Munkács

Berenik Anna értelmezése:

~ 12. Miképpen jöttek be Pannóniába?

Forrás: Berenik Anna: Árpád fejedelem nyomában(2001)

Munkács nevének eredete

A ladomérisi és a galíciai fejedelmektől kapott útmutatás szerint a Vereckei-szoroson bejöttek a magyarok Pannónia földjére. Éjnek idején a rengeteg erdők között érkeztek meg, s a síkságra érve tábort ütöttek. Álmos vezér arra a hegyre vonta fel a sátorát, amelyen jelenleg a Bazilita atyák kolostora áll, a Hadúr főpapja meg azon a hegyen telepedett meg, ahol most a vár magasodik. Hajnal hasadtakor, amikor a sereg felébredt, Álmos megszemlélte a tájat, s látta, hogy a szomszédos sziklahegyről vastag füst emelkedik az ég azúrkékje felé.

Álmos ezt valami ellenséges őrcsapat jelzőtüzének vélte, s rögtön küldte kémeit, hogy megtudják a dolog mibenlétét. A visszatérő lovascsapat adta hírül Álmosnak, hogy a főpap mutat be hálaadó áldozatot a "Magyarok nagy Istenének", amiért a vándorokat minden akadályon át szerencsésen idevezérelte. Osi szokás szerint kövér fehér mént vágott le. A fejedelem főembereivel maga is megjelent az áldomáson, és nagyon megtetszett neki a hely. Arra kérte a főpapot, hogy cserélje fel vele azzal a hellyel, ahol az ő sátora van felállítva. Sokáig vonakodott az ősz pap, míg végre engedett az unszolásnak, különösen, amikor egy szép fehér paripát is kapott jutalmul. Amikor megtörtént a csere, Álmos erre a hegyre vonta fel a sátorát, s azonnal hozzákezdett a vár alapjának megvetéséhez. A sereg negyven napig pihent itt, s az idő alatt meglehetősen előrehaladt a vár építése.

Amikor letelt a pihenésre szánt idő, az egész sereg Ungvár felé indult, csak az építők és az azok mellé rendelt segédmunkások maradtak hátra. Ekkor történt, hogy az agg Álmos átadta a fejedelemséget Árpádnak, mivel a honszerzés nagy munkája erős vállakat igényelt. Árpádot ősi szokás szerint pajzsra emelték, és közakarattal vezérnek választották.

Ungvár bevétele után a magyarok Szerencsre értek, ahol ismét tábort vertek. Ide érkeztek meg azok, akik a munkácsi vár építésén dolgoztak, miután őket mások váltották fel e tevékenységben. Tőlük kérdezgették, hogy milyen állapotban van a vár, s mint folyt ott a munka. Mivel a követ, fát és egyebet csak a vállukon nagy munkával voltak kénytelenek a sziklahegy ormára felhordani, így feleltek: "Isten mentse meg az ellenségünket is az olyan helytől, felette munkás hely vala ez."

E hagyomány szerint nyerte a vár és a városa a Munkás vagy Munkács nevet.

Munkács várának keletkezése

A vár keletkezéséről nincsenek pontos adataink. A régészeti kutatások arról tanúskodnak, hogy vidéke már a neolit korszakban lakott volt, a bronz- és vaskorszakban pedig földvár állt a mai vár helyén. Honfoglaláskor cölöpökből emelt erődítmény állt a mai várhegy csúcsán.

Anonymus megemlíti, hogy a hét vezér és csapataik, átkelve a Vereckei-hágón és az alatta fekvő hegyvidéken, nagyon elfáradtak és elhatározták, hogy megpihennek ezen a helyen. Mivel a vidéket nagy nehézségek (sok munka) árán érték el, a települést Munkácsnak nevezték el. Egy másik legenda szerint a vár és a város neve a szláv eredetű "múka" ("szenvedés") szóból ered, mivel a vár építése, a hozzá szükséges kövek felhordása sok munkával, szenvedéssel járt.

Szent István különleges jelentőséget tulajdonított a várnak, megerősítette falait, Szent László királyunk tovább folytatta ezt a munkát, kőfalat épített köré.

Forrás: www.karpataljaturizmus.net

Jókai Mór

Levente

Thaly Kálmán

A munkácsi emlékmű helyének kijelölése

Budapestről Munkácsra utazánk, hol a hatóságok a miniszterelnöktől már előre értesítve és utasítva valának. A beregiekhez, mint Rákóczi vármegyéjéhez, engemet különben is régi, barátságos összeköttetés csatolt.

A főispán, Lónyay Sándor barátom, több tisztviselővel, három-négy állomásig, Bátyuig elémbe utazván, útközben megbeszéltük a teendőket. A Munkács vára és a város közötti pályaház udvarán, nagy meglepetésemre, mert ünnepeltetésnek, ceremóniának barátja nem vagyok, a polgármester a tanács élén üdvözlő beszéddel fogadott és a város közönségének ezrei ott állottak zenével, lobogó zászlókkal; tömérdek díszfogat, köztük Schönborn gróf hintai.

A polgármester üdvözletére meleghangú beszéddel iparkodtam a fényes fogadtatásért köszönetemet kifejezni; s azután nagy díszmenettel bevonultunk a városba. Engemet Schönborn grófnál a régi Rákóczi-kastély ugyanazon szobáiba szállásolának, a melyeknek ablakaiból 1703. június 28-án, az itt vívott csatakor II. Rákóczi Ferenc fejedelem oldala mellől lődözének ki hű kurucai a Montecuccoli vasas-ezredre, s vezetőjét gr. Quirinit lelőtték.

Kevés időzés után a kastélyban, mindenekelőtt a helyszíni szemlét megtartandók, Berczik műépítész úrral kocsira ültünk és bejártuk, figyelemmel végignéztük a vidéket, különösen a közeli hegyeket, és a magános bércen emelkedő híres várat minden oldalról megkerültük. Sőt a vereckei szorosba is bekocsiztunk azon pontig, a melyről a munkács-stry-i vasútról látni lehet a munkácsi várhegyet. Úgy választottam azután ki a legalkalmasabb bástyát a felső-vár ormán, a honnan az emlékoszlop a város felé, de másrészt a vereckei szoros felé is lássék, hogy így az ország eme fő kapuján bejövő utas legelőször is a millenniumi emléket pillantsa meg és ennek közelében a honvédek által 1848-ban ültetett nagy terebély hársfát: a "Szabadságfáját" a középvári köröndön. Az emlékobeliszk pedig e fölött: a legdicsőbb magyar nő, Zrínyi Ilona fejedelemasszony, Munkács hallhatatlan hősnője teraszán álljon, e honfivérrel megszentelt történelmű emlékű helyen. Munkács ugyanis úgy a Thököly- és Rákóczi-korban, valamint 1848/49-ben, mindenkor a szabadság vára volt.

Mint említém, a pályaudvarbeli ünnepélyes fogadtatásnak, a lakosság tömeges kivonulásának, a város fellobogózásának stb. nem nagyon örültem. Egyszerű ember vagyok, inkább szerettem volna elkerülni az ünnepeltetést; hanem mikor a környéken tartott szemlekocsizás után a sziklavár alá kanyarodtunk és megláttam fönt, Rákóczi családi vára tornyán lobogni a nemzeti zászlót: ennek őszintén megörültem; hogy Rákóczi történetíróját a fejedelem egykori kedves várában nemzeti lobogóval üdvözlik, lelkemnek ez az egy, tagadhatatlanul jól esett.

A hatalmas falazatú sziklavárba fölmenvén, Török Kálmán fegyházigazgató úr szíves kalauzolása mellett körül s belöl mindent bejártunk. Megszemléltük Zrínyi Ilona termeit, a melyeket Caprara tábornok bombái bevágtak, úgy, hogy e dicső nő, alvó kis gyermekeit éjjel, mikor a boltozat beszakadt a 200 fontos bombáktól, (mert éppen a lakóházaira lövettek), tehát a gyermekeit, féltett árváit karjain ragadá ki az omló kövek közül: a kis Rákóczi Ferencet, a ki nyugodtan szunnyadott, és testvérnénjét Juliánkát. E megható bús történetek helyeit szomorú kegyelettel nézegettem; még látni a boltozaton az utóbb beépített törések nyomait, melyeket Caprara bombái okozának. Vizsgáltam a termeket, folyosókat, bástyákat, kazamatákat, stb. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy I. Rákóczi György. Lorántffy Zsuzsánna, Báthory Zsófia, Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc e termeiből felső-magyarországi történelmi múzeumot kellene alakítani; mit későbben előadtam a kis és nagy bizottságnak, úgyszintén a képviselőháznak is, és azóta - Istennek hála - az ügy kedvező elintézése várható.

Munkácsnak fegyházi jellegét minél előbb meg kell szüntetni, hirdettem nyíltan már akkor mindenütt; mert lehet-e keserűbb, bántóbb satyra, mint hogy a szabadság várából éppen börtönt, a gonosztevők tömlöcét csinálták? Az osztrákok galád bosszúja vala ez; a kiknek hadait a hős Zrínyi Ilona vezérlete alatt e büszke falakról hősileg visszaverték. Ők változtatták át későbben e honfivérrel áztatott várat börtönné. De hála az égnek, sikerült immár onnan legújabban kiszállítatni a fegyenceket, megszüntetni a fegyházat, és lesz Munkácsból egy részében múzeum, más részeiben pedig ipartelep vagy honvédmenház. Ha kedvezőbb pénzügyi viszonyaink volnánk: akkor e nagyemlékű s gyönyörű fekvésű sziklavárat egy magyar Wartburggá kellene átalakítanunk; vagy legalább olyanná, a minő nyugaton Fraknó, délen Vajda-Hunyad. Visszaidomítása középkori alakjára nem is kerülne olyan sokba. Talán egykor még megvalósul ez az álom! Most legalább az ezredéves emlékoszlop ott áll már a vár legmagasabb bástyáján, remek kilátást nyújtó ponton.

Munkács városával azonban volt egy kis gondom, a mennyiben ennek polgársága - könnyen érthető hiúságból - minden áron azt akarta elérni, hogy az emlékoszlopot ne a várban, hanem a városban, a főpiacon tervezzük. Mire határozottan kijelentém, hogy én ámbár tisztelem Munkács városát: de az majdnem félórányira fekszik a történelmi vártól, síkságon, és Munkács város puszta helyét még a szél fújta, mikor Árpád a várat fölépíté. E vár különben is nagy múlttal dicsekedhetik, a magyar szabadság dicső bástyája volt, és meg nem engedhető, hogy a Rákócziak s Zrínyi Ilona hozzáfűződő emléke egyszerűen elmellőztessék. Ezekkel sikerült végre őket meggyőznöm, noha előbb azt is eleget emlegették, hogy több ember látná az emlékművet a város piacán, s különösen a tanuló ifjúság lelkesednék láttára. Az ifjúság - felelém - ott mindennap szemlélvén az oszlopot, közömbössé válnék iránta, annyira megszokná. Sőt a piaci nép profanálná is; kirakodáskor mindenféle zöldség, paradicsom, rothadt gyümölcs környékezné; márpedig tök, petrezselyem, sárgarépa csak nem illik a millenniumi emlék körül. Ellenben, ha odafent épülend a vár ormán: akkor, pl. március 15-én, Szent-István napján, vagy más nemzeti emléknapokon fölmennek oda az ifjúsággal tanárai, és hazafias beszédeket tarthatnak, s az ily jelenetek hatása ama szent helyen, a fiatal lélekbe örökre bevésődik. A kik pedig majdan az ott berendezendő múzeumot fogják látogatni s a termekből kilépnek Zrínyi Ilona teraszára: ott szemlélik áhítattal az ezredévi emléket. De másként is, én a történelmet senki kedvéért meg nem hamisítom; az pedig a vár, nem a város mellett szól, a minthogy a törvényhozás is olyképen fogadá el indítványomat, hogy a munkácsi emlék az ottani várhegyen állíttassék. Másutt tehát nem is lehet. Ez befejezett tény.

Ebbe azért kénytelen-kelletlen bele kellett törődniük. És az emlékoszlop ott állíttatott fel a várhegy büszke ormán, Zrínyi Ilona bástyafokán, ahol kijelölém.

Forrás: Dr Thaly Kálmán: Az ezredévi országos hét emlékoszlop története (Pozsony, 1898.)

Még 1896 októberében, a millenniumi ünnepségek alkalmából a magyar igazságügy-minisztérium megszüntette a börtön működését. A honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából a vár északi kiszögellésén díszes talapzaton 24 méter magas emlékoszlopot állítottak, tetején hatalmas turulmadárral. Az emlékművet 1924. decemberében a csehszlovák hatóságok lebontották.

A fellegvár északi kiszögelésein nyugatról a Német-, keletről a Hajdú-bástya található. A Hajdú-bástyán 2008 márciusában helyreállították az 1924-ben a megszálló cseh hatalom által elbontott impozáns milleniumi emlékművet. A Verecke felé tekintő, karmai közt kardot tartó hatalmas turulmadár súlya egy tonna, 2,5 méter magas, a szárnyak fesztávolsága 6 méter, a turul által tartott kard súlya egymagában 70 kilogramm. Lengyel Zoltán, Munkács megbízott polgármestere a történelmi igazságtétel pillanatának nevezte a szobor avatóünnepségét.

Popovics Béla

80 esztendeje szállt el a munkácsi turulmadár

1924. december 17-én rombolták le végleg a szobrot

A millennium évében felállított emlékmű 1924 decemberéig hirdette az ezeréves évfordulót, amikor a csehszlovák hatóságok lefűrészelték talapzatáról, majd ledöntötték a helyéről. A bronzmadarat azonban nem szállították el, a várudvarban várta további sorsát. A bevonuló szovjet megszállók feldarabolták, majd beolvasztották, és ötágú csillagokat öntöttek belőle a frigyesfalvi vasgyárban 1945 májusában (ez a vasgyár öntötte Magyarország első Kossuth-szobrát is). A Munkácsról Amerikába elszármazott Pákh család mentette meg a barbár kezek elől a szobor talapzatát, valamint az ottfelejtett madárlábakat is. Ezek a millenniumi szobor egyetlen, ma is fellelhető eredeti darabjai.

Forrás: www.karpataljalap.net

A turulmadár visszaszállt a munkácsi várra

2008. március 5. - 2008. április 18.

Munkács városa

Popovics Béla

Egy álom félszázados kálváriája
A munkácsi Árpád szobor története

Kendereske

A Feszty-körkép
a teljes munkácsi panoráma!

Sokáig az élt a köztudatban, hogy a most Ópusztaszeren látható, híres Feszty-körkép a Vereckei-hágó környékét ábrázolja. Néhány éve fedezte fel Popovics Béla munkácsi tanár, helytörténész, hogy a helyszín valójában a Munkács környéki magaslatok. A vázlatok elkészítésének pontos színhelye a Munkács határában fekvő Kendereske község domboldala, ahonnan körbenézve egy az egyben a körkép panorámája látható, olyannyira, hogy még a korabeli erdőhatárok is megvannak. A tájról készült körfénykép pontosan ráfektethető a körkép kicsinyített mására.

Már a korabeli munkácsi lapok írtak Feszty Árpád és festőtársai munkájáról, ahogy esténként, a vázlatok készítése után "csengős-bongós fiákereken robogtak a Csillag-szállóba".

A festő Párizsban találkozott először történelmi körképpel, és maga is tervezte egy nagyméretű körkép megfestését. A témát az 1882-ben Munkácsy Mihály társaságában Munkácsra látogató Jókai Mór ajánlotta neki, akivel házassága révén Feszty Árpád rokonságba került.

Forrás: www.munkacs-egyhazmegye.org

Zusammenfassung: