Lebédia
~ 5. Álmos vezér megválasztása A hungárusoknak igen vitéz és a hadi viszontagságokban felette hatalmas nemzete, mint fentebb mondottuk, eredetét a szittya nemzetből vette, amelyet saját nyelvén dentü-mogyernak neveznek. És az a föld túlontúl megtelt az ott született népek sokaságával, annyira, hogy övéit már sem táplálni, sem befogadni nem tudta, mint fentebb mondottuk. Ezért akkor a hét fejedelmi személy, akit mind a mai napig hétmagyarnak hívnak, a helyszűkét tovább nem tűrhetvén, tanácsot tartott, és késedelem nélkül fegyverrel, haddal igyekezett módját ejteni, hogy szülőföldjét elhagyja, s olyan földet foglaljon el magának, amelyen laknia lehet. Akkor a választásuk arra esett, hogy majd Pannónia földjét keresik fel. Erről ugyanis a szállongó hírből azt hallották, hogy az Attila király földje, akinek az ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott. Ámde a hét fejedelmi személy közös és igaz értelemmel belátta, hogy a megkezdett útnak végére nem járhat, hacsak vezér és parancsoló nem lesz felette. Tehát a hét férfiú szabad akarattal és egyetértéssel vezérül és parancsolóul választotta magának, sőt fiai fiainak is a végső nemzedékig Álmost, Ügyek fiát, és azokat, akik az ő nemzetségéből származnak, mivel Álmos vezér, Ügyek fia, továbbá azok, akik az ő nemzetségéből származtak, jelesebbek voltak nem dolgában, meg hadban is hatalmasabbak. Tudniillik az a hét fejedelmi személy nem dolgában előkelő, hadban hatalmas, hűségben állhatatos férfiú volt. Akkor közakarattal Álmos vezérnek ezt mondták: A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahova a szerencséd visz, oda követünk téged. Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért - pogány szokás szerint - saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesítette. És noha pogányok voltak, mégis azt a hitet, melyet akkor egymás közt esküjükre tettek, mindhalálukig megtartották úgy, amint ez az eskü itt következik. ~ 6. Esküjük Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük. Fordította: Pais Dezső Forrás: www.mek.iif.hu
~ 5. Álmos fejedelem megválasztása MBxxxxxx ~ 6. Esküjük MBxxxxxx Fordította: Berenik Anna Berenik Anna értelmezése:~ 5. Álmos fejedelem megválasztása ~ 6. Esküjük Forrás: Berenik Anna: Árpád fejedelem nyomában(2001)
xxxxxxx Fordította: Szabó Károly Forrás: www.mek.iif.hu
xxxxxxx Fordította: Geréb László Forrás: Képes Krónika A "nagycsoportos" vértestvérség szertartása jellegzetes hagyománya a törzsi-törzsszövetségi állam kialakulásának, megalapításának. A vérségi összetartozás emlékét ápoló, annak hagyományaira ügyelő nemzetségek szomszédsági alapon törzsekké kovácsolódnak (a törzsek törzsszövetséggé). Az erőszak tényét (mely növelné az együttélést és együttműködést akadályozó, esetleg azt lehetetlenné tevő konfliktusok (például a vérbosszú) számát nemcsak a közös ősre, totemállatra, héroszra visszavezetett leszármaztatás fedi, fedheti el, hanem a vérszerződés szertartása is. A vérszerződéssel nemcsak a törzsfok, nemzetségfok válnak egy közösség tagjaivá, hanem családjaik, nemzetségeik, hadjuk is. A szkíta népeknél az olyan szövetkezést, amikor vérük keveredésével egymást testvérnek fogadták el, vérszerződéssel foganatosították. A vérszerződés nem közönséges, nem mindennapos szerződés volt, melyet a szertartásban alkalmazott vér is jelez. Valójában szent eskütételről volt szó. Hérodotosz, a görög történész, Kr.e. az V. században a szkítáknál tett látogatása alkalmával szemtanúja lehetett egy ilyen eskütételnek, mert arról nagy részletességgel számolt be a szkítákról írt munkájában: "Egy nagy agyagedényt borral töltenek meg, az eskütevők kissé megszúrják magukat (karjukat) késsel vagy árral, vérüket a borba csepegtetik; majd egy kardot, néhány nyílvesszőt, egy harci bárdot (fokost?), és egy dárdát tesznek a keverékbe, miközben imákat mondanak; végül a két szerződő fél iszik egyet az edényből, ugyanezt teszik az őket követők vezetői is. A vérszerződést kötő nemzetek horkái a következő személyek voltak: Álmos, Árpád, Előd, Kund, Ond, Tas, Huba és Töhötöm. Álmos a vezér, a Megyer nemzet horkája és a nemzetszövetség kendéje, nagyfejedelme volt. A vérszerződést kötő nemzetek száma nyolc (8) és nem hét volt. Ezt igazolja a XI. századból való zászló, és az hogy e nemzetszövetség emlékét őrzi napjainkig nemzeti címerünk bal oldalában a négy piros és négy fehér, összesen nyolc sáv. Megtévesztő a két csonka nemzet a Kürt és a Gyarmat összeírása: Kürt-Gyarmat. E két nemzet teljes jogú szerződő fél volt, de mert csonkák vagy kicsik voltak, hadászati szempontból egybe tették őket. Ilyen értelemben lehet szó a hét "törzsről". Az egyezményből kitűnik, hogy a választott uralkodónak és uraltnak egyaránt voltak jogaik és kötelezettségeik. Az esetleges törvényszegésért nem csak az alattvalókat, hanem az uralkodót is felelősségre lehetett vonni. A közös erővel szerzett javakból mindenki részesedett. Ezért őseink vérrel pecsételt szerződését, minden elfogultság nélkül, az emberi művelődés egyik legősibb, demokratikus alkotmányának tekinthetjük. Forrás: web.cetlink.net Forrás: www.egyek.hu; MNM; eurogold.shp.hu; Az ibolya virágAz első országgyűlés vót Pusztaszeren és akkor hét vezér vót és azok hét felé mentek el foglalni. Akkor kötötték meg a vérszerződést, hogy ők összetartoznak. Egyek vótak, de hét felé elmentek és hét felé foglaltak hazát. Megvágták a kezüket és a vérüket összeeresztették, vérrel pecsétőték meg azt az írást. Ahova lecsöpögött a vér, ottan van, azúta van ibolya virág, ott vót az első ibolya virág. A legelső ibolya virág ott lett, ahun a vér lecsöpögött és aztán elterjedt. Fordította: Bábai Istvánné, Mindszent Forrás: 1100 történeti monda, MTA Néprajzi Kutatóintézet Budapest, 2001 |
||