Bihar első rész

Ösbő és Velek követjárása; Tas, Szabolcs és Tétény vezérek hadjárata




mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 19. A bihari vezér

Néhány nap múlva Árpád vezér nemesei tanácsa szerint követeket küldött Bihar várába Mén-Marót vezérhez, és azt kérte tőle, hogy ősapjának, Attila királynak a jussából engedjen át neki a Szamos folyótól a nyíri határig és a meszesi kapuig terjedő földet. Elküldte neki ajándékait is, amint előbb Salán titeli vezérnek. Abban a követségben két igen serény vitéz volt a küldött: Szalók apja Ösbő meg Velek, akinek ivadékából származik Torda püspök. Ezek ugyanis igen nevezetes nemzetségű emberek voltak, mint különben a többiek is, akik Szcítiából kijöttek, és Álmos vezért sok-sok néppel követték.

~ 20. Miképpen mentek Bihar ellen?

Árpád vezér küldöttei: Ösbő meg Velek a Tisza folyón a Lúcrévnél átúsztattak. Midőn innen továbbmenve Bihar várába értek, Mén-Marót vezért üdvözölték, és átnyújtották neki az ajándékokat, melyeket vezérük küldött. Végre pedig értésére adva Árpád vezér üzenetét, a fent nevezett földet követelték. Mén-Marót vezér kegyesen fogadta őket, majd több mindennel gazdagon megajándékozván, harmadnap meghagyta nekik, hogy térjenek haza. Azonban válaszképpen ezt mondta nekik: "Mondjátok meg Árpádnak, Hungária vezérének, a ti uratoknak! Tudjuk, mi a kötelességünk, mint barátnak barátja iránt, mindenben, ami csak kell neki; mert hiszen jövevény ember, és sok mindennel híjával van. Ámde azt a földet, melyet kegyelmünktől kért, semmiképpen oda nem engedjük, ameddig élünk. Azt is méltatlankodva fogadtuk, hogy Salán vezér igen nagy földet adott át neki, vagy jóindulatból, amint mondják, vagy félelemből, amit tagadnak. De mi sem jóindulatból, sem félelemből nem engedünk át neki még egy marok földet sem, noha azt a saját jussának mondja is. És szavai nem zavarják meg lelkünket, ha azt üzente is, hogy ő Attila király nemzetségéből származik, azéból, akit Isten ostorának hívtak. Attila ugyan erőszakkal elragadta ezt a földet az én ősapámtól, de most uramnak, a konstantinápolyi császárnak a kegyelmes jóvoltából senki sem bírja kiragadni azt az én kezemből." S miután ezt elmondotta, megadta nekik az engedelmet a visszatérésre.

Akkor Ösbő meg Velek, Árpád vezér követei, sebes lovaglással urukhoz siettek. Midőn megérkeztek, előadták Mén-Marót üzenetét uruknak, Árpád vezérnek. Árpád vezér és nemesei pedig, mikor ezt meghallották, haragra lobbantak, és rögtön úgy rendelkeztek, hogy hadat küldenek ellene. Aztán megállapodtak abban, hogy menjen Lél apja Tas, Előd fia Szabolcs, akitől a Csák-nemzetség származik, továbbá Tétény, apja Horkának és nagyapja Gyulának meg Zombornak, akiktől a Maglód-nemzetség származik.

Ezek, midőn Árpád vezér elengedte őket, nem kicsiny sereggel nekiindultak, és a Tiszát úgy úsztatták át a ládi révnél, hogy semmiféle ellenség sem szállt szembe velük. Másnap pedig a Tisza mentén a Szamos folyó felé kezdtek lovagolni. Majd tábort ütöttek azon a helyen, ahol most Szabolcs van. Ott annak a földnek a lakói majdnem mind önként meghódoltak előttük, és lábukhoz borulva fiaikat kezesül adták, csak hogy bajuk ne legyen. Ugyanis félt tőlük szinte az egész népség, azonban előlük elfutva alig menekültek meg csak néhányan, akik aztán Mén-Maróthoz jutva cselekedeteiket hírül vitték.

Ezek hallatára oly nagy rémület szállotta meg Mén-Marótot, hogy nem merte a kezét mozdítani. Tudniillik az ottlakók mindnyájan kimondhatatlanul rettegtek tőlük, mivel hallották, hogy Árpád apja, Álmos vezér, Attila király nemzetségéből származott. Ezért aztán senki sem hitte, hogy másképpen élhessen mint csak Álmos vezér fiának, Árpádnak és nemeseinek a kegyelméből. Tehát a legtöbben önként hódoltak meg nekik. Az Isten Álmos vezéren és fián, Árpádon jól valóra váltotta a jövendölést, amelyet Mózes próféta Izrael fiairól zengett imigyen: "És a hely, amelyet lábatok tapod, a tiétek leszen!" Hiszen attól a naptól fogva mindazon helyet, amelyet Álmos vezér és fia, Árpád, nemeseikkel együtt tapodtak, az ő maradékaik birtokolták, és birtokolják mindmáig.

~ 21. Szabolcs

Akkor Szabolcs, ez a fölötte bölcs férfiú, megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várépítésre való. Tehát társainak közös tanácsa szerint is összegyűjtve ott a köznépet, nagy árkot ásatott, és igen erős várat építtetett földből. Ezt most Szabolcs várának hívják. Majd Szabolcs meg társai a föld lakóiból sokat ahhoz a várhoz szolgálónépül rendeltek, akiket most várnépeknek neveznek. Miután egy Ekölcs nevű igen nemes vitéz alatt katonákat hagytak ott, nekikészültek, hogy majd továbbmennek. Szabolcs meg társai az egész sereget kettéosztották úgy, hogy az egyik rész a Szamos folyó mellett haladjon, a másik meg a nyíri részeken.

Szabolcs és Tas utóbbi a Lél apja a sereg felével a Tisza partján indult el, és az ottani népet hódoltatva vonult a Szamos folyó felé arra a helyre, amelyet most Sárvárnak mondanak. Ott a lápok alatt Tas, Lél apja, sok népet gyűjtött össze; vele aztán nagy árkot ásatott, s igen erős földvárat építtetett, amelyet előszőr Tas várának neveztek, most pedig Sárvárnak hívnak. Miután a lakosok fiait túszul összeszedték, katonákkal megrakva a várat hátrahagyták. Akkor Tas az urának, Árpád vezérnek meghódolt nép kérésére a Nyír és a Tisza között vásárt rendelt. Ennek a vásárhelynek a maga nevét adta, úgyhogy mindmostanáig Tas vásárának hívják. Azután pedig Szabolcs és Tas innen továbbindulva Szatmár váráig jutott. Háromnapos megszállás és harc után győzelmet arattak. Negyednap a várba hatolva, Mén-Marót vezér katonáit, akiket ottkaphattak, vasbilincsre verték és undok tömlöcfenékre vetették, a lakosok fiait pedig túszul összeszedték. A várat katonákkal megrakva otthagyták, maguk meg továbbindultak a meszesi kapukhoz.

~ 22. A Nyír

Tétény pedig meg a fia, Horka, a nyíri részeken átlovagolva, nagyszámú népet hódítottak meg a Nyír erdeitől egészen az Omsó-érig. Így felfelé haladva Zilahig jutottak, s közben senki sem emelte rájuk a kezét, mivel Mén-Marót vezér és övéi velük szemben harcba szállani nem mertek, hanem a Körös folyót kezdték őrizni. Akkor Tétény meg a fia, Horka, Zilahról tovább menve a meszesi részekhez ért, Szabolcshoz és Tashoz. Midőn viszontlátták egymást, nagyon megörültek, és lakomát csapva mindegyikük eldicsekedett a maga győzelmével. Reggel pedig Szabolcs, Tas és Tétény tanácsot tartva elhatározták, hogy Árpád vezér országának a határa a meszesi kapuban lesz. Tehát a föld lakói parancsolatukra kőkapukat építettek, és ledöntött fákból nagy gyepűgátakat emeltek az ország határán.

Azután ez az említett három férfiú összes tetteit biztos hírvivőkkel megüzente Árpád vezérnek és főembereinek. Mikor ez Árpád vezérnek és főjobbágyainak értésükre esett, szerfölött megörültek. Pogány módra áldomást csaptak, és azoknak, kik az örömhírt hozták, különféle ajándékokat adtak. Árpád vezér és főemberei a vígságnak ilyen okáért az egész héten át ünnepet ülve lakmároztak, s majdnem minden nap megittasodtak amiatt, hogy ez a nagy öröm beteljesedett. Egyszersmint aztán a hírre Árpád vezér és övéi kivonultak Szerencsből, és a Sajó folyó mellett ütöttek tábort, a Tiszától egészen a Hernád vizéig.

~ 23. Tas, Szabolcs és Tétény diadala

Midőn Tas, Szabolcs és Tétény látták, hogy az Isten nagy győzelmet adott nekik, és annak a földnek majdnem az egész népét meghódították uruk számára, akkor mértéktelen dicsőségre tettek szert annak a földnek a lakosai fölött. S mikor olyan helyre értek, ahol már senki emberfiával nem találkoztak, több napig ott maradtak, s azalatt az ország határszéleit hatalmas gátakkal megerősítették.

~ 28. Mén-Marót vezér

Az egész nép meghódolt a Szamos folyótól a Körösig, és senki sem merte a kezét emelni ellenük. Sőt maga Mén-Marót vezér sem igen akart ellenük vonulni, hanem inkább útrakészült Görögországba. Nekiindulva lefelé jöttek egy Omsóér nevű víz mellett, s a Szerep-mocsárhoz értek. Azután útjukat folytatva Szeghalomhoz jutottak; itt át akartak kelni a Körösön, hogy Mén-Marót ellen harcoljanak, de Mén-Marót katonái odajöttek, s megakadályozták, hogy átkeljenek. Továbblovagolva tehát, egy napra rá az apró halmoknál ütöttek tábort. Innen pedig a Túr folyó mentén a Tiszához értek, s a Dorogma-révnél átkeltek rajta. Ott még egy Ohat nevű kun katonának Árpád vezér jóváhagyásával nagy földet szereztek, melyet ivadékai mostanáig birtokolnak.

~ 29. Visszaérkezésük

Midőn a Tisza folyón átkeltek, előreküldték hírvivőiket Árpád vezérhez azzal, hogy örvendetes szerencséjüket jelentsék. Ezek meg is jöttek Árpád vezérhez, jelentették neki az örömhírt, hogy Szabolcs meg Tas seregükkel egyetemben épen és sértetlenül visszatértek, sőt már a Dorogma-réven egész hadukkal átkeltek. Midőn Árpád vezér meghallotta, hogy Tas meg Szabolcs egész hadukkal együtt épen és sértetlenül visszatértek, sőt a Tisza folyón is már átkeltek, nagy lakomát csapott, s az öröm hírhozóinak különféle ajándékokat adott. Mikor Tas és Szabolcs be akartak vonulni a vezér udvarába, ez összes vitézeit elébük küldötte, s így nagy örvendezés közepette fogadta őket. Aztán amint az már szokásuk a jó uraknak, hogy híveiket szeretik majdnem minden nap a maga asztalánál látta őket vendégül, és sok ajándékot adott nekik. Hasonlóképpen a vezérek szintén különböző ajándékokat nyújtottak át Árpád vezérnek, s beszolgáltatták neki a lakosok kezességbe adott fiait is.

Fordította: Pais Dezső

Forrás: www.mek.iif.hu


A követek és hadak útja László Gyula szerint



P mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 19. Bycoriensia fejedelme

Árpád fejedelem befejezve azokat a napokat, elfogadva nemesei tanácsát, követet küld Byhar / Bihar várába Menumorout fejedelemhez kérve tőle, hogy a jogán az ő ősapjának, Attila királynak, adja át neki a földet a Zomus / Szamos folyótól a nyíri határig és a mezezinai kapuig. És elküldte neki ajándékait, úgy mint küldte Salan-nak, Titel fejedelmének, vagy a titulált fejedelemnek. És abban a követségben küldve volt a két legrátermettebb katona, Usubu / Ösbő, Zolouc / Szalók apja és Velek / Velec, akinek ivadékából Torda / Turda püspök származik. Ezek a nemzetségek mintegy a legnemesebbek voltak, vagy voltak ugyanis ezek a nemzetségek nemesebbek, mint másféle Scythica földjét elhagyók, akik Álmos fejedelem után jöttek (követték) nagy népsokasággal.

~ 20. Miképpen mentek Byhor / Bihar ellen?

Árpád fejedelem követei Usubuu / Ösbő és Velek / Veluc a Tisza folyón a Lucy (Tiszalök) révnél hajóztak át, és innen menve Byhor / Bihar várába Menumorout fejedelmet köszöntötték (tiszteletüket tették), és az ajándékokat, amiket fejedelmük küldött neki bemutatták. Végülis Árpád fejedelem mandátumáról / megbízatásáról neki referálva, a földet, - amit fentebb megneveztünk - kérelmezték (követelték). A fejedelem mármint Menumorout (magaviselet tekintetében) barátságosan fogadta őket, és a különböző ajándékokat vagy az ajándékok által gazdagodva / gazdagítva, harmadnapra hazatérésüket rendelte el.

Akiknek mégis ezt ígérte / válaszolta, mondván: Mondjátok Árpádnak, Hungária fejedelmének, uratoknak! Kötelezettek vagyunk / kötelességünk, hogy mint barát a barátjának, mindenben, amire szüksége van, mivel betelepedett / telepes ember, és hogy sokban / nagyban segítsük. A földet azonban, amit kér a mi kegyelmünkből, semmiképp el nem hagyjuk / át nem engedjük életünkben. Mert mi sem jóindulat, se félelem miatt neki földet nem adunk át, ha csak egy maroknyit kér is, ha azt törvényes jogának mondaná is.

Ezeket mondva, engedélyt adott a távozásra. Azután Usubuu / Ösbő és Veluc / Velek Árpád fejedelem követei gyorsan / nagy sebességgel urukhoz siettek és megérkezve Menumorout rájuk bízott izenetét / mandátumát uruknak Árpád fejedelemnek előadták. Árpád fejedelem és nemesei ezt hallva hirtelen haragra gerjedtek és azonnal ellene hadat küldeni elrendelték. Azután meghatározták, hogy Tosu / Tas Lelu / Lél apja és Zobolsu / Szabolcs Eleud / Előd fia - akitől a Saac / Csák nemzetség származik -, valamint Tuhutum / Tétény Horca / Horka apja, nagyapja Geula / Gyulának és Zumbor / Zombornak, - akiktől a Magloth / Maglód nemzetség származik, - menjenek. Akik, mikor Árpád fejedelemtől engedélyezve lett, nem kisszámú sereggel kivonultak és a Tiszán átúsztattak a ladányi kikötőbe, minden ellenállás nélkül.

Már a második napon kezdtek lovagolni a Zomus / Szamos irányába, és tábort ütöttek azon a helyen / tájon, ahol most Zobolsu / Szabolcs van. És azon a helyen csaknem minden lakosa annak a földnek önként megadta magát, és lábaik elé borulva fiaikat túsznak adták, nehogy mások haragjának ki legyenek téve. Ugyanis félte őket csaknem minden néptörzs. És néhányan a színük elől megfutamodva nehezen megmenekültek, akik Menumarouthoz menve a történteket / tényeket hírül vitték.

Amit hallva Mén-Marót úgy megdermedt a rémülettől, hogy (görcsöt kapott) és a kezét sem tudta mozdítani, vagy a manuszokat, azaz fegyveres embereit nem merte mozgósítani, ugyanis / mivelhogy minden lakos félt tőlük, azontúl még mondják, mivel meghallották, hogy Álmos fejedelem, Árpád apja Attila király nemzetségéből származott volt. Emiatt / senkise hitte, hogy élhet másként, mint a jóvoltából Árpádnak, Álmos fejedelem fiának és nemeseinek. Amiért a legtöbbje önként / spontán behódolt nekik (igába hajolt). Jól beváltotta Isten Álmosban és fiában, Árpádban a jövendölést, amivel Mózes próféta elvakította Izrael fiait, mondván, És a hely, amelyen lábatok járt, tiétek lesz. Attól a naptól azok a helyek, ahová Álmos fejedelem és fia Árpád lábukat betették nemeseikkel együtt, jelen napjainkig utódjaik birtokolták és birtokolják.

~ 21. Zobolsu / Szabolcs

Azután Zobolsu / Szabolcs a legbölcsebb férfi, megszemlélve egy régi / egykori helyet (helységet, vagy egy bizonyos jó helyet) a Tisza mentén, és látva a hely minőségét / előnyét, felismerte, hogy egy nagyon biztos védelmi rendszer egy vár megépítéséhez. Együttesen / közösen tehát társainak a határozatával / tanácsával létrehozta a polgárok egyesítését / egyesülését, igen nagy sáncot / árkot ásatott és nagyon erős várat építtetett földből, ami most Zobolsu / Szabolcs várának neveztetik. 1. Azután Zobolsou / Szabolcs és társai a föld őslakosai, ahhoz a várhoz sokakat szolgálatra rendeltek, vagy a szolgálatukat szabályozták / rendezték, 2. Azután Zobolsu / Szabolcs és társai a föld őslakosai, ahhoz a várhoz sokakat szolgálatra rendeltek, akik most civiles-nek neveztetnek. És katonaság visszahagyásával egy régről nagyon nemes katona, Eculsu / Ekölcs nevű alatt, maguk hosszú utat / (hosszan menni) készítettek elő.

Azután Zobolsu / Szabolcs és társai az egész sereget két részre osztották, hogy egyik rész menjen a Zomus / Szamos folyó mellett, és a másik rész a nyíri részen át. Zobolsu / Szabolcs és Lelu / Lél apja Thosu / Tas a sereg felével elindultak a Thyscia / Tisza gátján át maguknak népeket (származás és nemzetiség figyelembevétele) hódoltatva, a Zomus / Szamos folyó irányába addig a helyig, ami most Saru-várnak neveztetik. És ezen a helyen a lápoknál lejjebb, Thosu / Tas, Lelu / Lél apja, nagyon sok népet összegyűjtve, nagy ásatásokat végzett és nagyon erős várat construált (megtervezett és kivitelezett) földből, - ami először Thosu / Tass várának volt nevezve, most Saruuar / Sárvár lenne a neve -, és védelembe véve az őslakosok fiait, a várat katonasággal teli otthagyták.

Ezután Thosu / Tas a köznép kérésére urának, Árpád fejedelemnek behódoltatva, 1. vásár, 2. közigazgatási, 3. törvénykezési székhelyet állított fel, a Nyír és a Tisza között, amit mostanig Thosu forumának neveznek.

Ezek után Zobolsu / Szabolcs és Thosu / Tas innen indulva Zotmar / Szatmár váráig mentek át, és a várat három napon át ostromzár alá véve, győzelmet arattak. És negyedik napon a várba belépve, Menumarout katonáit, akiket ott kézre kerítettek, vasláncra verve, összekötözve az undorító börtönökbe vetették. És a várat a katonasággal mindennel ellátva visszahagyták, maguk pedig a mezezinai kapuhoz menést megkezdték.

~ 22. Nyír

Tuhutum / Tétény pedig és fia Horca / Horka a nyíri vidéken / földrészen lovagolva nagyban, maguknak népeket hódoltattak a Nyír fáitól az Umusov-Ér-ig. És így felfelé haladva Ziloc-hoz mentek át. Ellenük senki kezet nem emelt, mivel Menumarout fejedelem és az övéi nem merészkedtek harcolni ellenük, hanem a Körös folyót őrizni választották.

Azután Tuhutum / Tétény és fia Horca / Horka Zilocról indulva mentek a mezesinasi részre Zobolsu / Szabolcshoz és Thosu / Tashoz. És mikor meglátták egymást, az örömtől / boldogságtól igen nagyon örvendeztek, és együtt lakomázva, mindegyik / egyenként dicsérte a saját győzelmét. Reggel pedig közös tanácsot tartva megegyeztek, hogy Árpád fejedelem országának határa a mezesinai / meszesi kapuban lehetne. 1. Akkor a föld őslakói az ő rendelkezésükre állnak, 2. Akkor a föld őslakóinak (népgyűlési) határozatával kőkapukat építettek és fatörzsekből nagy záróvonalat készítettek az ország határaként.

Azután az előbb nevezett három férfi minden cselekményüket Árpád fejedelemnek és első embereinek hű / megbízható követ által jelentették. Hogy ezt a híradást vehette Árpád fejedelem és az ő jobbágyai, a legnagyobb örömmel örvendeztek és a helyi szokás szerint áldomást tartottak, és az örömhír hozóit különböző adományokkal megajándékozták. Árpád fejedelem és első emberei ezen öröm okából egy teljes héten át ünnepélyesen lakomáztak, és az egyes napokon át megtöltődtek / feltöltődtek az esemény / sors / siker oly nagy öröme miatt. Mindezt hallgatva, Árpád fejedelem és övéi elhagyták Zeremsu / Szerencset, és tábort ütöttek a Souiou / Sajó folyó mellett a Thyscia / Tiszától a Hornrat / Hernád folyóig.

~ 23. Thosu / Tas, Zobolsu / Szabolcs és Tuhutum / Tétény győzelme

Thosu / Tas és Zobolsu / Szabolcs valamint Tuhutum / Tétény láthatták, hogy Isten nagy győzelmet adott nekik, és meghódították uruknak majdnem minden vagy / legtöbb nemzetségét annak a földnek. Akkor fölöttébb felmagasztaltattak vagy magasra emelkedtek annak a földnek a lakosai fölé?? És miután itt senkire sem találtak közülük, több napig itt maradtak, miután az ország határát megerősítették a legszilárdabb akadályokkal. (Ezután Tuhutum / Tétény önálló hadjáratra indul, lásd a következő lapon!)

~ 28. Menumorout fejedelem

Thosu / Tas és Zobolsu / Szabolcs győzelmet nyerve visszatértek Árpád fejedelemhez behódoltatva az egész népet a Zomus / Szamos folyótól a Crisium / Körösig, s hogy bárki / senki ellenük merte volna a kezét emelni. És maga Menumorout, a fejedelmük nagyban útra készült, hogy Görögországba menjen, semhogy ellenük jöjjön.

És innen megindulva lefelé mentek a Humosou-ér nevű folyó mellett, és onnan mentek a zerepi láphoz. És innen indulva mentek Zeguholmu / Szeghalomhoz és ott át akartak kelni a Crisium / Körösön, hogy Menumorout ellen harcra keljenek, de jőve / érkezve Menumorout katonái, átmenetelüket megakadályozták.

Innen elmenve, egy napot lovagolva, tábort ütöttek a kicsi hegyek / halmok mellett. És onnan a Turu / Tur folyó mellől lovagolva a Tiszához mentek át és drugmai réven a Thyscia / Tisza folyón áthajóztak, ahol még Árpád fejedelem jóvoltából egy bizonyos kumán katonának, Huhot nevűnek nagy földet aquisiverunt.

~ 29. Zobolsu / Szabolcs és Thosu / Tas visszatérése

Miután átkeltek a Tiszán, követeiket Árpád fejedelemhez előreküldték, hogy örömteli köszöntésüket átadnák / közvetítenék. Akik azután Árpád fejedelemhez mehettek és örömmel hírül adhatták, hogy Zobolsu / Szabolcs és Tuhutum / Tétény egész seregükkel és sértetlenül / hiánytalanul visszatértek és a dorogmai révnél egész seregükkel átkelhettek / áthajózhattak. Mikor Árpád fejedelem azt hallhatta, hogy Thosu / Tas és Zobolsu / Szabolcs az egész seregükkel épen és hiánytalanul visszatértek és a Thyscia / Tisza folyón áthajóztak, nagy lakomát rendezett és az örömhírnököknek különböző ajándékokat adott.

Azután Thosu / Tas és Zobolsu / Szabolcs, mikor a fejedelem udvarába menni akartak, a fejedelem valamennyi katonáját félúton eléjük küldötte és így őket nagy örvendezéssel fogadta. És mint szokása a jó uralkodóknak, hogy elismerik / megbecsülik híveiket, csaknem naponta asztalához hívta meg őket és sok ajándékot ajándékozott nekik. Hasonlóképen ők maguk is Árpád fejedelemnek a különböző ajándékokat, továbbá az őslakosság védelembe vett fiait jelenlegi helyzetükben bemutatták.

Fordította: Berenik Anna

Tas vezér - Józsa Judit kerámiaszobra Szabolcs vezér szobra a szabolcsi földvárban

Berenik Anna értelmezése:

~ 19. Bycoriensia fejedelme

A "tytelensi" lehet gúnyos változata a titulus szónak, mintegy visszavágás Salan követének beszédére, aki Árpádot gúnyosan a hungárusok fejedelmének "titulálta". A követek a legnemesebb szkítiaiak közül valók voltak, tehát ők is Erdélyből indultak, de nem tartoztak az esküt tevő hetumogerok közé. Követekké választásuk nem véletlen. Birtokaik később közvetlenül határosak voltak délen a Menumorout által birtokolt országrésszel.

A követek útja Biharba (Berenik Anna)

~ 20. Miképpen mentek Byhor / Bihar ellen?

Miképpen mentek Biharba? Szerencset elhagyva, átkeltek a tiszalöki réven és ekkor Mén-Marót földjére léptek. Későbbi fejezetből tűnik majd ki, hogy a fejedelem székhelye Belényes várában volt. A követek üdvözölték a fejedelmet, átadták az ajándékokat és előadták jövetelük célját. A követjárás itt is a diplomácia szabályai szerint történt, de másképp, mint Zalán esetében. Ménomorout udvariasan fogadta őket és az ajándékokat, de a követeket már a harmadik napon szintén megajándékozta, de hazatérésre utasította.

Az elbocsátás előtt még magyarázatot adott: önszántából nem ad át területet és nem ismeri el Árpád jogát a földhöz. Ennek kettős indoka van: egyrészt Attila király Ménomorout ősapjától vette el, másrészt jelenleg alattvalói helyzet köti őt urához, a bizánci császárhoz, aki segítségére lesz. Ki lehetett Ménomorout ősapja és ki a jelenlegi császár? Kr. U. 330 táján Erdély területére a gótok vezegót törzse tört be, ahonnan 375-ben a hunok jövetelének hírére eltávoztak és a Kelet-római birodalom területén kaptak letelepedési engedélyt, ahol később Bulgária létrejött. A Gestában a latin atavus=ősapa írásmódja atthauo, ami gyanúsan azonos az Athana-rich nevű vezegót királlyal. Más az általános ismeretek alapján nem is jön szóba. A Gesta 11. fejezében tiszta képet kaptunk, hogy a Tisza-Szamos-Maros közét Morout vezér foglalta el, akinek unokáját a magyarok Menumoroutnak nevezték el. A mondat lényegében azt fejezi ki, hogy a meghatározott területet a harmadik generáció uralja. A 9. század elején Krum (803-14) bolgár fejedelem, "Bizánc réme", átlépte a Dunát és ezen túlra bizánci városok lakosságát telepítette, akik népi mivoltukat tekintve thrákok, macedonok és rmyek voltak. Ekkor keletkezett a Duna-Tisza közének birtokba vételével, a Pannóniával közös német-bolgár határ, ami semmi esetre sem jelenti, hogy a föld népe és egyéb lakossága hirtelen bolgárrá vagy frankká vált volna. Utóda, Omurtag (814-31) aztán továbbterjeszkedett a Tiszán és a Maroson túl is. A nevek: Omurtag > Ó-mour-ot-ok és az unoka Morout hasonlósága nem hagy kétséget. Omurtag volt, aki a hun utód székelyeket megtámadta és harcban legyőzte. A század folyamán a Dunától északra elfoglalt területeket a bolgár cári család tagjai fejedelmekként kormányozták. Menumorout és Zalán első vagy másodfokú unokatestvérek lehettek. Menumorout a bizánci császártól, VI. Leótól (886-912) várta a segítséget Árpád ellen.

A meginduló hadak a Tiszán átkelve Ladányba érkeztek, ez csak a Záhonytól délre lévő Ladány lehetett, tehát Ungvár vagy Borsava környékéről indulhattak. A táborverés rendszerint egy mezőn történik, aminek nyomát Mezőladány neve ma is őrzi. Ekkor a szabolcsi tájon voltak, de nem a Tokaj közelében lévő Szabolcs nevű falunál.

A Hernád menti vidéken az incola, azaz őslakos nép fiai Bors elé jöttek, akiket védelmébe fogadott. Az itteni, Szabolcsban talált nép viszont habitator, vagyis idetelepített lakosa a földnek, akik megadják magukat, mert félnek tőlük. Nem tudhatják, hogy mi lesz a sorsuk, és fiaikat félelemből adják túsznak, hogy ne történjen bántódásuk. Külön figyelmet érdemel a megjegyzés, hogy nehogy mások haragjának legyenek kitéve. A mások az incola, az őslakosok, a föld idegen uralom alatt élő népe, akik most szabadok lesznek.

A lakosság kezdeti félelme kétségtelenül az ijedtség félelme volt, ami szent félelemmé változott, mikor megtudták, hogy kik a hódítók, ami az azonnali behódolásra késztette őket. Menumorout pedig megértette, hogy bajba jutott. Alattvalóinak gyors behódolása ellenében saját fegyveresei nem voltak elegendők, még kevésbé megbízhatók, s a konstantinápolyi császár keze túl messze volt. Nagyon fontos a bibliai idézet: És a hely, amelyen lábatok járt / taposott, tiétek lesz. Világosabban nem lehetne kifejezni, hogy a föld egykor a visszaérkezőké volt. Az ezt követő mondat teljes szójátékát csak körbeírással lehet visszaadni. A bizánci császárok felavatásának fontos tartozéka volt a vörös papucs felhúzása, majd bukás esetén ez volt az első, amit lehúztak róla. Árpád és nemeseinek leszármazottai még mindig cipőben jártak.

Szabolcs vezér a Képes Krónikából Szabolcs vezér szobra a szabolcsi földvárban

~ 21. Zobolsu / Szabolcs

Szabolcs rátalált egy régi helyre, vagy helységre, amit valószínűleg tudva keresett, ami egyúttal előnyös volt erődítmény építésére is. Hol lehetett ez a térség, aminek vára a 11. században még így volt ismert? Biztosan nem a mai tiszaparti Szabolcs nevű faluról van szó, mert ez alkalmas lehetett átkelőhelyként, de hadászati szempontból indokolatlan. Viszont Aranyosapátiból egyenes vonalban nyugat felé haladva, újra elérhető a Tisza Dombrádnál. A két pont között árkokat-sáncokat ásva, több mint a felére rövidült az eddigi tiszai határvonal, vitathatatlan hadászati jelentőséggel. Ennek a közepe táján helyezkedik el Kisvárda, ami nevével utal az egykori várra. Igaz, hogy ma ez csak gótikus formában ismert, de vajon mi minden rejtőzhet még alatta, vagy a közelében? Lehetetlen volna, hogy Szabolcs itt épített várat?

Szabolcs várának elhelyezkedése Berenik Anna szerint A Tisza átlépése (Berenik Anna feltételezése) A szabolcsi földvár rekonstrukciós rajza Szabolcsi földvár ma

Szabolcs és társai a Tiszán átkelve, a habitatores szóval nevezett lakossággal találkoztak, akik alázatosan, mezítláb elébük jőve, adták át fiaikat, mert jövevények voltak a földön, de szerettek volna itt maradni. Kézenfekvő a gondolat, hogy ezek a Krum bolgár fejedelem által a század elején betelepített, nem bolgár városlakók voltak, akik miután behódoltak, bolgárjogot kaptak és régi életmódjukat folytathatták. Egyébként a civis magyar szava polgár, aminek alapszava kétségtelenül a bolgár volt (és nem a német burger, purger, mint azt az etimológiai szótár írja).

A bol-gár szó összetett, tehát két nép összetétele, s második szótagjában a bol-(ma)-gar eredet rejlik. Vagyis idegenből jött férfiak a helybeli lakosság leányaival hoztak létre utódokat. A gyermekek anyjuk hazájában anyjuk nyelvén nőnek fel. Az idegennel nem keveredett népréteg volt az incola, akik a ranglistán magasabb álltak a jövevényeknél. Ezt támasztja alá Eculsu / E-Kulcs, akire rábízták a kulcspozíciójú vár őrizetét, aki régről volt nemes, tehát az őslakosságból került ki. Kétségtelen, hogy Árpád fejedelem nem véletlenül küldte Szabolcsot erre a tájra, aki bölcs is volt, meg ha kiismerte magát ezen a területen, úgy eleinek a bölcsője is itt ringott. A Tisza partján kétszer találjuk a Saba és Sabacz helyneveket. Utóbbinak még a tükörképe is Czabas. A mai Csap helynév is az elődre emlékeztet, arra a Csaba királyfira, aki elhagyta Pannóniát, ide telepedve a körösi tájról nősült, de a monda és mesevilágban fiatal királyfiként élte túl az évszázadokat.

Szabolcs és Tas a Tisza gátján indultak. Az útközben behódoltak nem populusok, azaz mindenféle összeverődött népek, hanem gensek, azaz nemzetségek. Majd egy helyre értek, ami a Saru-uár, (=félcipő, szandál) nevet kapta. Természetesen a mocsaras tájon épült vár értelmezhető Sár-vár-nak is, ki hogy akarja. Tas vezér a populust összegyűjtve készített nagy árkot, majd ezúttal földből döngölt erődítmény készült, mivel kő nem volt a közelben, majd a várat a védelembe vett őslakosság fiainak adták át.

Tas vezér

Szabolcs neve nem kerül itt említésre, ami arra a következtetésre ad indokot, hogy Tas ősei származtak erről a vidékről. A forum szó alkalmazása háromféleképpen, de összességében is alkalmazható. A közigazgatási és törvénykezési helyek rendszerint vásárhelyek is voltak. Itt és ekkor kétségtelenül nagy szükség volt a rendezésre, mivel zavaros birtokviszonyok állhattak fenn a tulajdonukat vesztett őslakosok és a betelepedett új birtokosok között.

Saruuar elhelyezhető az Ecsedi-láp tájára, de a Hevenessy térképen még meglévő, mára már eltűnt Samos-vivar (-újvár) névvel is azonosítható (ami nem azonos a dobokai Szamosújvárral). Lehet véletlen, vagy nem az, hogy az innenső parton a Vásáros (-namény) helynevet találjuk, ami nagyon is megfelel az agora fogalmának, azaz vásár- és egyéb találkozóhelynek. De szóba jöhet fórumként Nyírtass is.

A Szatmár elfoglalása utáni az egyetlen eset a Gesta Hungarorumban, amikor bosszúállás történik. Miért éppen itt? Mert az itteni börtönben pusztultak el a bolgárok által foglyul ejtett ősök, és más ellenállók, akiknek fiait a visszatérők védelmükbe veszik, és rájuk bízzák a várat. Menumorout legtávolabbi bástyája elesett, Szabolcs és Tas hadai pedig továbbmennek a mezezinai kapuhoz.

~ 22. Nyír

A nyíri táj és az útvonal iránya a Hevenessy térképen követhető reálisan. Az útvonal a táj földrajzi adottságától függött, ami eltér a maitól és a múlt századi lecsapolásoknál veszíthette el egykori karakterét. A nyíri határ pedig ugyanaddig terjedt, mint ezeregyszáz éven át Szabolcs megye határa, amitől keletre, a Szamos mindkét oldalán Szatmár terül el. A sereg délre haladt, párhuzamosan a had másik részével. Útközben a populus, a köznép, ha túl nagy tömegekről nem is lehet szó, behódolt nekik. Valószínűség szerint a Berettyót elérve a hegyek felé vették az irányt. Zyloc lehetett a tájegység Szilágyság, de annak városa Szilágy is, amihez később tevődött Somlyó.

A határ a Meszes hegységnél (Berenik Anna)

~ 28. Menumorout fejedelem

A fejezet címének nincs sok köze az eseményekhez. Az Umosovér a mai Berettyó lehetett, aminek mentén a zerepi láphoz értek, ami a Sárréttel azonosítható. Innen eljutottak Szeghalomhoz, (esetleg Székhalom, székely sír-kurgán), ahol a Berettyó a Körösbe torkollik. Itt ellenállásba ütköztek és nem vették fel a harcot. Majd elérték a Tisza folyót és tovább észak felé menve, birtokukba került a teljes, ha nem is túl népes terület a Nyírig. A dorogmai révnél azonban olyan cselekvés történik, aquisierunt, aminek megint hiányzik a szótári szava. Ha egy győztes hadjárat után feljegyzést érdemelt, hogy egy ismeretlen kumán katona itt birtokos lett, annak valami rendkívüli oka kellett, hogy legyen. A túloldali Dorogma Salán földje volt, a rév keleti oldala pedig birtokukba került, ennek őrizetét katonasággal biztosították. A had átkelt a Tiszán Dorogmánál, aminek hangsúlyozása azért fontos, mert idegen territóriumra léptek, ahol támadás is érhette volna őket. Ez azonban nem történt.

Forrás: Berenik Anna: Árpád fejedelem nyomában(2001)




Kézai Simon mester 1280-as években írt Magyar Krónikájában erről az alábbiakat olvashatjuk:

6. §. Második kapitány Szabolcs.

A másik sereg kapitányát Szabolcsnak hívják vala, ki azon helyen ütött tábort, hol most Csák vára fekszik romokban. Ezen Szabolcstól veszi eredetét a Csák nemzetség.

Fordította: Szabó Károly

Forrás: www.mek.iif.hu

Szabolcs vezér szobra a szabolcsi földvárban




Az Úr ezerháromszázötvennyolcadik évében a Képes Krónika szerzője, akit mi Kálti Márknak hiszünk, a következőket írta:

A második kapitány.

A második kapitány Szabolcs volt, tőle származott Csák nemzetsége; mondják, ama mezőségen és helyen telepedett meg, ahol most Csákvára fekszik pusztultan. Ezt a várat Szabolcs kapitány alapította, halála után azonban Csák atyafiságával és családjával a maga nevéről neveztette; előbb ugyanis Szabolcs várának hívták. Szár László fiai, András, Béla és Levente idejében ezt a várat a magyarok egyetértő akarattal rontották le.

Fordította: Geréb László

Forrás: Képes Krónika

Ezredévi emlék a szabolcsi földvárban

Szabolcs vára

Szabolcs ma egy 480 fős lelket számláló kis falu, de egyike a legöregebb magyar településeknek. A Felső-Tisza vidékén helyezkedik el, kb. 10 km-re ÉK-re Tokajtól.

A szabolcsi földvár és környéke a X. század végén Árpád a szabolcsi Mudrány kúria freskóján

Szabolcs vezér építtetett itt egy hatalmas földvárat - az egyik legnagyobb Európában -, amelyet egy ideig a Tisza vize vett körül és csak egy hídon keresztül lehetett megközelíteni. A földvár bejáratánál található Szabolcs vezér szobra, fentebb haladva pedig a 896-ban történt honfoglalás eseményének tiszteletére állított emlékmű áll.

Ezredévi emlék a szabolcsi földvárban Szabolcs vezér szobra a szabolcsi földvárban

Magyarok ezrei jönnek ide hogy tiszteletükkel adózzanak elődjeik emlékének. Szabolcs egyfajta "Mekka" számunkra. Árpád emlékét egy freskó őrzi a Mudrány kúriában, és ápolja az íjászegyesület. A Magyarok Istene tartsa meg ezt a jó szokásukat!

Szabolcs - Íjászegyesület

Forrás: www.cegorigo.hu

Az ecsedi tó és régi vára

Tavaink egyik nevezetesebbike az ecsedi tó, vagy láp, mely a Kraszna áradásiból keletkezett posványságok összege.

Az ecsedi tó és régi vára

Hogy itt a magyarok bejövetelével erősség állott, bizonyitja Béla király névtelen jegyzője "Zabolcs és Tass, a Lehel atyja, a fél sereggel megindult a Tiszaháton s jöttenek a magyarok a Szamos vize felé azon helyre, melly most (Saruvár) Sárvárnak hivatik és a lakosoknak fiait kezességül felszedvén, a várat katonákkal telehagyták."

Az ecsedi vár építésére Károly király 1325-ben adott engedélyt Bátori Jánosnak és Lukácsnak. Ezen vár omladéki közel Ecsed várához 1794-ben, midőn a nagy szárazság miatt a nádas láp körülötte leapadt, még látszottak.

Forrás: www.epa.hu

Szatmár

Szatmár városa és erődítménye 1672-ben

Szatmár városa és erődítménye 1672-ben (Ismeretlen fametsző műve az Országos Széchenyi Könyvtárban)

A látkép nyugat felöl mutatja a fallal körülvett várost, amely előtt, megerősítésként még egy sánc is vonul. Az előtérben a Szamos folyó szeli át vízszintesen a képmezőt, legalul pedig hat ló vontat egy hintót, amelyet lovas katonaság kísér. A hintó utasa nyílván diplomáciai küldetésben járó követ, vagy magas rangú katonatiszt lehetett - erre utal az erős katonai kíséret és a legelöl, egy vezeték-lóval nyargaló kürtös.

Forrás: members.iif.hu

>

Szerep

A Szerep, pontosabban Zerep elnevezéssel a korai középkortól kezdve több értelemben is találkozunk, használták a községet körülvevő láp, a monostor és a hozzá kapcsolódó szolgálófalu megnevezésére egyaránt.

Szerep környéke Györffy György Anonymus térképe alapján

Anonymus a Gesta Hungarorum 28. részében említ egy "Lutum Zerep", vagyis Szerep-mocsár nevű helyet, melyet többen kapcsolatba hoznak a mai településsel, illetve a szintén erre a területre lokalizálható Szerepmonostorával. Maga a név puszta személynévből keletkezhetett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév minden bizonnyal szláv eredetű, s az eredetileg "vad, bősz, szilaj" jelentésű ószláv sverep jelző személynévi alkalmazásából eredeztethető. Talán egy korabeli birtokos, esetleg a monostor alapítója lehetett, akinek a neve átháramlott a monostorra, a mellette megtelepült szolgálófalura és a lápra is. Ez utóbbit Szerepként, Szerep-sárként említették még a XVI. században is, s csak ezt követően terjedt el a Sár, Sárrét, Sár rétje elnevezés használata, kiszorítva teljesen a korábbi névalakot.

A monostor első, biztos említése 1283-ból származik, amikor is a birtokos -talán a monostort is alapító- Zovárd nemzetség tagjai megosztoztak két elhalt rokonuk birtokain, s ekkor rendelkeztek a Szent Györgyről nevezett szerepi monostor kegyuraságáról is. A honfoglaló magyarság a törzsi rendszer szerint települt meg a Kárpát-medencében. A Körös-közt bizonytalan források szerint Ond törzsének Barsa és Csolt (Vatha) nemzetsége szállta meg, később, különösen a peremterületeken más nemzetségek is megjelentek. Ezek közé tartozott többek között északon a Gutkeled nem, délen pedig a Hunt-Paznan és a -községünk szempontjából legfontosabb- Zovárd nemzetség.

Szerep község szempontjából érdekes lenne annak a kérdésnek a fölvetése, hogy a névtelen jegyző miért nem említette sem a falut, sem a monostort, pedig, amennyiben valóban a Túr folyó partján haladt a magyar sereg, mindenképpen érintenie kellett Szerep falu helyét. A falu Túr-menti elhelyezkedését maga Györffy György is alátámasztotta Békés vármegyének XIV. század előtti állapotát bemutató térképén, ahol mind a monostor, mind a falu a Túr partján található.

Györffy György térképe Békés megye XIV. század előtti állapotáról

Területünket a Szerep-mocsár elnevezés mellett az Árpádok idején többször nevezték Nagysárnak is, ahol a mocsár, ingovány jelentésű sár szó egyértelműen utalt a hely természetére. Ebben a korban talán az egész területet értették alatta, később, párhuzamosan a Sárrét elnevezés térhódításával, a Nagysárréten egyre inkább a Körösöktől északra fekvő, döntően a Körösök és a Berettyó által táplált nagyobbik mocsarat értették, a kisebbiket, mely délkeletre feküdt, gyakran Tordasara néven emlegették.

Forrás: arch.eptort.bme.hu

Szeghalom

Szeghalom

A több mint ezeréves Kis-sárrét fővárosa, a Berettyó és a Sebes-Körös deltájában fekvő kisváros mintegy 7 ezer éve lakott hely. Az első írásos emlék az 1067-es keltezésű Zástyi apátság alapító levele, amely szerint Péter comes az apátságnak adományozta a falut. Kétségtelen, hogy Szeghalom Békés megye legrégibb települése, hiszen már a honfoglalás idején is létezett. Erre utal Anonymus a Gesta Hungarorum 28. fejezetében, amikor az; írja: "Tas és Szabolcs vezérek lovasai, a szerepi mocsár irányából jőve Szeghalomnál (Zeguholmu) akartak átkelni a Körösön..."

Honfoglalási emlékmű Szeghalom

Szeghalom címerében a Nadányiaktól származó két sárkány alak tartja a kékszínű pajzsot a benne a honfoglaló Barsa nemzetségtől eredő, két egymással szemben úszó hallal, fölötte koronával.

Forrás: szeghalom.hu

Árpád
Egy arc a múltból
Igazság
Eposz
Anonymus
Életút
Ősök
Etelköz
Alduna 1 Cirill és Metód
Kijev
Verecke
Munkács
Ungvár
Bodrogköz
Bereg
Zemplén
Sárospatak
Tokaj
Szerencs
Turtur hegye Bors vezér hódoltatása
Bihar 1 Ösbő és Velek követjárása; Tas, Szabolcs és Tétény vezérek hadjárata
Erdély Tétény vezér hadjárata
Emőd
Mezőkeresztes
Szihalom
Gömör Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hódoltatása
Garam vize Bors vezér hódoltatása
Nyitra Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hadjárata
Alduna 2 Levente vezér hadjárata
Tetétlen
Alpár
Árpádhalom
Pusztaszer
Ópusztaszer
Csongrád
Titel
Zalánkemén
Bolgárfehérvár
Zágráb Bulcsú, Lél és Botond vezérek hadjárata
Bodrog
Csepel 1
Maros-Duna köz Szovárd, Kadocsa és Vajta vezérek hadjárata
Nis Szovárd és Kadocsa vezérek hadjárata
Ecilburg
Százhalom
Baranya Ete és Vajta vezérek hódoltatása
Veszprém Ösbő és Őse vezérek hadjárata
Bodajk
Bánhida
Székesfehérvár
Szt Márton hegy
Csepel 2
Bihar 2 Ösbő és Velek vezérek hadjárata
Csepel 3
Brenta Szalárd vezér hadjárata
Óperencia Kurszán vezér hadjárata
Pozsony
Fejéregyháza
Emléke
Történetírás
Irodalom
Képzőművészet
Munkácsy Mihály
Feszty Árpád
Zala György
Székely Bertalan
Than Mór
Zene
Film
Néprajz
Hagyományőrzők
Neve
Árpád hegy
Árpád halom
Árpád kilátó
Árpád forrás
Árpád fa
Árpád híd
Árpád hajó
Árpád sínbusz
Árpád vonal
Árpád Múzeum
Árpád fürdő
Épület
Egyéb
Hét vezér
Értékelés
Gyalázkodók
Idegen tükör
Rovás
Zusammenfassung
Summary
Árpád év
Száz éve
Felhívás
Hírek
Előzetes
Utólagos
Kapcsolatok