Bolgárfehérvár




mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 41. Árpád előnyomulása

Aztán pedig Árpád vezér meg nemesei innen előnyomulva egészen Titelig mentek, s odáig meghódították a népet. Majd továbbindulva, a Szalánkemén-révhez jutottak, s a Tisza-Duna aljában lakó egész népet igájuk alá hajtották. Innen pedig a bodrogi részekre tértek, és a Vajas vize mellett ütöttek tábort. Azokon a részeken a vezér nagy földet adott lakosaival együtt Tasnak, Lél apjának és nagybátyjának, Kölpénynek, Botond apjának. Akkor Árpád vezér meg főemberei tanácskozás után elhatározták, hogy sereget küldenek Salán vezér miatt a Dunán át Boglárfejérvár ellen. A sereg élére kapitányokul és vezetőkül Tas fia Lélt, Bogát fia Bulcsút, Kölpény fia Botondot állították. Ezek, miután Árpád vezér elbocsátotta őket, ellovagoltak, és azon a helyen, ahol a Száva folyó a Dunába ömlik, minden ellenállás nélkül átkeltek a Dunán. Innen továbbindulva Bolgárfejérvár városa ellen lovagoltak. Ekkor a bolgárok vezére, aki Salán vezérnek rokona volt, görög segédhaddal együtt ott termett, hogy nagy sereggel megvívjon velük. Másnap mind a két fél csatarendbe sorakozott a Duna mellett elterülő mezőn. Tas fia Lél tulajdon jelével megjegyzett zászlaját felemelve, meg Bogát fia Bulcsú a hadikürtöket harsogtatva, rögtön előrenyomult a küzdelemhez. A két ellenfél csapatai egymás után összecsaptak s heves viadalra keltek. A görögök és bolgárok közül igen sokan elestek, mások pedig fogságba kerültek. Tehát Bolgárország vezére látva, hogy övéi a csatában a rövidebbet húzzák, futásnak eredt, s hogy életét megmentse, berohant Fejérvár városába. Ekkor a diadalmas Lél, Bulcsú, valamint Botond tábort ütöttek a Duna mellett, valamivel lejjebb a síkon. Ott aztán a bolgárok meg görögök közül ejtett foglyokat mind maguk elé vezettették, majd vasra verve elküldték Árpád vezérnek Magyarországra.

~ 42. Bolgárország vezérének követei

Másnap pedig Bolgárország vezére különféle ajándékokkal elküldte követeit Lélhez, Bulcsúhoz meg Botondhoz s könyörgött nekik, hogy álljanak rá a békére. Azonfelül azt is megüzente, hogy nem fogja pártját nagybátyjának, Salán vezérnek, hanem meghódolva híven szolgál majd Árpád vezérnek, és évi adót is fizet neki. Azok pedig ráállva a békére és a vezér fiát zálogul elfogadva, Bolgárország sok javával eltávoztak, a vezért pedig bántatlanul hagyták. Azután útjukat folytatva a Vaszil-kapuig mentek: majd innen továbbindulva Rácföldet hódították meg, s annak foglyul ejtett vezérét soká vasra verve tartották. Erről a helyről felkerekedve egészen a tengerig jutottak, s annak a hazának minden nemzetét erőszakkal és szépszerével a magyarok vezérének, Árpádnak az uralma alá hajtották. Spalato városát szintén elfoglalták, sőt egész Horvátországot meghódították. A nemesek fiait kezesül összeszedve vonultak innen el, és visszatértek Magyarországra Árpád vezérhez. Háborúikat és egyes hőstetteiket, ha e lap írott betűinek nem akarjátok elhinni, higgyétek el a regösök csacsogó énekeinek meg a parasztok hamis meséinek, akik a magyarok vitézi tetteit és háborúit mindmáig nem hagyják feledésbe menni. Azonban némelyek azt mondják, hogy egészen Konstantinápolyig mentek ők, sőt Konstantinápoly aranykapuját is bevágta Botond a bárdjával. Mégis én, mivel ezt a históriaíróknak egyetlen könyvében sem találtam, hanem csupán a parasztok hamis meséiből hallottam, azért jelen művembe nem akartam beleírni.

Fordította: Pais Dezső

Forrás: www.mek.iif.hu



P mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 24. Az erdőntúli föld

MBxxxxxx

Fordította: Berenik Anna

Berenik Anna értelmezése:

~ 24. Az erdőntúli föld

Forrás: Berenik Anna: Árpád fejedelem nyomában(2001)




Kézai Simon mester 1280-as években írt Magyar Krónikájában erről az alábbiakat olvashatjuk:

xxxxxxx

Fordította: Szabó Károly

Forrás: www.mek.iif.hu




Az Úr ezerháromszázötvennyolcadik évében a Képes Krónika szerzője, akit mi Kálti Márknak hiszünk, a következőket írta:

xxxxxxx

Fordította: Geréb László

Forrás: Képes Krónika

Thaly Kálmán

A zimonyi emlékmű helyének kijelölése

Az volt az ideám, hogy a honfoglaló hét vezér számának megfelelőleg hét emlékoszlopot kell felállítani hazánk területének legfeltűnőbb, legkiemelkedőbb, a főútvonalakon fekvő azon pontjain, ahol a honfoglalásnak is nevezetes jelenetei játszódtak le. Lehetőleg a katonai útvonalak mentében, mert a stratégiai útirány mindig ugyanaz marad, és az legtöbbnyire egyszersmind a fő közlekedési útvonal is.

A második emlékmű ennek megfelelőleg a déli határon, a zimonyi várhegyen, Belgráddal szemben, a nagy Hunyady János elhalálozása helyén áll, amerre a Párizs-Konstantinápoly közt közlekedő orient-express vonatok robognak. Ott tündöklik az impozáns emlék, minden utazó látja. Ott áll az büszkén a szerbek előtt, a horvát-szlavónok területén, hogy jelképezze a magyar állameszmét ottan is, ő előttük is. A szerbeknek szól, kik a magyar állam védő karjai alatt laknak, de szól a külföldi szerbnek is: jegyezzék meg jól, hogy csak a Száváig, ne tovább! (...)

Zimonyra utazánk, ahol a hatóságok a miniszterelnöktől a horvát bán útján már értesítve valának és kellemes meglepetésünkre a polgármester, kerületi főnök stb. igen előzékenyen fogadtak bennünket. Tudatták azt is, hogy a Hunyady-vár immár városi terület, a katonai kincstártól átvették, és hogy Zimony városa szerencséjének fogja tartani, ha azt az ezredévi emlékmű felállítására átadhatja, sőt kötelezi magát, hogy a szobor körül díszkertet ültettet. "Uram, - mondá a derék polgármester, - mindent a magyar államnak köszönünk; amióta a nagy pályaudvar itt áll a Szávaparton: a város forgalma emelkedőben van. Bárcsak úgy tartoznánk Magyarországhoz, mint Fiume! ... Legyenek Önök nyugodtak: mi zimonyiak a legnagyobb szeretettel fogjuk őrizni a millenniumi emléket." Ez a nem várt nyilatkozat s a tapasztalt nagy, őszinte előzékenység valóban igen kellemesen lepett meg.

Zimony vára, közepén a fából készített kilátótorony (1789)

Fölmentünk a Hunyady-várra, hol a kereszténység ünnepelt hőse, a dicső Hunyady János meghalt, nándorfehérvári nagy győzelme után. E vár négy sarokbástyája fönnáll még, de a falai már omladoznak. Kiállottunk a legmagasabb szögletbástyára, ahonnan az itt már roppant széles Duna, a Száva, a kiáradt vizek tengere látható. Igen elragadó pont, nagyszerűségével elragadó kilátás; keletnek, távol a verseci hegyek körvonalai, idébb a pancsovai tornyok; szemben a két hatalmas folyó egybeomlása, a kékellő szerb hegyek, Belgrád ódon vára és tornyai, a nagy metropolita templom, a teraszszerűleg fekvő város házai, a Topcsider erdei, a nagy vashíd a Száván, a számos gőzhaj a vizeken, a Zimony városi cifra rác tornyok alattunk, stb. Impozáns hely; az orient-express vonatai alatta járnak el, azok s úgy a dunai, szávai gőzhajók utasai is látni fogják az emlékoszlopot.

Csupán egy baj mutatkozott: a budapesti Haris-bazár néhai ura, aki Zimonyból származott, az öreg Haris dúsgazdag nagykereskedő ugyanis ide kívánkozott vissza eltemettetni. Az óhitű görögök temetője éppen a Hunyady-vár mögött van. Mögötte és majdnem ugyanolyan magasan. Haris a maga és családja mauzoleumául egy nagy, kupolás bazilikát építtetett itt, mely teljesen uralja a vidéket. Úgy, hogy amikor a Száván általmentem a polgármesterrel, a városkapitánnyal és bizottságommal Belgrádba a vártetőre, onnan is megszemlélni az emlékmű helyéül kiválasztott pontot, ahonnan a szerbek jól lássák és szemükbe tűnjék a magyar állam jelvénye, ez a Haris-mauzoleum nem kevéssé zavarólag hatott rám.

Mindjárt megjegyzém a műépítésznek, hogy ez a zimonyi emlékmű kissé többe fog kerülni, mint ahogy terveztük, mert Budapesten nem tudhattuk, hogy vele a Haris mauzoleumát le kell nyomni, vagyis a millennáris emlékműnek oly nagyarányúnak kell lennie, hogy a sírtemplom kupolája eltörpüljön mellette. (...) Minthogy továbbá egy hajdani vár bástyáján épülend, az az ideánk támadt, hogy ezt az emlékművet egy monumentális alkatú középkori vártorony alakjában tervezzük, gyönyörű kilátású körerkéllyel és magas kőkupolájának ormán az Árpád országhódító kardját csőrében hordó bronz turulmadárral. Hadd imponáljon Belgrádban is a szerbeknek!

Zimonyi panoráma Zimonyi panoráma

Az emlékmű azóta, e tervezett alakban teljesen elkészült. Berczik kitűnően valósította meg, elannyira, hogy mondhatni: mind a hét között ez a legnagyobbszerű és legsikerültebb.

Forrás: Dr Thaly Kálmán: Az ezredévi országos hét emlékoszlop története (Pozsony, 1898.)

Jelentős horvát küldöttség vett részt 1896. szeptember 20-án a zimonyi vár udvarán felépített 35 méter magas épület felavatásán. Az épület csúcsára jelképként egy óriási turulmadarat helyeztek, karddal a szájában, amely repülő szárnyaival Belgrád felé néz (talán nem véletlenül). Az emlékművet Szent László és Könyves Kálmán tiszteletére állították, akik a korabeli magyar felfogás szerint Magyarországhoz csatolták Szlavóniát, Horvátországot és Dalmáciát. Az ünnepségek keretében itt emlékeztek meg Hunyadi Jánosról és a törökellenes harcok hőseiről.

Forrás: Bíró László: Horvátország a millenneumi ünnepségeken (www.tankonyvtar.hu)

Ezredévi emlékmű Zimony (Fénynyomat Divald K. Fia műintézetéből) Ezredévi emlékmű Zimony (Fotó: Erdélyi Mór) Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony

A Duna és a Száva összefolyásánál, a Hunyadiak lerombolt várának udvarán építették fel Zimony ezeréves emlékét. A 36 méter magas donjon-szerű építmény két oldaltornya között oroszlánok őrizték Hungária ülő alakos szobrát, a mögötte magasló főtorony tetején kiterjesztett szárnyú bronzból készült turul vigyázta a vidéket. A kőszobrok Róna József alkotásai, míg a 4,5 méteres fesztávolságú turul - a munkácsi párja - Bezerédy Gyula munkája volt. Felavatását követően, a köztudatban Hunyadi-toronyként, mint a törökverő hadvezér halálának helyét jelölő emlékmű vált ismertté. A megszálló szerb csapatok a tornyot megfosztották minden díszétől, nemcsak a szobrokat távolították el, de idővel a többi díszítőelemet és faragványt is eltüntették. A nándorfehérvári csata 550. évfordulója kapcsán felmerült az emlékmű helyreállításának gondolata, de a kezdeményező szándék nem valósult meg.

Forrás: Elbe István: Hét vidéki emlékmű (www.krater.hu)

Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony

Felújítás előtt a zimonyi Hunyadi-emlékmű

Itt áll, pontosabban magasodik a város fölött egy államilag védett műemlék, az általában csak Hunyadi-toronyként közismert, de valójában a magyar történelemből eredő (zordan méltóságos, cikornyás, eklektikus stílusú) millenniumi emlékmű. Szerb nevén a Gardos.

Az, hogy az épület államilag védett, nálunk úgy általában nem mindig szokott sok jót sejtetni, de ezúttal szerencsére nem egészen így van, még ha ez nem is annyira az állam érdeme. Az ugyanis, hogy a vörös-fehér, egészen különleges küllemű torony majdhogynem teljes épségében-szépségében még ma, 112 évvel a felépítése után is egyáltalán áll, s nem hever romokban, inkább talán annak köszönhető, hogy a Kula Janka Sibinjanina (Szebeni Janko tornya) nevet viseli. Magyarán Hunyadi Jánosét, az 1456. évi fényes nándorfehérvári (belgrádi) győzelem kivívójáét, aki annak az évnek a nyarán űzte el Nándorfehérvár falai alól a Fényes Padisah, azaz a török szultán Magyarország ellen induló seregét.

A név lehet tehát itt az óvó védjegy, minthogy Hunyadi Jánost a szerb népköltészet valamiért sajátjának tekinti, és nem kevesebb, mint kétszáznyi hősi éneket alkotott róla (neve továbbá megjelenik a bolgár, román, albán, horvát népköltészetben, sőt még a törökben is, de utóbbiban már igen durván elmarasztaló minősítéssel). Ez pedig, szerencsére, tiszteletet parancsol a mindenkori szláv lakosságban. A jelek szerint olyannyira, hogy a torony még 1918-ban, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulásakor se ment pusztulásba, hanem csak a csúcsába kapaszkodó turulmadár szobra "száműzetett" onnan, és nem is került vissza a helyére. Ma sincs ott. Ez a szobor egyébként rézből volt, és a csőrében Hunyadi János kardjának másolatát tartotta. Míg az akkori új szláv állam le nem verette onnan. Az egész madarat, kardostul.

Ennek az egyébként kiterjesztett szárnyú, zordan dél felé, vagyis az akkori Szerbia felé fenyegetőn néző madárban csak az volt a kissé furcsa, hogy ilyen betájolásával a farkát meg azt, ami a madaraknál, ugye, alatta van, tehát a hátsóját fordította a féltett, s eredetileg védelmezni hivatott akkori Magyarország felé. Kicsit szokatlan jelkép lehetett.

De hogy is került egyáltalán a torony éppen a zimonyi Cigány-hegy tetejére, a környék legmagasabb pontjára?

Az egész emlékműdolog voltaképpen úgy kezdődött, hogy Thaly Kálmán történetíró, országgyűlési képviselő előrukkolt azzal a magasztos ötlettel, hogy építményekkel kellene megemlékezni a jeles évfordulóról. Meg is született "Az 1896. évi VIII. Törvényczikk a honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről".

A jelek szerint már az akkori honatyáknak se volt éppen mindig minden sietős, mert a törvény szentesítésekor igencsak benne jártak a májusban. Ha akkor látnak az építőmunkához, az emlékművek java bizonyára aligha készülhetett volna el még ugyanabban a jubileumi 1896. évben. Ezt elkerülendő, egyszerűen korábbi országgyűlési határozatokra támaszkodva májusban, tehát a királyi jóváhagyáskor, már szinte valamennyi építése a befejezéséhez közeledett... Ismerős helyzet, ugye? Mintha csak manapság történt volna. Meg az is ismerős, hogy a kormány, nyilván időszűkében, eltekintett a pályázat kiírásától, s ehelyett a szobrászművészeket mellőzve valamennyi emlékmű tervének elkészítésével Berczik Gyula (1853-1933) műépítészt, műszaki tanácsost bízta meg. Az építész először hét különböző Hungária-istenasszony szobrot tervezett, de a keresztény-magyar eszmének a honfoglalásra történő visszavetítése még az illetékes országgyűlési bizottságnak is sok volt. Így aztán az alkotó más megoldás után nézett. Következményként Zimonyban például a város legmagasabb pontján álló Hunyadi-vár falmaradványai között egy torony épült azon a helyen, ahol (állítólag) a jeles hadvezér 440 évvel korábban kolerafertőzés következtében kilehelte lelkét.

Tehát felépült a zimonyi emlékmű. A munka augusztus 5-én fejeződött be, s az ünnepi avatás szeptember 20-án zajlott le. Nagy ünnepség lehetett, minden zimonyi templomban ünnepi misét celebráltak. Hogy mi volt az emlékmű belterében? Erről a korabeli Vasárnapi Újság azt tudósította, hogy a belső helyiségeknek "ez idő tájt még nincs külön rendeltetésük". Az tehát, hogy csináljunk meg valamit, s aztán majd meglátjuk, milyen tartalommal is töltsük meg, nem kifejezetten napjaink találmánya.

Annak ellenére, hogy az interneten olyasmi is olvasható, nem is komolytalanok tollából, miszerint a trianoni határokon kívül esett millenniumi emlékművek közül egy sincs már meg, sőt, hogy "a zimonyi ezredéves emlék a szerbek bosszújának áldozata lett", a torony korához és a körülményekhez képest még áll és köszöni (majdnem egészen) jól van...

Legalábbis ez látszik kicsit távolabbról, míg felfelé kaptatunk a várrom közepén álló impozáns toronyhoz, amelyhez 150 lépcsőfokot kell megmásznunk. A lépcsősor alja alig néhány száz méternyire van Zimony főutcájától, azaz a belvárostól.

Ma még szépen kivehető a lapos hegytetőn álló várrom négyzet alakú körvonala, minden sarkán egy-egy kerek tornyot vagy bástyát idéző falmaradványokkal. Helyenként a fal magassága eléri a 4 métert is. A jelek szerint a környék lakossága nem volt olyan szenvedélyes kőgyűjtögető (házépítéshez), mint más várak esetében. Ettől függetlenül, ami most látható, az egy kb. 30x30 méteres, csaknem szabályos négyzet alakú plató, s alighanem csak a fellegvár, azaz eredetileg egy nagyobb kiterjedésű építményegyüttes legfelsőbb része lehetett egykor. Ennek a közepéből emelkedik ki teljes szépségében a 31 méter magas millenniumi torony.

Megkapó látvány.

Zimony, az árnyékot vető ezredévi emlékművel (Google)

Téglájának vöröse izzik, homokköveinek szürkésfehérje vakít az erős napfényben. Tízméternyi magasságban faragott párkányzat és oszlopos lodzsa, fedett erkély fut körbe. A főtorony alatt jobbról és balról két alacsonyabb áll, mindegyiken kovácsoltvas szélkakas meredezik rozsdába merevülten. A torony alaprajza szerint félkör alakú, csak egy bejárata van, 11 fehér márványlépcső vezet fel hozzá. Az épület eleje 10 méter széles, mélysége is nagyjából ugyanannyi. A bejárati ajtó vagy tíz centi vastag, kovácsoltvas díszítésű, eredetinek látszik. Három lánc meg két lakat lóg rajta, s az egész épületet kétméternyire a falaktól magas vasháló veszi körbe. Đorđe Čubrilo helybeli szabadművész fényképész óvja így az épület belsejét az illetéktelenek "látogatásától", külsejét meg a falfirkászoktól. Még így is vannak azonban firkák, amelyeket le kell majd csiszoltatni. Čubrilo jelképes összegért bérbe kapta a tornyot a belgrádi Városfejlesztési Intézettől, s az a célja, hogy a belteret hasznosítsa például műteremnek gyerekalkotók számára, a kilátó lodzsára pedig távcsöveket tervez szerelni turistáknak, mert mint mondja, mesés a kilátás fentről a Duna és a Száva összefolyására meg egész Belgrádra. Ellátni onnan Versecig és Divčibaréig is.

Az épület belseje földszintre és három emeletre tagolódik. Mindnek lesz majd valamilyen tartalma, de Čubrilo kategorikus abban, hogy kocsma nem lesz sehol sem (azelőtt már az is volt itt). Most az egész épület üres, pontosabban állványok állnak, és várják, hogy Čubrilo megkapja a már említett városi intézettől az eredeti tervrajzokat, hogy azok alapján végezhesse el a belső felújítást. Szép lesz itt azok után, amit itt talált, amikor birtokba vette az épületet. Szörnyű volt. A korábban ellopott két villámhárító közül az egyiket már sikerült pótolni. Néhány ablakot újra kell majd üvegeztetni. Egyébként, mint mondja, érdekes, hogy az épület télen belülről mindig meleg, mert az ablakok elhelyezése olyan, hogy folyamatosan besüt a nap.

A terv szerint 2009. májusára teljesen felvirrad majd erre a 112 éves, csodával határos módon napjainkig megmaradt impozáns csodára. Akkor nyílik meg a látogatók előtt.

Forrás: Habram Károly: Tarka torony a várudvaron (mx.csaladikor.co.yu) 2008. október 9.

Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony Ezredévi emlékmű Zimony
Árpád
Egy arc a múltból
Igazság
Eposz
Anonymus
Életút
Ősök
Etelköz
Alduna 1 Cirill és Metód
Kijev
Verecke
Munkács
Ungvár
Bodrogköz
Bereg
Zemplén
Sárospatak
Tokaj
Szerencs
Turtur hegye Bors vezér hódoltatása
Bihar 1 Ösbő és Velek követjárása; Tas, Szabolcs és Tétény vezérek hadjárata
Erdély Tétény vezér hadjárata
Emőd
Mezőkeresztes
Szihalom
Gömör Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hódoltatása
Garam vize Bors vezér hódoltatása
Nyitra Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hadjárata
Alduna 2 Levente vezér hadjárata
Tetétlen
Alpár
Árpádhalom
Pusztaszer
Ópusztaszer
Csongrád
Titel
Zalánkemén
Bolgárfehérvár
Zágráb Bulcsú, Lél és Botond vezérek hadjárata
Bodrog
Csepel 1
Maros-Duna köz Szovárd, Kadocsa és Vajta vezérek hadjárata
Nis Szovárd és Kadocsa vezérek hadjárata
Ecilburg
Százhalom
Baranya Ete és Vajta vezérek hódoltatása
Veszprém Ösbő és Őse vezérek hadjárata
Bodajk
Bánhida
Székesfehérvár
Szt Márton hegy
Csepel 2
Bihar 2 Ösbő és Velek vezérek hadjárata
Csepel 3
Brenta Szalárd vezér hadjárata
Óperencia Kurszán vezér hadjárata
Pozsony
Fejéregyháza
Emléke
Történetírás
Irodalom
Képzőművészet
Munkácsy Mihály
Feszty Árpád
Zala György
Székely Bertalan
Than Mór
Zene
Film
Néprajz
Hagyományőrzők
Neve
Árpád hegy
Árpád halom
Árpád kilátó
Árpád forrás
Árpád fa
Árpád híd
Árpád hajó
Árpád sínbusz
Árpád vonal
Árpád Múzeum
Árpád fürdő
Épület
Egyéb
Hét vezér
Értékelés
Gyalázkodók
Idegen tükör
Rovás
Zusammenfassung
Summary
Árpád év
Száz éve
Felhívás
Hírek
Előzetes
Utólagos
Kapcsolatok