Zemplén

mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 14. Árpád vezér (...)

Végre pedig, midőn mindezt, ami történt, Salán vezér futva elmenekült embereitől meghallotta, kezet nem merészelt emelni. Hanem bolgár szokás szerint követeket küldve elkezdett fenyegetőzni: Árpádot csúfondárosan Hungvária vezéreként üdvözölte, embereit gúnyosan hungvárusoknak nevezte, és nagy csodálkozásba kezdett, kik is hát ők, és honnan jöttek, hogy ilyen dolgokat mertek elkövetni. Egyúttal megüzente nekik, hogy gonosz cselekedeteiket tegyék jóvá, és a Bodrog folyón semmi esetre át ne merjenek jönni, mert különben ő maga kerekedik fel a görögök és bolgárok segítségével, és gonosz cselekedetüket megtorolva, alig ereszt el majd közülük csak egyet is, aki hazájába visszajutva hirdethesse az örömöt, hogy megmenekült. Salán vezér küldöttei Zemplén várának menve átkeltek a Bodrog folyón, és másnap eljutottak Árpád vezérhez. Harmadnap pedig Árpád vezért uruk nevében köszöntötték, és amit az meghagyott, tudtára adták. Árpád vezér meghallgatván a dölyfös Salán vezér követségét, nem gőggel, hanem tisztességgel válaszolta neki a következőket: "Az én ősapámé, a nagy hatalmú Attila királyé volt a Duna-Tisza közén elterülő föld egészen a bolgárok határáig, ami most az uratoké. De mégis én, nem ugyan azért, mintha a görögöktől vagy bolgároktól félnék, hogy nem bírok velük szembeszállani, hanem vezéreteknek, Salánnak a barátsága kedvéért kérek a marháim miatt a magam jussából egy részecskét, tudniillik a Sajó folyóig elterülő földet. Azonfelül azt kérem a vezéretektől, hogy küldjön nekem a maga jóvoltából két korsót tele Duna vizével és egy nyalábot Alpár homokjának a füvéből, hogy megtapasztalhassam, vajon édesebb-e Alpár homokjának a füve a szcítiai tájaknak, azaz Dentü-mogyernak a füvénél, és a Duna vize vajon jobb-e a Don vizénél." S miután így tudtukra adta üzenetét, több mindennel gazdagon megajándékozta őket, és ezzel megszerezvén jóakaratukat, meghagyta nekik, hogy menjenek haza. Aztán Árpád vezér tanácsot tartván szintén elküldötte követeit Salán vezérhez, s küldött neki tizenkét fehér lovat, tizenkét tevét meg tizenkét kun fiút, a vezérének pedig tizenkét nagyon ügyes orosz leányt, továbbá tizenkét hölgymenyétprémet, tizenkét nyestbőrt és tizenkét aranyos köntöst. A küldöttek voltak ebben a követségben az előkelőbb személyek közül Ete apja Ond, a másik meg Alaptolma apja Ketel. Harmadiknak küldtek még egy igen serény vitézt, Tarcalt, kémlelés végett, hogy vizsgálja meg a föld minőségét, s hamarabb visszafordulva adjon hírt urának, Árpád vezérnek.

Fordította: Pais Dezső

Forrás: www.mek.iif.hu

P mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 14. Árpád fejedelem (...)

Végül mégis, hogy mindezek tényleg megtörténtek, Salan / Zalán fejedelem (gyors) futárjától végre ezeket hallhatta, kezét se mozdította, vagy csapatait nem merte mozgósítani, de elküldötte követeit bulgár (vulgár) módon, az ő modora szerint fenyegetőzött, és Árpádot, Magyarország fejedelmét és övéit mintegy gúnyolódva üdvözölte, és őket nevetség tárgyaként hungvárus-oknak szólította, és rendkívüli csodálkozást téve, hogy kik lennének, és honnan jöttek volna, akik ilyen mélyre bemerészkedtek. És mondatta nekik, hogy rossz tetteiket tegyék jóvá, és a Budrug / Bodrog folyón semmiképpen átjönni ne merjenek, nehogy ő jöjjön a görögök és a bolgárok segítségével, és rossz cselekedeteiket / tetteiket megtorolja, s az sem lesz, aki visszatérve örömteli üdvözletet közvetíthessen.

Salan / Zalán fejedelem követei Zemlin / Zemplén várába menve, és átkelve a Budrug / Bodrogon a második napon Árpád fejedelemhez mentek át. A harmadik napon a kihallgatáson Árpád fejedelmet uruk szavaival üdvözölték, és mandátumukat / megbízásukat Árpád fejedelemnek előadták / előszedték? Miután Árpád fejedelem hallotta a dölyfös Salan / Zalán fejedelem követét, nem gőgösen, hanem emberségesebben neki válaszként mondta: Ámbár az én ősapám, a nagy hatalmú Attila király birtokolta a földet, ami a Danubia / Duna-Thyscie / Tisza közén terül el a bolgárok határáig, amit ő (most) birtokol, de mégis én, nem ugyan azért, mintha a görögöktől vagy bolgároktól félnék, hogy nem bírok velük szembeszállani, hanem vezéreteknek, Salan / Zalánnak a barátsága kedvéért a marháim miatt a magam jussából egy részecskét, tudniillik a Souiou / Sajó folyóig elterülő földet. Azon kívül azt kérem a vezéretektől, hogy küldjön nekem a maga jóvoltából két korsót tele a Danubia / Duna vízével és egy nyalábot / kévét Olpar / Alpár homokjának a füvéből, hogy megtapasztalhassam, vajon édesebb-e Olpar / Alpár homokjának a füve a szcitiai tájaknak, azaz Dentu-mogyernak a füvénél és a Danubia / Duna vize vajon jobb-e a Thanay / Don vizénél?

És adva a követségnek különböző ajándékokat, azoknak jóindulatát megnyerve, hazatérésüket elrendelte. Azután Árpád fejedelem azon nyomban tanácsot tartva, saját követeket küldött Salan / Zalán fejedelemhez, és küldött neki 12 fehér lovat, 12 tevét? = teherhordó lovat?, 12 kumán fiút az állatok gondozására, a fejedelemasszonynak pedig a 12 legokosabb ruthén leányt, 12 hermelin- és 12 cobolyprémet és 12 köpönyeget. És elküldötte követeiként a legnemesebb személyek közül Oundu / Ondot Ethe / Ete apját és továbbá Ketel / Ketelt, Oluptulma / Alaptolma apját. Harmadikként küldték velük a Turzol / Tarcal nevű, tetterős / izmos / legkeményebb katonát, hogy körülnézzen / vizsgálódjon, s tekintse / vizsgálja meg a föld milyenségét, és a közelből visszatérve jelentse urának, Árpád fejedelemnek.

Fordította: Berenik Anna

Berenik Anna értelmezése:

~ 14. Árpád fejedelem

Mialatt Árpád fejedelem és övéi a beregi magaslatról a távolba vesző síkok felé tekintettek, Zalán fejedelem is értesült a történtekről. A követ beszédjéből, amit majd elő kell adnia, világos a helyzet, hogy

1. Zalánnak nincs elegendő katonasága, mert a bolgárok által megszállt országrésznek csak kormányzója. Függő helyzetű a bolgár uralkodótól, aki mögött viszont a bizánci császár áll.

2. átengedi az eddig elfoglalt területeket a Bodrog-Tisza közzel együtt.

A bolgárokkal és bizánciakkal való fenyegetőzéssel időbeli fogódzóhoz jutunk. Békés viszony és barátság Bizánc és a bolgárok között csak 865-894 között volt. Boris I. Mihály (852-889) cár 865-ben Konstantinápolyban a keresztvíz alá hajtotta a fejét. 889-ben rendkívüli eseményként, kolostorba vonulva tette le koronáját, az idősebbik fiának, Vladimirnek (889-893) átadva. Jogos kérdés, hogy volt-e összefüggés Álmos és hadainak megindulása, valamint I. Mihály lemondása és Vladimir trónra lépése között, aki apja ellenzéke volt? Az események egyidejűek.

Tehát Zemlin / Zemplénben is volt egy vár, ahol a követek megszálltak. A régészet adhat feleletet, hogy ezt az avarok vagy a bolgárok építették. A követeknek innen Hung / Ungvárig több mint egy napra volt szükségük a megteendő kb. 25 km-hez, úgy csakis gyalog járhattak. A diplomáciai szokások szerint Árpád fejedelem a következő napon fogadta őket, ahol a követek elmondták az előre meghatározott szöveget.

Magától értetődően a közölt beszédek nem szó szerint hitelesek, de tartalmukban tükrözik az adott helyzetet. A követ fennhéjázó, ijeszteni szándékozó, a fejedelem udvarias és diplomatikus. Kétszeresen is hivatkozik ősapjára, Attilára, akié ez a föld volt és ezen a jogon kéri egy darabját a Danubia / Duna és Thyscie / Tisza közötti területnek. A jogon kívüli indok, hogy a terület a legelő állatállományára szükséges. A békés helyzet Salan / Zalán barátságán múlik.

Árpád követsége a fehér lóval Zalán/Szvatopluknál a Képes Krónika miniatúráján

A víz és fű kérésének eseménye ismert a Képes Krónikából is, ahol ugyan nem Salan / Zalán, hanem Svatapoluk, a morvák fejedelme kapta ezt a felszólítást. Valószínű, hogy az adott helyzetben mind a ketten megkapták, de a 14. századi krónikásnak nem állt a Gesta Hungarorum szövege rendelkezésre, így abból kimaradt.

Árpád fejedelem Alpár homokjának füvét a fogarasi azaz dentu-moger tájak füvével, a Duna vizét a másik határfolyó, a Thanais / Dnyeper vízével óhajtja összehasonlítani. A fű és víz, mint a behódolás jelképe, ősi időktől ismert. Hérodotos írja, hogy Dareios a szkítákat, majd Xerxes az athenieket és a spártaiakat szólította fel ezen a módon az alávetésre. Utóbbiak az egyik heroldot kútba dobták, hogy onnan vizet, a másikat egy szikláról hajították le, hogy lentről füvet hozzon.

Forrás: Berenik Anna: Árpád fejedelem nyomában (2001)

Árpád és Zalán követváltása

Tehát egy biztos: Zemplénben volt egy vár. Ezután azonban három eset lehetséges és mindegyiknek vannak hívei. Lehetséges, hogy Árpádé volt a vár és itt fogadta Zalán követeit. Az is elképzelhető, hogy a bolgároké volt és itt fogadta Zalán Árpád követeit. A harmadik lehetőség pedig, amit Berenik Anna értelmezésében láttunk, hogy bolgár határvár volt és ezen keresztül mentek Zalán követei Árpádhoz.

Árpád követsége a fehér lóval Zalán/Szvatopluknál

A zempléni földvár

Zemplén falu adott nevet a középkori Zemplén megyének. Már a település elhelyezkedése is különleges: a Bodrog folyó a maga nemében egyedülálló, mivel más folyóktól eltérően nincs saját forrása, hanem a Latorca és az Ondava összefolyásából keletkezik a falu határárnak Város-rétnek nevezett részén.

Régi vízi földvárának sáncai még ma is megvannak. Rajtuk két templom áll. A gótikus alapokon álló kálvinista templomot 1628-ban építették át mai formájára. Tornya a vártorony romjaiból lett emelve, mely még 1872-ben létezett. A mellette álló görög-katolikus templom 1804-ben épült.

Itt tartották 1299 és 1754 között (egy rövid megszakítás kivételével) a megyei gyűléseket. Előbb a várban, majd a külön e célra emelt hatalmas épületben tartották, mely a falu közepén máig fennmaradt.

Forrás: www.e-lap.sk; epa.oszk.hu; www.pamiatky.net

A fejedelmi sír

A régészek (változó intenzitással) már régóta kutatják/kutatgatják a területet. Az igazi régészeti szenzáció azonban 1959-ben következett. A hatalmas zempléni földvárral szemközti Szélmalomdombon Vojtech Budinsky-Kricka kassai régész egy őskori halomsíros temetőt kutatott, s ily módon tulajdonképpen véletlenül akadt rá az egyik halomba utólag beásott, rendkívül gazdag vezéri sírra.

Aranyozott ezüstcsésze a zempléni fejedelmi sírból

A halom 21x18 m átmérőjű és 160 cm magas (4. kurgán) volt. A sír mélysége a halom tetejétől 302 cm, a földfelszíntől 144 cm. A sírgödör mérete: 370x240 cm, tájolása Ny-K. Fakereteken belül volt a fatörzsből kivájt 210x58/70 cm-es koporsó. A sírgödör keleti harmadában, az északi oldalon feküdt a részleges lócsontváz. A tölgyfa koporsóban fekvő halott csontvázából csak kevés maradt meg, mert a csersav szétmarta a testi maradványokat. Mellékletek: vaskés; csiholóvas; kovakő; vödör; nyíltegezben 7 nyílcsúcs; vas koptatós; aranylemezzel és bőrrel bevont fahüvelyben aranylemezzel bevont markolatú szablya, hegyével a koponya felé; a fej mellett aranyozott ezüstcsésze, arany nyakperec, arany fülkarikák, arany kar és lábkarikák, aranyozott ruhadíszek (172 db), füles bronzgombok, öntött övdíszek, szíjveretek, szíjvégek (80 db), csatok; a két vállnál 5 db aranyozott ezüst hajfonatkorong, ezüst pikkelymintás lószerszámdíszek (235 db), 6 falera, 4 csengő, feszítőzabla, hevedercsat, kengyelpár, kölesmaradványok, textíliák, szőrmék és bőrök. A tárgyak zömén erős kopottság volt észlelhető.

Aranyozott ezüstkorong a zempléni fejedelmi sírból

A feltűnő gazdagságú lelet mind a kutatók, mind az érdeklődő nagyközönség körében élénk visszhangot váltott ki.

V. Budinsky-Kricka és Anton Tocik, a nyitrai Régészeti Intézet igazgatója a nagy fontosságú lelet feldolgozásához 1962 októberében társszerzőként, mint legilletékesebb szakembert, Fettich Nándort kérték fel. Fettich a két világháború közötti magyar régészet kiemelkedő, nemzetközileg is elismert személyisége volt, akit számos külföldi tudományos egyesület is tagjai sorába fogadott. Kiváló megfigyelő készségét kiegészítette az is, hogy szakképzett ötvös volt, s így az egyes tárgyak készítéstechnikáját magas szinten elemezhette.

Fettich a páratlanul gazdag sírmellékletek alapján az elhunytat jómódúnak, sőt fejedelemnek tartotta, mivel pedig a honfoglalás korából nem tudunk más elhunyt fejedelemről, Álmossal azonosította, akit az írott források szerint megöltek.

Fettich feltételezte, hogy az elhunytat, - mivel szerinte nem fért bele a koporsóba, - lefejezték. Erre úgy következtetett, hogy a saját rajzát, amelyen egy kb. 190 cm-es testmagasságú embert rajzolt, rávetítette a szlovákok által a sírról készített rajzra, de a kettő nem stimmelt. A rajzon a lábat illesztette a koporsó végéhez, ezért a fejnek már nem jutott hely. (Talán méretarányossági problémák miatt.)

László Gyula szerint azonban a honfoglalók fejedelmeinek ékességei aranyból voltak. A zempléni sír csészéje aranyozott ezüst, és a sírban csak hét nyíl volt. A honfoglalóknál még a nemzetségfőknek is nyolc nyíl járt. Mindez kizárja, hogy a zempléni sírba fejedelmet temettek volna. Az elhunyt tehát nem volt fejedelem, de szegény ember sem, valahol a nemzetségfők szintje körüli személy lehetett. Eddig tartanak a tények, a leletekből egyebet megállapítani nem lehetett.

Mára egyértelművé vált, hogy a zempléni előkelő aligha lehetett fejedelmi rangú személy, hiszen felszerelése - minden pompája ellenére - még így is szegényes egy törzsszövetségi vezető várható gazdagságához képest. A kutatók többsége törzs- vagy nemzetségfői rangúnak tartja.

Fettich Nándor számára a sír feldolgozása teljes kitagadásának és mellőzésének legfőbb oka lett. A múlt teljes mértékben soha nem ismerhető meg, ezért feltevésekre voltunk, vagyunk és leszünk kényszerítve. Nincs és soha nem is lesz bizonyíték arra, hogy ez a gazdag sír Álmos fejedelemé volt, ez azonban nem lehet ok arra, hogy egy nagy tudóst porig alázzanak, kigúnyoljanak, nevetségessé tegyenek!

Az mindenesetre tény, hogy ez a XX. század egyetlen hitelesen feltárt fejedelmi és/vagy vezérsírja. A nagy vitát kiváltó könyv pedig: Vojtech Budinský-Krička - Nándor Fettich: Das altungarische Fürstengrab von Zemplín (1973) bárki által elolvasható.

Forrás: www.uni-miskolc.hu; members.chello.hu; dobogommt.hu
(László Gyula, Bakay Kornél, Révész László írásai alapján)


	Zusammenfassung: