Gömör és NógrádSzovárd, Kadocsa és Huba vezérek hódoltatása
~ 33. Nógrád és Nyitra vára Ugyanabban az időben Árpád vezér, mikor látta, hogy vitézei jóvoltából ilyen nagy dicsőségre és bátorságos állapotra tett szert, tanácsot tartván, sok katonát hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki, sőt ha a szerencse szolgál, akkor menjenek fel a csehek határa felé Nyitra váráig. Ezeknek a hadra kelő katonáknak a fejeivé és vezéreivé nagybátyjának, Hüleknek két fiát: Szovárdot és Kadocsát rendelte, meg aztán Hubát, a fejedelmi személyek egyikét. Ez a három úr, miután megkapta az engedelmet Árpád vezértől, arról a helyről indult el, amelyet Pásztónak mondanak, s előbb a Hangony vize mentén lovagolt, majd ezen a folyón átkelt a Sajó folyó mellett. Innen Gömör várának részein át vonultak tovább, és eljutottak a Bolhád-hegyig, majd a nógrádi részeken haladva, a Galga vizéhez értek. Innen pedig útjukat folytatva a Duna partján mentek, majd a Verőce vizén átkelve tábort ütöttek az Ipoly folyó mellett. És mivel az isteni kegyelem volt velük, félt tőlük minden ember; mégpedig leginkább azért féltek tőlük, minthogy hallották, hogy Álmos vezér fia, Árpád vezér, Attila király ivadékából származott. Akkor az összes szlovének, annak a földnek a lakosai, akik előbb Salán vezér alattvalói voltak, tőlük való féltükben önként meghódoltak nekik, úgyhogy senki sem emelte a kezét rájuk. S olyan nagy félelemmel meg rettegéssel szolgáltak nekik, mintha már régen uraik lettek volna. Szovárd, Kadocsa meg Huba, akinek leszármazottja az okos Szemere, mikor látták, hogy az a sok nép minden háború nélkül meghódolt nekik, nagy lakomát csaptak; majd az előkelőbb lakosoknak, akik fiaikat kezesül adták, különböző ajándékokat osztogattak, s őket jó szóval, harc nélkül Árpád vezér hatalma alá vonták, sőt hadjáratukra magukkal is vitték, kezesül kapott fiaikat pedig többféle ajándékkal egyetemben Árpád vezérhez küldötték. A vezér és nemesei igen nagyon megörültek ezen, s az örömhír hozóinak sok ajándékot adtak. Fordította: Pais Dezső Forrás: www.mek.iif.hu
~ 33. Gumur / Gömör, Nougrad / Nógrád és Nitra / Nyitra vára Ezekben az időkben Árpád fejedelem mikor láthatta a seregei által (történő) ilyen felemelkedést és hogy biztonságban lenne, akkor maguk között tanácskozva sok katonát küldött egy expedícióba, akik behódoltatják neki Gömör és Nógrád várának népeit. És ha a szerencse kedvezne, akkor felmennének Boemorum végének irányába Nyitra váráig. Ezeknek az expedícióra menő katonáknak az élére és vezérnek tette meg (beiktatta) nagybátyjának Hulec / Hüleknek két fiát: Zuard / Szovárdot és Cadusa / Kadocsát, valamint Huba / Hubát, a fejedelmi személyek egyikét. Azután a három úr fogadva az engedélyt Árpád fejedelemtől, elindultak arról a helyről, ami Paztuh / Pásztónak mondatik, lovagolva a Hongun / Hangony folyó mellett és ezen a folyón átkeltek a Souyou / Sajó folyó mellé / felé. És onnan elvonultak a Gumur / Gömör vári részen át és a Bulhadu / Bolhád hegyhez mentek és onnan Nougrad / Nógrád részeire menve a Caliga / Galga folyóhoz mentek át. Onnan elmenve a Danubia / Duna part / töltés / gátján mentek és a Wereuecca / Verőce folyón átkelve tábort ütöttek az Ypul / Ipoly folyó mellett. És mert az isteni(-nőt) grácia / szeretetreméltóság / kellem / szépség volt bennünk, minden ember / férfi félt tőlük és legjobban azért félték / félhették őket, mert meghallották, hogy az Árpádok fejedelmét, Álmos fejedelem fiát, Attila király utódjaitól származtatható. Abban az időben valamennyi szkláv / székelyt a földnek birtokosát, akik először voltak, Salan / Zalán fejedelem közelsége miatt, félelmükben maguk szabadon fiaikat önként alávetették nekik, senki kezét nem emelve. És így, nagy félelemmel és remegéssel szolgáltak azoknak, és mint régen a saját uraik tehették. Akkor Zuardu / Szovárd és Cadusa / Kadocsa, valamint Huba / Huba, - akitől az okos Zemera / Szemere származik - mikor látták, hogy a nép sokasága háború nélkül behódol, népünnepélyt / vendégséget rendeztek és a föld lakossága jobbjainak, akik fiaikat kezesül adták különféle adományokat ajándékoztak és megnyerő szavakkal Árpád fejedelem uralma alá háború nélkül meghódították, és 1. őket magukat az expedícióra magukkal vitték, 2. saját magukat az expedícióban átvágva elvonultak, fiaikat pedig kezesül / védelmükbe fogadva, Árpád fejedelemhez ajándékokkal együtt útnak indították. Akiknek a fejedelem és előkelői nagyon örültek, a szokás szerint az örömhír hozóinak sok ajándékot adtak. Fordította: Berenik Anna Berenik Anna értelmezése:~ 33. Gumur / Gömör, Nougrad / Nógrád és Nitra / Nyitra vára Mi jelentette Árpád fejedelem számára a váratlan "felemelkedést" és biztonságot? Ha a scheyeri apátnak igaza van, s miért ne mondta volna a valót, akkor Árpád nemcsak szövetséges volt, hanem sógorságba-rokonságba került Arnulf király fiaival. A felajánlott katonai segítség, azaz Szvatopluk megtámadása keletről, akinek hűbéri területe a Gron /Garam folyóig terjedt, csak a Souyou / Sajó és Gron /Garam közötti terület elfoglalásával volt lehetséges. Ez német fennhatóság alatt állott, ha a helytartó nem is kerül említésre, akit Arnulf kétségtelenül visszarendelt, s Árpád hadainak első feladata volt az itteni lakosság behódoltatása. Árpád nagybátyja volt Hulec / Hülek, aki lehet apjának, Álmosnak és lehet ismeretlen nevű anyjának a bátyja, aki Szkítia elhagyásakor vagy már nem élt, vagy otthon maradt. Emléke az Üllő helynévben maradt fenn. Zuard / Szovárd és Cadusa / Kadocsa pedig a fejedelem unokatestvérei, akik kétségtelenül fiatalok és nem hadjáratra, hanem expedícióra / felfedezőútra indulnak lóháton. A krónikákban Zuard / Szovárd Attila egyik itáliai hadjáratának vezére, Cadusa / Kadocsa pedig Keve testvére és egyike a hun kapitányoknak. A fogalmazás kissé fantáziátlanná válik a menés folytonos ismétlésével, ami azonban kifejezi, hogy nem történt semmi rendkívüli dolog. Az útvonal vázlatosan megrajzolható. Gumur / Gömör várát a Souyou / Sajó nyugati partján érték el. Másik vár ettől nyugatra a Balog vár, ami megfelelhet a Bulhadu-nak, közel az Ypul / Ipoly folyóhoz. (Pais és Györffy szerint a cserháti Szanda vár régi neve Bolhád volt). Innen mentek a Caliga / Galga folyón át Nougrad / Nógrádba. A következő menés az Ypul / Ipolyig ért. Ez a menetel csak úgy volt lehetséges, ha a Cserhátot kelet felől megkerülték. Valószínűleg először a Zagyva nyugati partján jöttek visszafelé egy darabon, közben jelentést küldtek a fejedelemhez, úgy indultak a Danubia / Duna irányába. A történet folytatása bonyodalmasabb, a kétértelműségek lehetősége miatt nehéz vele boldogulni, mivel a rövidítések is bizonytalanok. Hol végződik és hova tartozik egy-egy közbenső mondat? Hova tegyük a hangsúlyt? A régi fordításból lényeges szavak kimaradtak. A kifejezés, hogy "senki sem emelt kezet", kétértelmű. Korunkban legalábbis, aki megadja magát, mindkét kezét felemeli. A fordításnak még további változatai lehetségesek. Adva van tehát a térség a Souyou / Sajótól az Ypul / Ipolyig és egy szolgává tett nép, a szklávok. A probléma máshol van. Ezt a pontosan meghatározott helyen élő népet nem lehet a "szlovén" szóval behelyettesíteni (lásd Pais Dezső), még kevésbé ezt a nézetet kötelező tanná tenni. A sclave szó értelme szolga, szolgává tett személy, vagy nép. A Képes Krónika szerint, - végül egyszer mégis csak a saját krónikánknak kell hitelt adnunk az idegen, ellenséges megnyilatkozások ellenében -, a hunok leszármazottai a chigla-mezei csatavesztés után nem hunoknak, hanem sicul-nak nevezték magukat és erdőkbe, hegyekbe rejtőztek. Ebből a névből kiejtési változattal később keletkezett az európai nyelvekben általános sclau / szkláv szó, ami a magyar nyelvben "rabszolga" fordítást nyert. Hogy a szláv gyűjtőszó a sclav szó származéka-e, vagy független attól, megoldatlan probléma. A szláv gyűjtőnévbe sorolt számos néptörzset a 10. században Németország északi területein az Ottó királyok (I-III) gyilkolva, pusztítva, rabolva, szolganéppé téve igyekeztek megsemmisíteni. Ezúttal a Zogea / Zagyva és az Ypul / Ipoly folyó közötti területen vagyunk, ahol Zuard / Szovárd és Cadosa / Kadocsa, valamint a szintén nagyon nemes Huba / Huba "szklávok"-kal, kiejtési változtatással székelyekkel találkoznak, akik egykor Csaba népe voltak, tehát a hunoknak Gumur / Gömörben és Nougrad / Nógrádban maradt leszármazottai, akik elmondták a közbeeső idők történetét. Az útleírásban a Caliga / Galga folyó említése tudatos, mert ennek alsó folyása a Zogea / Zagyva folyóval együtt megmaradt déli határnak a bolgárok felé. A fenti mondat elemzése még nem fejeződött be. Ugyanis a két nevezett terület nem lehetett bolgár megszállás alatt, ha a németek határzárjai a Honrad / Hernád folyó mentén voltak. A szöveget jobban megnézve, azt találjuk, hogy ezek a népek a bolgárok közelsége miatt "féltek", ami nem jelenti, hogy nekik hódoltak be. Ezekre a tájakra a német királyok küldték vazallusaikat, akik időközben a morvák fejedelmével, akiknek határa a Gron / Garam volt, folytattak harcokat. Részletes leírást a Fuldai Évkönyvekben találunk. Többek között a 884-es esztendőnél, mikor Zwentibald = Szvatopluk betört Pannóniába és a Rábától keletre iszonyú pusztítást vitt végbe két és fél éven át. P. magister fentebbi szövege, hogy "senki se emelte fel a kezét", a történelmi háttér vizsgálatával így is érthetővé válik. Ha úgy tekintjük a fordítást, hogy a sclav / szklávok, azaz szolgává tett népek félve és remegve szolgálták az érkezetteket, az pozitív értelemben történik, mert féltik őket és önmagukat az elkövetkezendőktől. Mesemondó a Gesta írója? A szójátékok kísérnek bennünket. A föld jobbjait, akik elkerülték a megcsonkítást, magukkal viszik, vagy maguk vágják el az expedíciót, azaz befejezettnek tekintik, mert a továbbiak már nem kirándulások, hanem a háború megindulása, formálhatjuk, ahogy akarjuk. Lényeg, hogy a visszatérő fejedelmi utódokat a Souyou / Sajó és Ypul / Ipoly között helybemaradt nép behódolva fogadja. Forrás: Berenik Anna: Árpád fejedelem nyomában(2001) PásztóA honfoglaló magyarok - Anonymus közlése szerint - Árpád parancsa nyomán innen indultak a nógrádi és gömöri részek meghódítására. A Cserhát és a Mátra hegyvonulatai között szeszélyesen kanyargó Zagyva folyó partjára települt Pásztó a honfoglalás után fejedelmi, majd királyi birtok volt. Valamikor régen három vár is őrizte a Mátrán átvonuló hadiutat. Közülük kettőre már csupán egy-két mohával benőtt kődarab emlékeztet, s a Gombás-tető 338 méter magas, előreugró szirtjén emelkedett, egykori hasznosi várnak, a középkor egyik fontos erősségének is csak romjai - palotaépületének egyes részletei és egyik négyzetes tornyának alapjai - idézik a régvolt időket. Forrás: www.paszto.hu SajógömörGömör vármegye legrégibb községeinek egyike és ősi székhelye. Vára már a honfoglaláskor fennállt, s a névtelen jegyző Gumur néven említi. A vár körül hamarosan kialakult a település. A történészek szerint az egykori gömöri várat az ún. "gömörőrök" építették. A Várhegy magasabb testvére a Őrhegy, amelyen még ma is felismerhető a távolba kémlelő őrtorony kör alakú alapja. Mátyás király 1459-ben foglalta vissza a helységet a huszitáktól, s "oppidum nosrum"-nak nevezte. Forrás: www.hhrf.org/gomor SzandaA honfoglaló magyarok már a IX. század végén megtelepedtek a környéken. Ennek egyik ékes bizonyítéka az a Koplány nevű, évszázadokkal ezelőtt elpusztult falu, ami a mai Mohora és Szügy között feküdt félúton, s Ond vezér Kaplony fiáról kapta nevét. Szanda község fölé "hármashegy" magasodik: a nyugati csúcson népvándorlás kori földvár állt, a középsőn, a Szent Péter-hegyen búcsújáró kegyhely volt valaha, s egy XI-XII. századi, kör alaprajzú templom alapfalait, valamint egy, bizonyára betegfürdetésre használt medence maradványait is megtalálták. A keleti magaslaton állnak a szandai vár romjai. Az erődítmény a XIII. század második felében épült, először 1301-ben említette egy oklevél. Az erődítmény és a falu nevét akkoriban Zonda alakban írták, feltehetően Zonda György földbirtokos után. Forrás: www.vendegvaro.hu; hu.wikipedia.org/wiki/Szanda; www.civertan.hu NógrádNógrád megye legjelesebb emléke, a megye névadó várbirtoka volt. A körülötte kialakult település a megye székhelyeként meghatározó szerepet kapott a megyerendszer kialakulásában. A vár a Börzsöny-hegységet formáló vulkanizmus során 15-19 millió évvel ezelôtt létrejött dagadókúpon épült. A kialakult terjedelmes sziklatömbön már a népvándorlás idején is emelkedtek erôdítmények. Anonymus Castrum Nougrad néven tesz említést a várról, amely a XII. században még királyi birtok volt. Forrás: dezso.klebercz.hu |
||