Brenta

Szalárd vezér hadjárata




mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 53. Zolta vezér örökösödése

Továbbá másokat - mégpedig Tas fia Lélt, Bogát fia Bulcsút, a vér emberét, valamint Kölpény fia Botondot - a sereg vezetőivé tették avégre, hogy különböző országokat feldúljanak velük. Ezek ugyanis harcias és bátor lelkű férfiak voltak, kik semmi másra nem viseltek gondot, csak arra, hogy uruk számára népeket hódítsanak és más országokat pusztítsanak. Ők aztán, amint engedelmet kaptak Zolta vezértől, leszámoltak a karantán sereggel; majd Friaulon át Lombardia határtartományába értek, s ott Pádova városát öldökléssel, tűzzel-vassal, nagy fosztogatás közepette kegyetlenül elpusztították. Innen benyomultak Lombardiába, és ott is sok rosszat műveltek. Mikor pedig annak a földnek a lakosai egybegyülekezve megpróbáltak szembeszállani erőszakukkal és vad dühükkel, akkor számtalan sok lombard veszett el a magyarok nyilától, sőt igen sok püspök és gróf is halálát lelte. Ennek hallatára Lutvardus, a vercelli egyház püspöke, a nagynevű férfiú, néhai Kis Károly császár legbizalmasabb barátja és leghívebb titkos tanácsosa, magával szállítva javait és páratlan drágaságait, melyekben mérhetetlenül gazdag volt, mindenképpen menekülni igyekszik vérengző kegyetlenségük elől. De ahol nem is gondolja, magyarokra bukkan, és ezek foglyul ejtve megölik, emberi mértékkel megbecsülhetetlen kincsét meg, melyet magával vitt, elrabolják. Ugyanekkor Waldo gróf testvére, István, mikor éjnek idején vára falán a félrehelyen ülve szükségét akarja végezni, a kamara nyílásán át egy magyarnak a nyilától súlyosan megsebesül, és sebébe még azon az éjjelen belehal.

Fordította: Pais Dezső

Forrás: www.mek.iif.hu



P mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 53. Zoltán fejedelem

MBxxxxxx

Fordította: Berenik Anna

Berenik Anna értelmezése:

~ 24. Az erdőntúli föld

Forrás: Berenik Anna: Árpád fejedelem nyomában(2001)




Kézai Simon mester 1280-as években írt Magyar Krónikájában erről az alábbiakat olvashatjuk:

~ 13. A bolgárországi és lombárdiai magyar hadjáratokról.

Akkor a magyarok kimenvén Bolgárországba ütnek, mellyből számtalan marhát és foglyot hurczolnak ki, diadallal térvén végre meg Pannoniába. Ismét máskor Friaulon át Lombardiába ütnek, hol Luitvárdot, Vercelli város püspökét, Károly császár leghívebb tanácsosát megölvén, egyházából roppant kincset rablának, s csak nem egész Lombardiát földúlván, roppant zsákmánynyal térnek meg Pannoniába.

Fordította: Szabó Károly

Forrás: www.mek.iif.hu




Az Úr ezerháromszázötvennyolcadik évében a Képes Krónika szerzője, akit mi Kálti Márknak hiszünk, a következőket írta:

~ A magyarok pusztítják Bulgáriát

A negyedik esztendőben azután a magyarok betörtek Bulgáriába, számtalan sok kincset és fegyvert hoztak onnan, elfoglalták váraikat, elpusztították városaikat. Ezeket Isten akaratából most is bírják, és hatalmuk alatt tartják.
Miután ezeket az országokat legyőzték, Friulin át a lombard őrgrófságba törtek, ahol tűzzel-vassal emésztették el Padova városát. Onnan Lombardiát bejárták, megölték Vercelli város püspökét, Lindwardot, Károly császár nagy hűségű tanácsosát, egyházából nagy-sok kincset raboltak, majdnem egész Lombardiát kifosztották, és nagy zsákmánnyal, győzedelmesen tértek meg Pannóniába. Ezután tíz esztendeig nyugodtak; a tizenegyedikben feldúlták Szászországot, Thüringiát, a sváb földet, a keleti frankokat, vagyis a burgundokat; midőn megrakodva visszatérőben voltak, a bajor határnál, Abach vára közelében, a Dunánál hirtelenül német sereg támadt rájuk. A magyarok csúnyán megszalasztották őket, közülük sok ezret leöltek. Ebben a csatában háromezer magyar veszett el; akik túlélték, hazatértek; tizenhat esztendeig nem mozdultak ki Magyarországból.

Fordította: Geréb László

Forrás: Képes Krónika

Marcali Henrik:

A Brenta melletti ütközet

Arnolf császári koronázása után visszatért Németországba, és mihelyt a német sereg hátat fordított Itáliának, megszünt ott a barbárnak nézett uralkodónak minden tekintélye. Középső Itáliában és észak-nyugaton Lambertet, a spoletói grófnak Guidonak fiát ismerték el császárnak, és a római pápa kénytelen volt őt megkoronázni északkeleten a hatalmas friauli őrgróf, Berengar, ki már meg volt koronázva lombard királynak, újította meg igényeit. Lambert 898. őszén, vadászaton hirtelen meghalt: birodalmának vége szakadt és most Berengár készült örökébe lépni.

Ekkor történt a magyarok első betörése. Már 898-ban eljöttek előcsapataik a Brenta folyóig, kikémlelni a földet. Talán meg van engedve a föltevés, hogy az uralomért küzködő pártok egyike hívta őket be, úgy mint a görögök a Balkán félszigetre, Arnolf Morvaországba. Kémjeik három napon át jártak körül, azután ilyen felelettel tértek vissza: "Ez a föld tele van lakosokkal, egy oldalról hatalmas hegység övezi, más részről az adriai tenger. Nem tudjuk, gyönge-e a népe vagy erős, de számra roppant sok, városai számosak és erősek. Kicsi erővel nem ajánlatos megtámadni. Háborúra hajt minket a diadalba való bizalom, vitézségünk, hadi tudományunk, a kincs, mely után vágyódunk, és a melyből annyi van itt, hogy az egész világon annyit nem láttunk, de nem is reméltük, hogy láthassunk. Ugy sem hosszú az út, - rövid tiz nap vagy még kevesebb - térjünk hát vissza népünk egész erejével."1 Úgy is cselekszenek, otthon fegyvergyártással, és az ifjak gyakorlásával töltik a telet hogy a következő évre teljes erővel jöhessenek vissza.

I. Berengár lombard király pénze

Kora tavaszszal, nagy sereggel újra betörnek Olaszországba.2 Gyorsan előrehatolnak az áldott síkságon és megkerülve a bástyás városokat, Aquileját és Veronát, eljutnak a lombard fővárosig, Paviáig. Berengár, elámulva és megrettenve az ismeretlen nép támadásán, levelekkel és hirnökökkel fegyverre szólítja hiveit középső és déli Itáliából, úgy hogy serege háromszor akkora lett, mint a magyar. Ha igaz a velenczei évkönyvnek az az adata, hogy 15,000-nyi volt az olasz sereg, megtudjuk azt is, hogy a megszámlálhatatlannak mondott magyar sereg nem igen számlált több harczost 5000-nél. A sok egyenközü folyó által hasitott, sűrűn népesített föld nem látszott alkalmasnak nagy lovas csatára, és ezért a magyarok Paviától visszavonúltak kelet felé. Berengárnak azt vetik szemére, hogy kedvteléseinek élve, nem használta fel az előnyös helyzetet a magyarok megsemmisítésére. De amint azok kelet felé haladnak, nyomukban és előttük egyre új csapatok tűnnek föl, úgy hogy csak nagy sietve birtak átúsztatni az Addán, nem csekély veszteséggel. Annyira elcsüggedtek, hogy készek voltak minden zsákmányukat visszaadni, ha bántatlanúl engedik őket haza. A keresztények nem alkut akartak, hanem a gyűlölt ellenség teljes romlását, és a föltételt nem fogadták el. A visszavonulás tehát tovább tartott a veronai síkság felé. De vad futássá nem fajúlt: a magyar mindig fogát mutatta az üldöző hadaknák, és a fősereg folytonos csetepaték közt átjutott a Brenta folyón, mialatt az olaszok a nyugoti, jobbparton ütöttek tábort.

Aquileja középkori képe Hartmann Schedel krónikájából

Liutprand elbeszélése szerint itt a magyarok megujitották az alkut, nemcsak a zsákmányt ajánlták föl, hanem minden jószágukat, kezeseket igérnek, és fogadják, hogy soha többé nem lépnek Itália földjére. A krónikás e végső elcsüggedésök okául lovaik elcsigázott állapotát tünteti föl, mely lehetetlenné tette reájok nézve a további menekülést. Ez alig lehetett igazi ok: hátban nem volt ellenség, a határ nem volt távol, és ők minden esetre könnyebben mozogtak, mint üldözőik. Inkább arra kell gondolnunk, hogy szép szóval tartották az ellenséget, mig megjött a várva várt alkalom azt teljesen tönkre tehetni. Nem is volt szükség azokra a szónoklatokra és biztatásokra, miket a cremonai püspök a magyarok szájába ad; tudjuk, hogy egyik jellemző vonása volt katonáskodásuknak: soha kétségbe nem esni, és a végsőig le nem tenni a harciról, - "melyben férfiasan elesni nem halál, hanem élet."

Fáradt volt a keresztény tábor is, az alkudozásokba bizva megpihen ott a sereg és lakmározik. Hirtelen éri a magyar támadás, soknak torkába szegezi a falatot a magyar nyil, másoknak lovát viszik el, és így megfosztják a menekülés eszközétől. A gyors és erős megrohanás által különben is keltett zavart még fokozza a semmi politikai kapocs által össze nem forrasztott egyes hadosztályok egyenetlensége, vezéreik viszálya és irigykedése. A zavart és rémületet még sokszorozza a magyarok által előre kirendelt három cselvető csapatnak feltünése. Az olaszok megfutnak vagy elesnek,3 ismét megnyilt a magyarok előtt a gazdag ország. Olasz sereg többé nem mutatkozott, végig seperve a síkságot, eljutnak az Alpesek aljáig, a Pón túl száguldva kirabolják és felgyujtják az egyházakat, kifosztják Modenát és Reggiot. Itt is telelnek, csak az Apennin vet határt kalandozásuknak. Még évek mulva is sűrűn emlegetik az olasz klastromok és püspökségek oklevelei azt a mondhatatlan gyilkolást és gyujtogatást, melyet "a boldogtalan pogányok rémületes és nyomorult népétől" szenvedtek. Végre Berengár király ajándékokkal és túszok adásával valahogy hazatérésre birta őket.

Velence a Képes Krónikából

Hazátértökben még egy kisérletet tesznek a kincses Velencze kirablására. Velencze nem tartozott az olasz királysághoz, dogeje a keleti császárnak volt még alattvalója. Könnyen elfoglalták a terra firma városait, köztük Chioggiát, és a szigeteken épült Rialto ellen, tömlőkön és lóháton átusztatva a tenger keskeny ágát, kisérlették meg a támadást.4 Péter doge hajóhaddal indult ellenök, és kemény csatában visszaverte őket. Hosszú időn át ünnepelték Velenczében Péter és Pál apostolok napját, junius 29-ét, e megszabadulás évfordulóját.

Forrás: Szilágyi: A magyar nemzet története (1895); mek.oszk.hu

Györffy György:

Az első itáliai hadjárat

Arnulf a magyarok segítségével próbálta Berengár királyt, aki Nagy Károly dédunokája volt, kiütni a nyeregből. 899 tavaszán küldhette el követeit az öt éve békében élő magyar fejedelmekhez. Mint Theotmár érsek védekező iratából kiderül, Arnulf a magyarokkal kutyára, nomád módon is megkötötte a szerződést, és a hadjárat előtt ezüstpénzben és szövetekben rótta le ajándékait. A magyar fejedelmek a gyakorlatnak megfelelően valószínűleg Árpád egyik fiát állították a sereg élére. (...) A magyar sereg Aquileiánál kiérve Lombardiába, először a Pótól északra fekvő síkságon át Milánóig és Paviáig, Berengár fővárosáig nyomult elő, és tönkreverték Berengár seregét. Ezután akadály nélkül kalandozhatták be a Pótól délre levő síkságot is, sőt a piemonti Alpokig, Vercellibe is eljutottak. Az enyhe olasz tél és a gazdag zsákmányszerzés lehetősége a következő tavaszra is ott marasztalta őket. (...)
Egyes földvárak bevétele nem okozhatott gondot a magyaroknak, akik az előző évben a lombardiai Modenát, kőfalai dacára, bevették, és Velence elfoglalását is megkísérelték.

Forrás: Györffy György: Honfoglalás a Kárpát-medencében

A hunok és a magyarok elleni ima

Krisztus hitvallója
Ó, Geminiánus
Bár hitvány szolgáid vagyunk
Leborulva könyörgünk

A magyaroknak nyilaitól
Védj meg minket.
Miként megtetted
Isten szent szolgája

Atilla idejében
Kapuinktól eltérítve
Megszabadítottál tőle.
Végül pártfogónk

Most (arra) kérünk Téged
Szolgáidnak irgalmáért
Imádkozva könyörögj
Esedezz az Úrhoz

Hogy ezt az ostort
Melyet megérdemlünk mi
Az egek királyának
Kegyéből elkerüljük.

Ez az egészen különös, ismeretlen eredetű irodalmi alkotás Modena legérdekesebb és legrégibb irodalmi-történeti emlékeinek egyike.

Forrás: hmult21.275mb.com

Árpád
Egy arc a múltból
Igazság
Eposz
Anonymus
Életút
Ősök
Lebédia
Alduna 1 Cirill és Metód
Kijev
Verecke
Munkács
Ungvár
Bodrogköz
Bereg
Zemplén
Sárospatak Ond, Ketel és Tarcal követjárása
Tokaj
Szerencs
Turtur hegye Bors vezér hódoltatása
Bihar 1 Ösbő és Velek követjárása; Tas, Szabolcs és Tétény vezérek hadjárata
Erdély Tétény vezér hadjárata
Emőd
Mezőkeresztes
Szihalom
Gömör Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hódoltatása
Garam vize Bors vezér hódoltatása
Nyitra Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hadjárata
Alduna 2 Levente vezér hadjárata
Tetétlen
Alpár
Árpádhalom
Pusztaszer
Ópusztaszer
Csongrád
Titel
Zalánkemén
Bolgárfehérvár
Zágráb Bulcsú, Lél és Botond vezérek hadjárata
Bodrog
Csepel 1
Maros-Duna köz Szovárd, Kadocsa és Vajta vezérek hadjárata
Nis Szovárd és Kadocsa vezérek hadjárata
Ecilburg
Százhalom
Baranya Ete és Vajta vezérek hódoltatása
Veszprém Ösbő és Őse vezérek hadjárata
Bodajk
Bánhida
Székesfehérvár
Szt Márton hegy
Csepel 2
Bihar 2 Ösbő és Velek vezérek hadjárata
Csepel 3
Brenta Szalárd vezér hadjárata
Óperencia Kurszán vezér hadjárata
Pozsony
Fejéregyháza
Emléke
Történetírás
Irodalom
Képzőművészet
Munkácsy Mihály
Feszty Árpád
Zala György
Székely Bertalan
Than Mór
Zene
Film
Néprajz
Hagyományőrzők
Neve
Árpád hegy
Árpád halom
Árpád kilátó
Árpád forrás
Árpád fa
Árpád híd
Árpád hajó
Árpád sínbusz
Árpád vonal
Árpád Múzeum
Árpád fürdő
Épület
Egyéb
Hét vezér
Értékelés
Gyalázkodók
Idegen tükör
Rovás
Zusammenfassung
Summary
Árpád év
Száz éve
Felhívás
Hírek
Előzetes
Utólagos
Kapcsolatok