Bodrogköz
~ 14. Árpád vezér Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta. Borsova várát ostrom alá fogta, harmadnapra harccal bevette, falait lerombolta, és Salán vezér katonáit, akiket ott talált, bilincsbe verve Hung várába vezettette. Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam: s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették. (...) Fordította: Pais Dezső Forrás: www.mek.iif.hu
~ 14. Árpád fejedelem Az Úr megtestesülésének 890. esztendejében Árpád fejedelem kiküldött gyalogos serege az egész földet, ami a Thiscia / Tisza és a Budrug / Bodrog között van Vgosa / Ugocsáig, neki valamennyi lakosságával (meglepetésszerűen) elfoglalta és Borsoa várát körülzárta / és a harmadik napon harcolva hatalmába kerítette, falait lerombolta és Salán fejedelem katonáit, akiket ott talált, megkötözve? kötelékbe téve Hung várába a fejedelemhez elővezette. És mialatt ott több napon át tartózkodtak (a sereg), a fejedelem és övéi megszemlélve a föld termékenységét és bőségét mindenféle vadnak és halgazdagságát a Thiscie / Tisza és Budrug / Bodrog folyónak, a távolabbi földet, - amit megszerezni óhajtott Árpád fejedelem és az övéi kiszemelték / megszemlélték. Fordította: Berenik Anna Berenik Anna értelmezése:~ 14. Árpád fejedelem A fordítás első problémája a 903. esztendő, annak valószínűtlensége miatt. Az előző gesztabeli évszám a hadak megindulási éve volt: 884 vagy 887. Vegyük az utóbbit, s az események eddigi alakulását követve 888 lenne az első lehetséges dátum a Bodrogköz lehetséges elfoglalásához. Megoldást a betűk = római számok feletti különjelek adnak. A három első százas egybetartozik, míg a negyedik c-ből kivonásra kerül 3, 4 vagy 6. Tehát 897, 896 vagy 894 lenne a keresett szám. A helyzet javul, de még mindig nem illeszkedik az elvárt képhez. A lehetséges megoldást Ladislaus Juhász: Index Verborum-ában találtam, (Gesta Hungarorum MCMXXXII), aki a mások által 3-nak olvasott III jelet w-nek vélte, ami ugyan még mindig nem mondja meg a Bodrogköz elfoglalásának idejét. De, ha ezt a hangzót felbontom v+v-re, s ha v=5, akkor 2*5=10 keletkezik, ami által a végeredmény:[DCCC-o]+[XC-o], másként DCCC-(VVC), vagyis 800+[100-(2*5)]=890, s ez az eredmény elfogadható. Az arab számokkal való számolás kétségtelenül egyszerűbb. Érkezésük híre, akkor még jelentőség nélkül, eljutott a nyugati tájakra is, de egyedül Regino jegyezte fel, a magyarok megjelenését 889-re téve. Krónikáját csak 900 után kezdte írni, ami még nem jelenti, hogy az adat téves. Leírása a magyarokról az ókori Justinus (2. könyv, 2-3. fejezet) szószerinti átvétele. Vessük össze a nyugati adatot a Gesta évszámaival. Álmos és népe 887-ben hagyta el a fogarasi tájat. Nem lehetetlen, hogy útjuk tavasztól őszig lebonyolódott, de az újonnan nyert évszámok alapján az út Kijevig, a harci esemény, hódoltatás, tárgyalások, a kumánok úti felkészülése, majd a tartózkodás Novgorod és Lembergben, igénybe vehettek egy esztendőt is, akár többet is. Aztán 889-ben, kora őszön, mikor már nem volt szokás hadjáratot vezetni, s nem kellett szembejövő hadaktól tartani, fel-, majd lejöttek az újonnan nyitott Vereckei hágón, ami szintén előkészületeket követelt és időt vett igénybe. Majd birtokba vették Hung várát, ahol már a telet töltötték. Végül 890 kora tavaszán Árpád fejedelem kiküldött serege hirtelen foglalta el a szomszédos területet, megelőzve a bolgárok várható támadását. Regino évszáma így alátámasztást nyer, vagy fordítva, P. magister nyer alátámasztást Regino által. Forrás: Berenik Anna: Árpád fejedelem nyomában(2001) A Zalán futásának ez a példánya Batsányi János könyvtárából került a szegedi Somogyi Könyvtárba. Címlapmetszete Kisfaludy Károly rajza alapján készült. Forrás: www.sk-szeged.hu/kiallitas/vorosmarty/zalan.htm A honfoglaláskori Bodrogköz megjelenítése a Zalán futásábanA költőnek ebben a műben egy ellentmondásos helyzetet kell feloldania: van egy pesszimista történelemszemlélet, van egy elkorcsosult nemzet, és ebben a helyzetben ennek a nemzetnek kellene valami felrázót, biztatót mondani. Vörösmarty hisz benne, hogy a példa felmutatása fontos, s hogy az eposz önmagában is hatásos, megrázó erejű lehet, ennek a műben is hangot adott. Vörösmarty ennek az ellentmondásnak feloldására sajátos módszert választ. A fősodorhoz egy mellék cselekményszálat és egy új helyszínt kapcsol, amely Ete és Hajna szerelmi története. Hozzájuk kapcsolódik Délszaki Tündér reménytelen vágyakozása, területileg pedig a Bodrogköz. Ha valaki itt a Bodrogköz megjelenítésében a honfoglaláskori magyarok mindennapi életéről és szokásáról akar plasztikus képet kapni, csalódni fog. A terület kiválasztása azonban nem véletlenszerű, hisz az eposz egyik ősforrása Anonymus Gesta Hungarorumja, amelyet 1746-ban találtak meg s több fordításban is ismertté vált. Vörösmarty innen vette át a nevek nagy részét és a bodrogközi helyszínt is. Innen került Tarcal története az eposzba, szó esik haláláról is. Anonymus részletesebb leírást ad a növényekről, vizekről, az itt élők szokásairól, mint Vörösmarty, s hogy azok mennyire nem kitalációk, azt a mostanában feltárt karosi leletek is igazolhatják. De a földrajzi hely kiválasztásának nem ez a funkciója Vörösmartynál. A műben az evasio - a harcokból való lélektani elvágyódás - kielégítője ez a szál, s ugyanakkor lehetőséget teremt az idill megfogalmazására, és lélektani-, természeti és költői szépségek felmutatására is. Itt szállnak meg a műben a nők, az öregek és a gyerekek, a nép, mely új hazára vár, s melynek jövőjét a harcosok biztosítják:
Bodrogköz szigetén, hegy emelkedik a hideg éjnek
Tája felé, egyedűl, erdővel övezve derékon, Zölden alúl, pusztán s szirteknek hagyva fölűlről. Kis Tice, a Tisza habjaiból lesietve aláfoly Balja felől, jobbján Bodrog fut csendes özönnel; Összekerülnek utóbb keskeny szegletre, s zuhogva Hagyják el gyönyörű táját a délre mosolygó Szép hegynek, zengő ligetit, s vízlepte lapályát. Itten az ősz daliák, s tehetetlen bajnokok, akik Álmos harcaiban győztek vala, csendesen élnek... A műben az itt élők- közülük is kiemelve Hajna - azok, akik ezt a történelmi ellentmondást, a történelem könyörtelen ciklikusságát feloldani hivatottak. Hajna azzal, hogy Etéhez kapcsolódik, s a Délszaki Tündér lírai, de elvont szerelmével szemben a földi szerelmet választja, és nőtársaival egyetemben a nemzet jövőjét biztosítja. Ezt jelzi az is, hogy már az I. énekben Vörösmarty külön szól róla: szerinte azért méltó a megéneklésre, mert tőle születnek a jövendő hősök, akik a hazáért fognak küzdeni. Nem olyan elszigetelt ez a történet, mint ahogyan azt a korabeli olvasók érzékelték. Minthogy a Bodrogközben élő embereknek a műben funkciója is van, sorsuk ugyanolyan fontos, tehát, mint az alpári csata kimenetele. Bodrogköz háromszor kap központi szerepet a műben. Először az I. ének végén, amikor megismerkedünk az öreg Hubával (és gyermekeivel), aki az itt elszállásolt magyarok vezetője. Lányának, Hajnának szerelmében Vörösmarty rejtetten Perczel Etelka iránti szerelmét énekelte meg. Külön értéke ennek a résznek Hajna Bodrogban való fürdőzésének finoman erotikus leírása, s Délszaki Tündér esengése, melyben Vörösmarty szólal meg:
Folyj lassan, Bodrog, föveny ágyad csendes ölében
Halkva suhanj el az erdőkön, langy nyúgati szellő, Meg ne zavard a lányt, mikor a deli hősfira gondol, És minden mást messze felejt. S óh tiszta sugár te, Mely csillogva leszállsz az egeknek fénykebléből, A hév nap tüzes arcáról. Te is el ne sötétítsd Hajna szelíd kebelét, mely szebb a reggeli hónál, Szebb a hattyúnál, s mint hajnal csillaga, oly szép... A Bodrogközben azokról a magyarokról kapunk képet, akik az őshaza idilljéből most a feladatok vállalására kész állapotba léptek. Ezt Vörösmarty azzal mutatja meg, hogy szembeállítja Lehel fiatalságát Huba gyermekeinek fiatalságával: Lehel gyerekként sípot kapott, melyen önfeledten játszott, s amelyet csak felnőttként cserélt harci kürtre, Huba gyermekei pedig azonnal fegyverrel játszanak, mert harcokra születtek. Itt is megjelenik - különböző nemzedékeken keresztül érzékeltetve - a történelem menete: a születés, a gyermekkor, a felnőttség és az öregség szakaszainak bemutatása. Másodszor az V. ének első részében válik fontossá a Bodrogköz, amikor a fegyverviselő férfiak távollétében a pórok megtámadják őket. Zalán népének ilyen megnevezése két okra vezethető vissza. Egyik forrása a nemesi szemlélet, mely úrnemzetet és pórnemzetet különböztetett meg. Elfogadott volt, hogy a harc során egyes nemzetek területeket foglaltak el, népeket igáztak le, s az ebben vesztesek - mert minőségileg gyengék voltak - pórnemzetté váltak. Ezt nem Vörösmarty találta ki, akkoriban a Tudományos Gyűjteményben ismeretlen szerző két cikkben is foglakozott a honfoglaláskor itt található népekkel, melyeket így jelölt meg. A mi szempontunkból itt elsősorban az a lényeges, hogy még nem kezdődött meg a döntő ütközet a magyarok és Zalán népe között, s ebben a helyzetben a nem harcoló magyarok mégis a pusztulás szélére kerültek. A magyarság veszélyeztetettségének megfogalmazása ez az eposzban. Annak is megvan a művön belüli szerepe, hogy ebben az összecsapásban Hajna eltűnik, az apja hiába keresi. A VI. ének végén Délszaki Tündér megmenti ugyan Hajnát, aki ekkor is elutasítja szerelmét. Délszaki Tündér az eposz mitológiájában az Éj és a Hajnal fia, ő előlegezi meg a Hajnalt, jelenlétével most késlelteti kibontakozását. Ezzel menti meg Hajnát, de közben a világrendet felborítja, emiatt Hadúr megbünteti, elpusztítja. A jelenet leírásban a finom szépség, a könnyedség, a líraiság fejeződik ki, pedig a Délszaki Tündér áldozatáról van szó:
És egy aranyszálat nyújtott a lánynak öröklő
Emlékűl haja fodraiból, nyujtotta lehulló Gyenge kezét, s eloszolt, a híg levegőbe vegyülvén. Tagjait a ragyogó napnak szikrái föloldák, S a menny kékes ölén hinték el, mint tavi párát... Ennek az a magyarázata, hogy a történelemnek a pesszimisztikus felfogása lélektanilag kiváltja a költőből az egyedi emberi létezés értékességének a fokozódását, a líraiság utáni vágyat. Példa ez arra is, hogyan születik meg Vörösmarty költői nyelve. A nyelvújítás és a régi nemesi nyelv küzdelmében ő az összegző, aki mindkét vonal értékeit egyesítette. Az alkotás közbeni lelki folyamatban a kialakult hangulatokhoz, vágyakhoz, érzésekhez teremt új nyelvet. Délszaki Tündér tragikus sorsa azt bizonyítja, hogy a történelem menetében az élettől idegen szerelem nem fogadható el. Hajnának ez a választása reményt jelent a magyarság sorsának továbbvitelére. Most már csak a Bodrogközben levőket kell megmenteni. Hajna felkeresi Etét, aki csapataival elindul a Bodrogközbe. Harmadjára a döntő harcok előtt, a IX. énekben jutunk el a Bodrogközbe, ahol egy ismételt pór támadásról értesülünk, amelytől két öreg, Tűzima és Huba próbálja megmenteni az ittenieket. A legnehezebb percben jelenik meg Ete a csapatával, s elpusztítja a támadókat. Itt is van egy sajátos epizód. Egy tragikus sorsú pór csak fia elvesztését akarta megtorolni, s ő is életét vesztette. A győzelem után egy rövid idill következik Huba asztalánál. Külön jelenet Ete és Hajna egymásra találása, melyet a távoli csatazaj zavar meg. Ete úgy érzi, őt hívja ez a csata, a döntő ütközet. Ez vezet vissza majd bennünket a főszálhoz, és Vörösmarty nemzetsors felfogásához. (...) Forrás: Széphalom 15. (2005.); www.sarospatak.hu/martinak_janos |
||