Egy arc a múltból

E lapok Árpád nagyfejedelemről szólnak, halálának 1100 éves fordulóján. Életéről és művéről nem maradtak fenn "közjegyző által hitelesített okiratok", sem kortárs levelek, sem kortárs krónikák, sem bármilyen írásos emlék. Nincs meg a sírja, nem maradt fenn egyetlen tárgy sem, ami az övé lett volna. Nem maradt utána semmi, csak egy ország. Csak egy ország.

Abban a helyzetben vagyunk, hogy van valaki, akinek a létét is kétségbe lehet(ne) vonni, hiszen nincs semmilyen bizonyíték a kezünkben. Egy bíróság előtt bizonyosan elveszítenénk a pert. De az ország, ami neki köszönheti a létét, az mégiscsak megvan.

És a nép, a nép is megvan. Ezeregyszáz év viharaitól megtépázva ugyan, de megvan. És nem felejt. Úgy őrzi a hon megteremtőjének emlékét, ami tartósabb az írásnál. Mert a szívébe zárva őrzi.

Árpád nagyfejedelem bennünk élő képe az, amit e lapok összeállítója megmutatni szándékozott. Nem szenved szereptévesztésben, nem gondolja, hogy bármilyen titkot vagy rejtélyt meg tudna, vagy kellene oldania. Szinte nincs két ember, aki azonosan vélekedne az adott kérdésekről. De összességében mégiscsak tudunk mindent. Él bennünk egy kép, ami 1100 év alatt alakult ki, amit abszolút hitelesnek érzünk. És őrizzük.


	Zusammenfassung: Árpád, Großfürst der Ungaren hat vor 1100 Jahren gestorben. Blieben weder schriftliche Urkunden, noch materielle Gegenstände nach Ihm. Wir haben kein handhabendes Beweißen über sein Leben. Aber doch etwas geblieben: ein Land, und es ist zwar unser Heimatland. Und sein Volk, das lebt auch noch. Und erinnert noch. Trotz der Schickschalsschlagen der letzte 1100 Jahren bewährt sein Gedächtnis in seinem Herzen.