Kőröstetétlen




mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 38. A görögök és bolgárok serege

Eközben Salán vezér, mikor megismerte a magyarok hatalmát és tetteit, megijedt, hogy egyszer csak haragra gyulladva őt űzik ki országából. Tehát tanácsot tartván övéivel, követeit a görögök császárához meg a bolgárok vezéréhez küldötte, hogy adjanak neki segítséget az Árpád magyar vezér ellen való küzdelemre. A görög császár és a bolgár vezér nagy hadsereget küldöttek Salán vezérnek. Mikor ezek megérkeztek, azon a helyen, amelyet Titelnek mondanak, nagy öröm támadt a vezér udvarában. Másnap pedig Salán vezér és nemesei tanácsot tartván, követeket küldöttek Árpád vezérhez azzal a felszólítással, hogy a földjüket hagyja el, s induljon haza szülőföldjére. Mikor ezek megérkeztek Árpád vezérhez, és előadták neki Salán vezér üzenetét, Árpád vezér meg nemesei felbosszankodva, ugyanazon követek útján ezt üzenték vissza Salán vezérnek: "A földet, amely a Duna és a Tisza között terül el, azonkívül a Duna vizét, amely Regensburg felől Görögországba folyik, a magunk pénzén szereztük meg akkor, amikor új emberekként megjelentünk itt, s azok ára fejében küldöttük a tizenkét fehér lovat meg a szóban volt többi mást. Ő maga az, aki földje jóságát dicsérve egy nyaláb füvet küldött Alpár homokjáról és egy korsót a Duna vizéből. Megparancsoljuk tehát uratoknak, Salán vezérnek, hogy hagyja el a mi földünket, s amilyen gyorsan csak szaladni tud, hordja el magát a bolgárok földjére, ahonnan ősapja idetelepedett a mi ősapánknak, Attila királynak a halála után. Ha pedig ezt meg nem teszi, tudja meg, hogy mi ellene rögtön hadat indítunk." A követek ennek hallatára, miután megkapták az engedelmet, szomorú arccal Salán vezérhez siettek. Árpád vezér és nemesei pedig az egész hadsereggel elindultak a Zagyva folyótól, és a Tetétlen-hegy mellett ütöttek tábort egészen a Tiszáig. Azután a Tisza partján tovább vonulva, Alpár homokjára érkeztek.

~ 39. Salán vezér elindulása Árpád vezér ellen

Salán vezér a görögök és bolgárok segédcsapataival együtt elindult Titelről, és övéi biztatására is dühösen Árpád vezér ellen lovagolt. S mialatt a két sereg egymás közelében éjszakázott, egyik sem mert aludni egész éjjel, hanem felnyergelt lovukat kézen tartva virrasztottak. Reggel pedig, még hajnal előtt, mind a két fél készült a csatára. Árpád vezér, akinek a mindenség Istene volt a segítője, felövezte fegyvereit, felállította a csatarendet, aztán könnyhullatva imádkozott Istenhez, majd imigyen tüzelte vitézeit: "Szittyák, kik a bolgárok dölyféből Hung várától a hungárus nevet kaptátok, a görögöktől való félelem miatt ne feledkezzetek meg kardotokról, és el ne veszítsétek jó hírneveteket. Hanem serényen és vitézül harcoljatok a görögök és bolgárok ellen, akik a mi asszonyainkhoz hasonlítanak, és úgy féljünk a görögök sokaságától, mint az asszonyokétól." Ennek hallatára vitézei nagyon felbuzdultak. Tas fia Lél megfújta a kürtjét, Bogát fia Bulcsú meg felemelte a zászlaját, s az első hadsorban indultak ütközetbe a görögök ellen. Erre harcba elegyedett a két ellenséges csatarend, és kezdtek hevesen vívni egymással. S amikor Árpád vezérnek egész serege viadalra kelt a görögök ellen, igen sokan elestek a görögök és bolgárok közül. A fent említett Salán vezér pedig, amint látta, hogy övéi alulmaradnak a küzdelemben, futásnak eredt, s hogy életét megmentse, Bolgárfejérvárba sietett. A görögök meg bolgárok a magyaroktól való rettegésükben eszüket vesztve elfelejtették, hogy melyik úton jöttek, s midőn életüket mentve futásnak eredtek, a Tiszát kicsiny folyónak vélve, át akartak úszni rajta. De mivel ekkora félelem és rémület szállotta meg őket, a magyaroktól való rettegésükben majdnem mindnyájan a Tisza vizébe vesztek, s alig maradtak néhányan, hogy császárjuknak balsorsukról hírt mondjanak. Ezért azt a helyet, ahol a görögök vesztüket lelték, attól a naptól kezdve mostanig görögök révének hívják.

Fordította: Pais Dezső

Forrás: www.mek.iif.hu



P mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 24. Az erdőntúli föld

MBxxxxxx

Fordította: Berenik Anna

Berenik Anna értelmezése:

~ 24. Az erdőntúli föld

Forrás: Berenik Anna: Árpád fejedelem nyomában (2001)

Kőröstetétlen

Kőröstetétlen Dél-Pest megye kis községe Cegléd és Szolnok várostól hasonló távolságra kb. 18 km- re fekszik. Ezen a területen hamar megtelepedtek őseink, így a település története mintegy 900 évvel ezelőttre nyúlik vissza. A török hódoltság után egészen 1948-ig Nagykőrös pusztája volt Tetétlen néven. 1948-tól önálló község Kőröstetétlen néven, de 1970-ben elveszíti azt, a szomszéd falu társközsége lett, de 1991. január 1- én újra önállósulhatott.

Kőröstetétlen Árpádhalom - emlékoszlop a honalapítás ezeréves emlékére

Arany János nagykőrösi évei alatt (1851-1860) többször kilátogatott a tetétleni pusztára, tanártársának, Nagykőrös császári kegyelemmel szabadult 48-as képviselőjének, Tanárky Gedeonnak a tanyájára. Itt látható az a Nagypengyom halomnak nevezett "kunhalom", az a "csekély domb", amelyről egy kirándulás alkalmával a Tiszáig nyúló síkságon végigtekintve, a honfoglalók népe tűnt fel az Árpád-monda iránt nagy érdeklődést tanúsító költő "bűbájos képzeletében". Egyik látogatása ihlette a "Tetétleni halmon'" című versének megírására. A halmot egyes vélemények szerint mintegy 1100 évvel ezelőtt hordták össze - hadászati céllal a sík vidéken - a honfoglaló magyarok.
(Egy másik tetétleni tanyán ismerkedett meg Csonka Márton öreg gulyással, akit nem csak versei, a Vén gulyás, és a Vén gulyás temetése, de nagykőrösi szobra is halhatatlanná tett. Nem messze van innen a Kutyakaparó csárda sem, ami hírnevét Petőfi Sándor 1847. évi látogatásának és akkor írt versének köszönheti. Istenem, micsoda vidék!)

Kőröstetétlen Árpádhalom - emlékoszlop a honalapítás ezeréves emlékére

Arany János

A tetétleni halmon


Még áll a domb s én állok a felett,
Játszik velem bűbájos képzelet.

Csekély a domb, alig emelkedő,
Ormán csak fű, nem a bérc fenyve nő.

Csak, mintha pajzán szélfiak szeszélye
Egykor magát mulatta volna véle,

Midőn a porba' játszván, mint szokott,
Fövényből a pusztán csibét rakott.

Vagy mintha ember hányta volna nemrég...
Ki gondolná, hogy százados nagy emlék!

Hogy épen e halmon verette sátrát
Honunk szerzője, diadalmas Árpád!

Innen tekinte szét uralkodó
Szemekkel a vitéz honalkotó.

Le a Tiszáig, melyen túl ama
Berek sötétül, a táj karama,

S le Alpárnak, hol a kevély Zalán
Földönfutóvá lesz... holnap talán!

Ma még a zászló mind nyelére függ,
Ma még a harclovat békózza nyűg;

Békén legelnek a halom körül,
Ropogva, mint láng, mely avarba dül.

Egy ménes ez, egész a látkörig,
Hol a nap fénye játszva megtörik.

Csúcsos süveggel a tengernyi sátrak
Elszórva mindenütt, - s a dali bátrak,

Mint a köpűből méh, ha rajt ereszt,
Körüldongják a szellős ereszt.

Itt ősi dal zeng bujdosó Csabárul,
Bús vígalomban a szív öble fájul;

Ott kancatejnél, mely borrá megerjed,
Harsány mulatság nyers lármája gerjed,

Mig ösztörűfán egy-egy vizsga kém
Függ, mint árboc fölött hajóslegény,

Vagy egy vezér, a hadnak pásztora,
Vágtat s nyomán fölkél a föld pora.

Megszólal egy kürt napnyugat felé,
Csatára hívó - ez a Lehelé...!

Nem, nem, - csak a szomszéd Abony vagy Törtel
Kanásza múlatá magát a kürttel.

Gulyát növel a tábor helye s ők
Alusznak régen, a honkeresők.

De te virulj lábuk nyomán, Tetétlen!
Bársony füvet, sarjút tenyéssz a réten.

Hogy a kaszás ha egymást sarkalá,
Kövér rend dőljön a csapás alá.

Terhes kalászok habzó aranya
Borítsa földed, - s a csinos tanya,

Mely ott fehérlik zöld fasor megett,
Hordjon magán jólléti bélyeget;

Körözze mindég színe-telt majorság,
Hogy lássa hasznát Isten, ember, ország, -

És álljon a domb, a multak jele,
Kímélve bánjon a vész is vele.

.(1855 ápr.)        

Kőröstetétlen Árpádhalom - emlékoszlop a honalapítás ezeréves emlékére

Az 1896-os millenniumi évre készülve az országgyűlés elhatározta, hogy az ország hét helyén egy-egy maradandó emléket állíttat, mégpedig a munkácsi Várhegyen, a brassói Cenk ormán, a nyitrai Zobor-hegyen, a dévényi Vártetőn, Pusztaszeren, Zimonyban és Pannonhalmán. Nagykőrös városa nem akart kimaradni a jubileumi emlékoszlopok állításából, ezért elhatározta, hogy "a magyar nemzet államfenntartó erejét tanúsító" hét országos emlék mellett saját hatáskörben ő is állíttat egyet az akkor még hozzátartozó Tetétleni- vagy Árpád-halomnak is nevezett dombon a honalapítás ezeréves emlékére. A történelmi hagyomány szerint itt "verte sátrát hazánk szerzője, diadalmas Árpád", s innen "indult Alpárnak, megűzni Zalánt és birtokába venni a Duna-Tisza közét, majd a dunántúli vidéket", szóval az egész hazát. (Szöveg az egykori képviselő-testület határozatából idézve).

Az Árpád-halom történelmi emlékhely alig kétszáz méterre van a mai Kőröstetétlen faluközpontjától. Ilyen emlék Magyarországon ezen kívül csak kettő van.

Kőröstetétlen Árpádhalom - millecentennáriumi székelykapu

A millecentennárium alkalmával rendezték az Árpád-halom környékét, és felállítottak egy szépen faragott székelykaput.

Kőröstetétlen címere

Címerleírás

Álló, háromszögű pajzs kék mezejében zöld pajzsláb, melyből halom emelkedik ki a zöld mezőbe. A halmon vörös belső, tetején vörös kétágú zászlóval ékített, nyitott ezüst sátor áll. A pajzsláb vágásvonalán, és a sátor mögött egymáson harántirányban keresztbetett két arany nyílvessző. A címerpajzs alatt lebegő, hármas tagolású, íves arany szalagon feketével, nagybetűs KŐRÖSTETÉTLEN felirat. A település név előtt és után egy-egy díszpont.

Forrás: www.korostetetlen.hu; mek.oszk.hu; karpatmedence360.hu; turizmus.homokhatsag.hu; www.eke.ro; turistamagazin.hu

Árpád
Egy arc a múltból
Igazság
Eposz
Anonymus
Életút
Ősök
Etelköz
Alduna 1 Cirill és Metód
Kijev
Verecke
Munkács
Ungvár
Bodrogköz
Bereg
Zemplén
Sárospatak
Tokaj
Szerencs
Turtur hegye Bors vezér hódoltatása
Bihar 1 Ösbő és Velek követjárása; Tas, Szabolcs és Tétény vezérek hadjárata
Erdély Tétény vezér hadjárata
Emőd
Mezőkeresztes
Szihalom
Gömör Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hódoltatása
Garam vize Bors vezér hódoltatása
Nyitra Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hadjárata
Alduna 2 Levente vezér hadjárata
Tetétlen
Alpár
Árpádhalom
Pusztaszer
Ópusztaszer
Csongrád
Titel
Zalánkemén
Bolgárfehérvár
Zágráb Bulcsú, Lél és Botond vezérek hadjárata
Bodrog
Csepel 1
Maros-Duna köz Szovárd, Kadocsa és Vajta vezérek hadjárata
Nis Szovárd és Kadocsa vezérek hadjárata
Ecilburg
Százhalom
Baranya Ete és Vajta vezérek hódoltatása
Veszprém Ösbő és Őse vezérek hadjárata
Bodajk
Bánhida
Székesfehérvár
Szt Márton hegy
Csepel 2
Bihar 2 Ösbő és Velek vezérek hadjárata
Csepel 3
Brenta Szalárd vezér hadjárata
Óperencia Kurszán vezér hadjárata
Pozsony
Fejéregyháza
Emléke
Történetírás
Irodalom
Képzőművészet
Munkácsy Mihály
Feszty Árpád
Zala György
Székely Bertalan
Than Mór
Zene
Film
Néprajz
Hagyományőrzők
Neve
Árpád hegy
Árpád halom
Árpád kilátó
Árpád forrás
Árpád fa
Árpád híd
Árpád hajó
Árpád sínbusz
Árpád vonal
Árpád Múzeum
Árpád fürdő
Épület
Egyéb
Hét vezér
Értékelés
Gyalázkodók
Idegen tükör
Rovás
Zusammenfassung
Summary
Árpád év
Száz éve
Felhívás
Hírek
Előzetes
Utólagos
Kapcsolatok