Történetírás

Anonymus, a névtelen jegyző

A magyar történetírás nem vele kezdődik, de az ő műve a legrégebbi, ami fennmaradt. Ez is csak úgy sikerült, hogy sokáig lappangott, így a bennünket sújtó történelem nem tudta elpusztítani. Ez nagy szerencse, ugyanakkor egy nagyon érdekes helyzetet eredményezett: évszázadokra kiesett a magyar köztudatból, nem tudta formálni az Árpádról kialakított képünket. Amikor aztán előkerült, szembesült a már kialakult képpel. Ezt sokan úgy látták feloldhatónak, hogy megpróbálták (és sajnos itt nem csak a múlt idő használata a helyes) hitelteleníteni (ha már el nem pusztíthatták), meseköltőnek beállítani (hazudozó értelemben), félrefordítani, korát az időben lebegtetni. Ő azonban állta a sarat. Hiába no, magyarnak született.

Krónikája csak 1747-ben jelent meg először nyomtatásban, de akkor aztán egyszerre két helyen is: a kassai és a kolozsvári jezsuiták is kiadták. (Anonymus: Belae regis notarii historia Hungarica de septem primis ducibus Hungariae)

Aztán megjelent magyarul is, Pesten, Trattner Mátyás betűivel, 1790-ben. (Anonymus: Az az: Bela királynak nevetlen iró deákja a' ki ama Hét - magyaroknak szittyából Almos hertzeg' vezérlése-alatt lött ki-jövetelöket meg-irta. Most pediglen deák nyelvből magyarra fordította, és a' nemes magyar nemzetnek felajánlotta Lethenyei János)

A legtisztességesebb dolog az ún. hármas kiadás: hasonmás, a latin szöveg olvasata és magyar fordítása. Ekkor még a bécsi cs. kir. udvari könyvtárban őrizték, így keveseknek adatott meg, hogy kézbe vehessék. (Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok viselt dolgairól Bp., 1892. MTA. Fejérpataky László olvasatában és Szabó Károly fordításában)

A legelterjedtebb fordítás Pais Dezső nevéhez fűzödik. (Magyar Anonymus. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Bp., 1926. Magyar Irodalmi Társaság.)

Aztán megkezdődött az értelmezők és magyarázók véget nem érő vitája. Aztán újrafordították, az írók és költők pedig újra feldolgozták, így mára kultúránk megkerülhetetlen szereplője lett.

Kézai Simon

Kézai Simon Chronicon Hungaricum című műve időrendben a második fennmaradt magyar történeti mű. Szerzője életéről keveset tudunk. Az bizonyos, hogy itáliai egyetemen tanult, majd udvari pap lett, kora színvonalán álló magyar historikus. IV. László 1283-ban a jegyzőjének nevezi, és ebben az időben, 1282-1285 között írta híres Gestáját is. Kézai Simon mester a királynak ajánlott művét, saját vallomása szerint, olasz, francia és német krónikákból szedegette össze, de ezeknél sokkal szabadabban használta a magyar krónikákat. Elkészültét azért teszik 1282-1285 közé, mert a hódtavi csata (1282) még megemlíttetik benne, az 1285. évi tatárbetörés azonban már nem. A krónika maga négy főrészre oszlik: Előbeszéd-re; a négy könyvből álló Első könyv-re (a hunok történetei eredetüktől Attila haláláig és birodalmuk felbomlásáig); a Második könyv-re (a magyarok története bejövetelüktől 1282-ig); végezetül, pedig a Függelék-re.

Kézai egyetlen középkori kézirata sem maradt korunkra, a ma ismertek csak másolatok. Első ízben Kollár Ferenc Ádám, a bécsi császári könyvtár igazgatója értekezett róla, 1766-ban. Hozzá Zsámboki János történetírónk könyvtárával együtt jutott hártya-kódex formájában. Címét, Simonis de Keza Chronicum Hungaricum elegans opusculum, a zsámboki könyvtár 1636-ban elhunyt őre, Tengnagel adta. Ezen kívül a XVIII. században volt a krónikának egy hártyára írott kódexe, egyik példánya Kosa Jenő ferencrendi szerzetes birtokában, másik az Eszterházy család kismartoni könyvtárában. Mindkét példánynak csak másolata van ma már, az utóbbinak kettő: egyik Hevenesi Gábor másolata 1701-ből, a másik 1705-ből való, s a XIX. században a marosvásárhelyi Teleki könyvtárban őrizték. Az első két kiadása a Kosa-féle kódexből, Horányi Elek gondozásában jelent meg: az első Bécsben 1782-ben, a második még ugyanazon évben Budán.

A harmadik, szövegében az előzőeknél jobb kiadást a Hevenesi által készített másolatból Podhadraczky József rendezte sajtó alá, 1833-ban Budán. 1849-ben, St. Gallenben Endlicher István László Monumentáiban is szerepelt Kézai krónikája.

Magyar nyelven való első megjelentetője Szabó Károly volt, 1862-ben Pesten. Az ő fordításából úgy tűnik, hogy Kézai lényegében a magyarul érző olvasóknak írt.

Kálti Márk

A Képes Krónika a 14. századi krónikakompozíció szövegét tartalmazó kódex, amelynek történetében máig sok homályos időszak van, és amelyet mintegy háromszáz éven át a bécsi Udvari, majd az Osztrák Nemzeti Könyvtárban őriztek. Innen ered, hogy sokszor Bécsi Képes Krónika néven is emlegetik. A Kódex egy 1932-ben megkötött kultúregyezmény alapján került vissza Magyarországra.

A kódex sorsa mellett nem kevésbé vitatott összeállítójának személye, illusztrációinak készítési helye és ideje. A legelfogadottabb álláspont szerint a kódex összeállítása - ezt maga a szöveg közli is - 1358. május 15-én kezdődött, és az 1360-as évek elejére is átnyúlt. Az illusztrációk készítése a szöveg leírásával párhuzamosan folyhatott. A kódex szerzőjét a tudomány - noha szintén nem viták nélkül - általában Kálti Márk székesfehérvári kanonokkal azonosította.

Az Országos Széchényi Könyvtár kódexe a magyar középkor történetének alapvető feldolgozása, képeinek számát és kvalitását tekintve becses, a történettudomány és a művészettörténet vizsgálódásainak állandóan középpontban álló emléke. A hazai kultúrában elfoglalt különös helyét és jelentőségét jelzi, hogy már 1876-1877-ben, amikor még a bécsi Kaiserliche und Königliche Bibliothek tulajdona volt, hivatalos megbízásnak eleget téve Bicsérdy János kézzel festett kópiát készített róla. Jó ideig ez a másolat nyújtotta a kódex könyvfestészeti kutatásának alapját, amit újabban félfakszimile kiadás segít.

A Képes Krónika szövegkiadásainak és fakszimile formájú közreadásainak köszönhetően közkézen forog. Ennek eredményeképpen a kódex ma sok és sokféle könyv illusztrációs anyagának fő forrása, egyes jelenetei vagy szereplői pedig a reprodukció különböző formáiban bukkanhatnak fel.

Thuróczy János (1435-1490 körül)

Királyi ítélőmester, a Thuróczy-krónika szerzője, amellyel feltehetően 1486-ban kezdett el foglalkozni és 1487. augusztus 17 után fejezte be. Könyve Chronica Hungarorum címmel két budai könyvkereskedő költségén 1488-ban, egyidőben két helyen, Augsburgban és Brünnben jelent meg, számos fametszettel ellátva. A magyarországi reneszánsz jelentős irodalmi alkotása.

Antonio Bonfini (1427-1503)

Az itáliai származású humanista szerző Mátyás király felkérésére kezdett hozzá a munkához, amelynek befejezésében II. Ulászló uralkodása idején bekövetkezett halála akadályozta meg. Műve a magyar történelem első nagyarányú humanista leírása, amelyben Thuróczy Chronica Hungarorumát dolgozza fel humanista stílusban, modern módszerekkel, Mátyás dinasztikus érdekeit szolgálva annalisztikus formában a kezdetektől az 1496 júliusában tartott országgyűlésig. Elsősorban kora eseményeire összpontosít, ismertetésüket saját tapasztalataira, kortársai beszámolóira alapozza, a szorosan vett történelmi eseményeken kívül kitér a Mátyás udvarában kibontakozó reneszánsz kultúra mozzanataira is. Páratlan forrásértéke éppen a Hunyadiak és Jagellók korának, az udvari életnek és a fontosabb eseményeknek részletes, hű bemutatásában rejlik. Szinte minden későbbi történetíró felhasználta kútfőként, Heltai krónikájának is alapjául szolgált. A mű kezdetben kéziratos formában terjedt.

A magyar történetírás egyik legjelentősebb alkotásának első kiadása nyomtatásban először 1543-ban jelent meg Bázelben, azonban csak az első három dekád, a korabeli politikai helyzet szempontjából kevésbé kényes részek.

A nagy hírű filológus és királyi historikus Zsámboky János az időközben elkallódott kéziratokat felkutatta, a bázeli kiadás szövegéhez hozzáillesztette a hiányzó negyedik dekádot, valamint az ötödik dekád elkészült első felét. Kiegészíti a szöveget 1496-tól koráig és más szerzők műveivel bővíti. A teljes anyag először 1568-ban jelent meg Bázelban.

A teljes anyag másodszor 1581-ben jelent meg. Az 1606-os hanaui kiadás a teljes mű harmadik latin nyelvű kiadása.

A teljes szöveg negyedik kiadása, bővítve a magyar királyok törvényeiről szóló résszel.

Szerző:

Forrás:

Zusammenfassung: