Száz éve

Árpád és az Árpádok (1908)

Árpád és az Árpádok

Száz évvel ezelőtt, Árpád nagyfejedelem halálának ezredik évfordulójáról egy hatalmas díszmű kiadásával emlékeztek meg. A kuruc korszak emlékeinek összegyűjtésével múlhatatlan érdemeket szerzett Thaly Kálmán kezdeményezésére és támogatásával, Csánky Dezső szerkesztésében jelent meg a kor legjobb tudósainak és művészeinek közös munkájával a kor Árpádról szóló tudását összegző mű. A 394 lapos, kisebb bőrönd nagyságú (400 mm) könyv 34 műmelléklet táblát (ebből 14 színes) és 21 hasonmás táblát tartalmaz a sok szövegközti illusztráció mellett. A kötéstáblán Holló Barnabás Árpádot ábrázoló rézplakettje látható.

Nézzünk néhány gondolatot Csánki Dezső előszavából. "A dicső elődök: hősök és nagy alkotók emlékének ünneplése megszenteli az utódokat." Ez nemes indító gondolat, de merülhetnek fel kétségek is. "Érdekelhet-e ma valakit Árpád vezér, aki hazát szerzett ugyan, de akit az idők oly nagy távolsága és változása választ el a mi küzdelmeinktől és terveinktől, s mikor magát ezt a hazát is oly könnyű itt hagyni." Ez a gondolkodás azonban veszélyekkel fenyeget. "A múlt hagyományainak értékét ismerők új honfoglalásnak szükségét érzik: a társadalmat irányító eszmék és érzelmek mai zűrzavaros világában. A régi honfoglalás emlékének fölújítása pedig annál szükségesebbnek látszik, mennél többen hiszik, hogy új társadalmi eszmék befogadása az értéktelennek rágalmazott ősi örökség eldobására, a régi kapcsok szétszaggatására is jogosít. (...)

Ekként is meg kell cáfolnunk azt az ellenvetést, mintha a mai kor más természetű emberi nagyságok értékét ismerné el csupán. Hiszen az emberi kiválóságoknak csak egyetlen mértékük lehet. Nagy gondolatok - nagy tettekben; eszmék, melyek korszakonként más és más emberi formában öltenek ugyan testet, s idők folyamán homályba is veszhetnek, de egy újabb nemzedék előtt, mint csodálatos, tanulságos példák ismét életre kelnek, újra fényt és meleget árasztanak, s újabb erők és alkotások forrásaivá válnak.

Ilyen emberi kiválóság Ő is. Alakja időnként fényesen átragyog az ezerév homályán; alkotásai e nagy időnek bizony ádáz viharai vagy emésztő rozsdája alatt is megőrizték erejöket és értéküket; s ezért történetük tanulságai biztos irányt mutathatnak évezredek emberöltőinek.

A társadalom fő ereje mindenha bizonyos önkéntes egyesülésben: a részek szabadsága mellett a közjóra irányuló eszmék s ezek megvalósítását célzó vezetés egységében állt. Zűrzavaros, nehéz, sőt kétségbeesett viszonyok között, élet-halálharcok korszakában, ez önkéntes elhatározásból kialakuló egyesülés megvalósításának, s azután munkájának és sikerének fényes példáját mutatja Árpád vezér. Állam és nemzet egységes nagy eszméinek kezdetei az ő nevéhez kapcsolódnak; az immár ezeréves haza földjének megszerzése pedig elsősorban az Ő esze és keze öntudatos munkája. (...)

Végül ez az ellenségei által vadnak, kegyetlennek és tudatlannak rágalmazott magyarság, bár a nyugatitól eltérő, de sajátos egyéni, keleties jellegű, pompakedvelésre hajló műveltséget mutat, melynek ereje a nyugatiaké fölött álló hadi művészetben és diplomáciai ügyességben nyilvánul föltűnően. Ez állapot szorosan összefügg életmódjával, mely - nem csupán a vállalkozás sikere miatt, hanem a puszta lételért is, - a közeli s távolabbi földek és népek, a változó nemzetközi erőviszonyok, hatalmi és területi alakulások azonnal való szabatos és pontos ismeretét követeli, amelynek alapján a vezérek öntudatosan, bizonyos hadi és politikai fennsőbbséggel állapítják meg nemcsak a támadás, foglalás és védelem részleteit, hanem a hadi tervek hátterében a népekkel, fejedelmekkel sőt császárokkal kötendő diplomáciai összeköttetéseket és szövetségeket is. (...)

A honfoglalásnak - hiszen ez is emberi mű - egy óriási fogyatkozása van. Hogy egy bár természetes határokkal csodálatosan övezett, áldott földterületre, de teljesen idegenül, rokontalanul dobott oda egy nem is nagyszámú népet. És amily pótolhatatlan erővel szabják meg és védelmezik e természetes határok ezer év óta az ország drága területét, ép oly leplezetlenül tárul fel időnkint az ősi rokontalanság végzete is.

A hazánkat övező idegen népek, majdnem megannyi, romlásunkat leső ellenségeink. Védő határainkon kívül csupán a magunk erejére vagyunk utalva. De már ezer éve megvagyunk és - itt vagyunk."

A száz évvel ezelőtti generáció tehát megtette a magáét. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, ma már sokkal többet tudunk Árpádról, az akkor leírtak néha megmosolyogtatóan naivnak tűnnek. De a lelkesedésük és hazaszeretetük akkor is iránymutató és hiteles. Az új ismereteket korunk tudományának és művészetének lenne a feladata egy hasonlóan nagyszabású, méltó műben összefoglalni. Vajon megszületik-e? Egyelőre nem nagyon látszik, hogy korunk megélhetési történészei és művészei nagyon törnék magukat. Persze ki tudja?

De ez legyen az ő felelősségük.

Forrás: Árpád és az Árpádok. Történelmi emlékmű... Thaly Kálmán kezdeményezésére és támogatásával. Szerk. Csánki Dezső. Bp. (1908), Franklin.

Ezredévi emlékművek

Hivatalosan a honfoglalás ezeréves évfordulójára emelték őket, de a népnyelv (és mint látjuk a képeslapok feliratai is) gyakran Árpád emléknek, Árpád szobornak nevezte őket.

Dévény

Dévény vára (Ipolyi Arnold könyvéből)

Még csak két hely a hon véghatárán: Dévény és Dévény-Ujfalu igényli figyelmünket. Az utóbbi, mint a Bécs-Pesti vasut végső magyarországi állomása, jelenben a németben Magyar-Ujfalu uj név alatt ismeretes már. Máskép bizony "uj" neve daczára is régi fészek szintén; ámbár mai lakossága egyike a legujabb horvát gyarmatoknak, minők a határon tul is Ausztriában, az utolsó török pusztitás után megszállittattak. A sziklás hegyereszkedés végormain állanak még régi vára végső romai. Az egész már csak egy erős faloldalból földalatti casamatából áll; mellette azonban lejebb épen maradt kerektornyai egyike is látható, most gazdasági raktárul alkalmazva. A történet épen semmitsem tud róla; a hagyomány valami régi zárdát emleget bizonytalanul. Valószinüleg a falu alatti közvetlen átjárást a Morva folyón védhette mint erőd.

Maga a hegy, Kóbel, a szláv patriotáknál, szintén nem tudom mért, igen nagy tiszteletben áll. Mig nevét a németben Kogl, csucs jelentéssel magyarázzák, addig amazok hátas, bordás alakjától kobilo azaz kanczának értelmezik. Gondolom mindegy. A régi szláv dicsőség eszméje sajátlag az e hegy alatt fekvő Dévényi hires sziklavárhoz tapad. Ezen kegyeletre, ki hinné, pedig hasonló sokszor megesett már, valami régi krónika félreértett helye adott alkalmat, ugy tudom, mert egyszer fáradságot vettem magamnak nyomára járni. Ez egyszerűen beszéli, hogy a Marahán nagyfejedelmeknek Ratisláv stbinek székhelye Dewin volt. S ez elég is volt, egybevetve e szép várral csalódást okozni, hogy itt ezen Dévényben laktak tehát egykor a Marahán szláv fejedelmek, mig Saffarik, a legnagyobb szlávok egyike, helyreigazitá a hely értelmét; - melynek hamis felfogása egyébként nemcsak szlávjainknál, de saját történelmi könyveinkben is erősen szerepel; - hogy nem is ez, hanem a morvaországi Velchrad melletti egykori Dewin értetik alatta, melynek természetesen a magyar Dévénynyel semmi köze. Nem is nevezi Dévényt a magyaron kivül senki igy; mert a vidék szláv népe német lakóival együtt csak Thebennek mondja.

Jogosabbak-e azután már azon félig meddig sem népregék, melyek egyikét és másikát eredete elbeszéléséhez kötötték, hogy akár valami Devina, devojna (leány vagy istennő a szlávban) emlékére, akár valamely római Thebo által épült volna, német Theben nevénél fogva? Nyilván csak a vártörténetkék irói gondolák ki adatszükében és beszédvágyukban; mert a nép körüle nem ismer regét. Hogy is ismerne? A vár itt e földön régibb lakos, mint az ő őseik, kik csak később vándoroltak alája; a régi lakóknak pedig a vár és föld nagyon mostoha lehetett, hogy elhagyták vagy kivesztek, s kiveszett velök multjának hagyományos emléke is.

Ismeretes története csak az, mely a magyar korban, a XIII. század elejével kezdődik. 1233-ban Babengergi Frigyes, utóbb a cseh Ottokár által ostromoltatott. Ez az egész! Egyéb eseményei, mint hazánk legtöbb várának, szintén csak ismét abból állanak, hogy került egyik hatalmas családunk kezéből a másikba. Az okiratok erre nézve egy sor hangzatos névvel szolgálnak. Ime: Gara, Szapolyai, Báthory, Keglevics, Pálffy.

Kétségtelenül nagyon is prózai és kivonatosan is száraznak fog tetszeni honunk ezen tagadhatlanul legszebb, legfestőibb várának ilyen története; melynek helyzete is máskép az ország határán igen jelentékenynek mutatkozik. A ki csak valaha látta, láthatták pedig jó sokan, a kik a naponként alatta elmenő gőzhajón utaztak, soha sem fogja feledni a nagyszerü kilátást, melyet a vár nyujt a Duna és Morva összefolyása közé ékelt meredek szikla hegyére állitva. Egy elváló sziklacsucsról, minőre csak a zerge szökdel, kacsint le még azon egyetlen épen megtartott kis tornya, melynek merész állása jellemzésére az utleirók minden lehető phrasist fölhasználtak.

A Duna melletti hegyoldalban utunkat folytatva, a gyönyörü vidék festői panorámájával szemben, kies ösvény vezet vissza Pozsonyig, honnét kiindultunk. Megállunk még egyszer és visszapillantunk. A napnak épen lenyugvó sugaraitól megaranyozva dicsfényében tün föl előttünk a vidék egész magasztosságában, természeti bájával, classicus és a hazai történetre oly nevezetes emlékeivel. Mig elválhatlanul függ rajta tekintetünk és hosszan merengünk multján, a nap leszállt, este lett. A roppant merev sziklán kiálló magas várormokat hosszu sötét árnyaik még óriásibban tüntetik elő. Ott áll a hegytorkolatban besikamló Duna fölött a hon határán, mint egy nagyszerü kapu, valódi ország kapuja! S mily pusztán őrizetlenül tárva nyitva van nyugatnak, északnak! Zárjuk be hát Dévénynél legalább utunkat Magyarország kapujával.

Forrás: Ipolyi Arnold: Fehérhegységi utiképek

Dévény (Hofbauer János festménye, 1830) Dévény Dévény Dévény Dévény Dévény romjai (Rohbock, 1856) Dévény (Ismeretlen szerző színezett grafikája, XIX. sz. második fele) Dévény vára (J. C. Leopold, XVIII. sz.) Dévény vára (Ligeti Antal festménye) Dévény vára (Ligeti Antal festménye)

Thaly Kálmán

A dévényi emlékmű helyének kijelölése

Utazásunkat 1895. április havában az ország nyugati kapujánál kezdtük meg. Pozsonyból kiindulva, Dévénybe rándulánk. A meredek sziklákon fekvő várromok közt itt-amott még hófuvatokban jártunk, s a hegy tetejére fölérvén, én azt a pontot ajánlottam, ahol később létre is jött az emlék. Berczik a műszaki hatás szempontjából egy a Morva folyóhoz még közelebb kirúgó sziklaszakadékot kedvelt meg inkább. Ez igen merész építészeti mű volt volna ott; azonban a szirtet alulról is megvizsgálva, láttuk, hogy repedezett, nem biztos. Továbbá, a mint később tüzetesen kiszámítottuk: a tetején olyan szűk a hely, hogy rajta magasabb, nagy súlyú oszlopot emelni nem lehet. Az a pont, a melyet én szemeltem ki, a várhegy második sziklaormának legmagasabb csúcsa, ahol régi építés nyomai, alkalmasint a hajdani donjon alapfalai, voltak láthatók. Azonban nem tudhatván: minő szilárdak ezek? Hogy erről szakszerűen meggyőződjünk, javaslatunkra a miniszterelnök úr a pozsonyi állammérnöki hivatallal a kijelölt ponton ásatásokat, próbafúratásokat eszközöltetett, és addig nem kezdettünk hozzá az építéshez, a míg biztosan meg nem tudtuk, hogy alkalmas talaj egy ily hosszú időkre szánt emlékműre, ami a fődolog.

A kiválasztásnál, a mennyire csak lehetett, minden szempontból lelkiismeretesen megvizsgáltuk a helyzetet; nemcsak össze-vissza jártuk, megkerültük fönt és alant a várhegyet, hanem csónakra ülvén, a Morva s a Duna távolabbi részeire is elvitettük magunkat, hogy megítélhessük: melyik pontról hogyan fog majd látszani az emlékmű? Tehát minden oldalról jól megnézve a látókört és meggyőződve, hogy a morvai vasúti hídról nézve is a legalkalmasabb pont a második várorom; végre megállapítottuk, hogy ha a mérnöki szakvizsgálat szilárdság tekintetében kifogástalannak találandja e pontot: akkor oda állítjuk az emlékművet; melyre nézve ideám az vala, és azt ajánlottam a műépítész úrnak, hogy ide egy magas, karcsú korinthoszi kőoszlop emeltessék, a tetején egy Árpád korabeli magyar vitéz szobrával.

E nyugati, továbbá a keleti kapu fölötti emléket - a talapzattól eltekintve - egyformának terveztük; úgy is lőn. Tudniillik az Árpád-kori vitéz a bal kezét egy pajzsra támasztja, a mely pajzson Magyarország címere van ábrázolva, hogy így a Dévényhez gőzhajón érkező idegen utas mindjárt lássa Bécsből jövet e feltűnő helyen álló szoborról, hogy itt a határ, ez már "Hongrie", nem "Autriche"; mert fájdalom, a kettőt nagyon összetévesztik még a külföldön és többnyire csak emezt ismerik, mint államot. A vitéz jobb kezébe (Ausztria felé fordulva) én a leeresztett görbe magyar kardot azért javaslám, hogy e kard a leeresztve tartással jelképezze az ország meghódításának a befejezését. Fölemelt, vágó kardot, úgy mint például a Jellasics szobráé Zágrábban, mely Magyarország felé vág, azért nem javasoltam, mert kerülni akarám Ausztriának ezzel mintegy provokálását. Ugyanis ha a dévényi magyar vitéz kardja arra Bécs felé suhintana: oda-által mindjárt jajgattak volna az osztrákok, hogy ez az emlék reájok nézve bántó, kihívó jellegű, stb. A leeresztett kard ellenben azt jelenti: Itt a határ, a honfoglalás itt volt befejezve; azonban egyúttal jelzi azt is, hogy: Eddig német, és ne tovább, mert én ezt a kardot akármikor fölemelhetem, s akkor majd föl is emelem hazám védelmére! Tiszteld a magyar állam területi épségét!

Forrás: Dr Thaly Kálmán: Az ezredévi országos hét emlékoszlop története (Pozsony, 1898.)

Dévény Árpád szobor (Jankovits Gyula - 1896) Ezredévi emlékoszlop a Dévény hegyen (Fénynyomat Divald K. Fia műintézetéből) Ezredévi emlékoszlop a Dévény hegyen (Fotó: Erdélyi Mór) Dévény Árpád szobor Árpád szobor (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Dévény Árpád emlék (1903) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Dévény (1918) Dévény Dévény Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Dévény (1910) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Dévény (1908) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Ezredévi Árpád emlék (Dévény) Dévény Dévény vára (Háry Gyula (1864-1946) olajfestménye) Dévény (1900) Dévény Dévény (1910) Dévény Dévény romjai Dévény romjai Dévény romjai Dévény (Képeslap Nógrády Magda rajzával) Az ezredéves emlék helye - Dévény Az ezredéves emlék helye ma - Dévény Az ezredéves emlék helye ma - Dévény (Oldrich Majda olajfestménye, 1990) Szvatopluk, az új lakó

A dévényi emlékmű

Szabad-e Dévénynél betörnöm,
Új időknek új dalaival?

Ki ne ismerné Ady Endre megrázó verssorait? Rajtuk keresztül Dévény az egész világ magyarságának köztudatába bekerült. Jogosan, hiszen ez a Duna- és Morva-folyók egybefolyásánál, a nyolcvan méter magas sziklán őrködő impozáns vár ezer éven át Magyarország nyugati kapuját, a "Porta Hungaricát" védte.

Innét nézett a hagyomány szerint Árpád vezér nyugatra, miután 907-ben Pozsonynál a magyarok megsemmisítő vereséget mértek a bajorokra. Fontos királyi határőrerőd, később egymást követően a Garay, Szentgyörgyi és Bazini, Báthory, Palocsay, Keglevics és Pálffy családok birtoka. Többször élt át ostromot: 1271-ben II Přemysl Ottokár, 1616-ban a fellázadt jobbágyok, 1620-ban Bethlen Gábor hajdúi, 1621-ben Buoquoi császári tábornok veszik be, hódítják meg ostrommal.1683-ban a Bécs ellen vonuló török hiába ostromolja, ám 1809-ben Napóleon katonái felrobbantják, és ezzel hadászati jelentőségének végleg befellegzett.

A hálás utókor azonban nem felejtette el ezeréves múltunkban játszott szerepét, ezért 1896-ban épp itt állították fel annak a hét emlékműnek az egyikét, melyek az országalapításra emlékeztetnek. A vár legmagasabb pontján álló 21 méter magas obeliszk tetején honfoglalás kori magyar vitéz, kezében pajzzsal és békésen leeresztett karddal nyugat felé szegezve tekintetét, már messziről hirdette: itt kezdődik a magyar haza!

Ma azonban hiába keresnénk. Az első világháborút követően új ország, Csehszlovákia veszi át ezen a területen az uralmat, és a megelőző ezer év emléke nem kívánatos. 1920-ban felrobbantják, majd a hatvanas években megkezdődő régészeti ásatások, felújítási munkálatok során talapzatát is elhordják. Ma csupán a vár történetét bemutató kiállításon láthatunk egy megsárgult fényképfelvételt róla.

A Duna-szabályozás résztvevői által állított ezredéves emlék - Dévény A Duna-szabályozás résztvevői által állított ezredéves emlék táblája - Dévény

Van azonban Dévénynek egy másik millenniumi emlékműve, mely szerencsére átvészelte a pusztítások időszakát.

Ha a vár bejáratától jobbra, a várszikla tövében a Morva torkolata felé indulunk, majd a Duna mentén lefelé megyünk, néhány perc alatt megérkezünk ahhoz a sajnos elfeledett másik emlékműhöz, melyet a Duna-szabályozás résztvevői állítottak, ugyancsak a honalapításnak tisztelegve. A Duna-parti út fölött a várhegy oldalában, néhány kisebb kertes ház között tekintélyes méretű építmény látható.

Rajta márványtábla a következő felirattal:

"E kapun ellenség sokszor rontott a magyarra,
de egyszer sem nyert rajt' tartós diadalt.
Ám a Nyugat műveltségének ez út ezer évig
Nem volt zárva soha. S hogy biztosb legyen itt
a verseny, a magyar nemzet rendezte Dunáját.
Áldja meg ezután is a gondviselés!"

Alatta két sor, mely arról tudósít, hogy a magyar Dunaszabályozás állami és vállalati résztvevői állították az ezeréves Magyarország emlékére, ám ez utóbbi alig olvasható, hiszen a másik emlékmű felrobbantói ezt is el akarták távolítani. Nyilván elfogyott a muníció, ezért vésővel estek neki dühödten a betűknek. Az alsó két sort elérték, de mielőtt létrát kerítettek volna, a falu akkori polgármestere lefedette egy betonlappal, így a legnehezebb évtizedeket átvészelte.

A rendszerváltás után a betont eltávolították, ám sokáig festékkel leöntve éktelenkedett, mígnem az elmúlt években az önkormányzat letisztíttatta, rendbe hozta. Mivel az előtte levő parcella kerítéssel elzárt magánterület, a vandálok - akiket esetleg irritálna a magyar felirat - nem férhetnek hozzá.

Az elmúlt másfél évtizedben számtalan hajdani magyar emlék újult meg, kapta vissza régi fényét, többnyire a ma is magyarlakta területeken. Az ország azon részein, ahol ma csak elvétve hallunk magyar szót, ezek sorsa jóval bizonytalanabb. Épp ezért példaértékű a dévényiek hozzáállása, hogy megértették, a történelmet nem lehet utólag átcsinálni, emlékeit eltörölni barbárság, és egy szépen rendben tartott emlékmű kirándulások célpontja is lehet, ami előremozdíthatja a község idegenforgalmát.

Szerző: Brogyányi Mihály

Forrás: www.felvidek.ma 2006. XI. 22.

Dévény

Thaly Kálmán

A brassói emlékmű helyének kijelölése

Az erdélyi millenáris emlékmű helyének meghatározásával nem kis bajban valék; mert ha azt követem, a mit ezen országrész elfoglalásáról, Tuhutum vezérről és Esküllőről Anonymus regél: akkor Kolozs vármegyének egy elhagyatott, igénytelen, félreeső oláh falujában kellett volna az oszlopot emelni, a merre senki sem jár, legföljebb néhány kecskepásztor legelteti a nyáját. Egyébiránt e hely történelmi nevezetessége is nagyon problematikus.

A szintén meglehetősen félrefekvő Budvárra pedig (a hová a székelyek kívánták, azt tartván róla, hogy Attila öccse, Buda, ott székelt), gondolom szintén nem lehetett: mert ez minden történeti alapot nélkülöző s nagyon kései keletkezésű mendemonda csak, a hamisított "csíki krónika" után. Én tehát az ország délkeleti kapujánál fölmeredő, vadregényes alkatú Cenk-hegy mellett foglaltam állást. S így határozott a törvényhozás is. Mikor ezt Udvarhely-megyében megtudták, felírtak a regnicoláris bizottsághoz, és az erdélyi emlékoszlopot maguknak követelték Budvárra, ámde hasztalanul.

Brassó panomárája

A Cenk Brassó fölött, az ország délkeleti szögletében, a legszebb pontoknak egyike a magyar korona összes területén. Hátterében a Bucsesd havas, felhőkbe nyúló csúcsaival; előtte mint kiterített földabrosz terül el a termékeny Barcaság és a háromszéki nagy síkság, 50-60 községgel, a határhavasoktól szegélyezetten, s közvetlenül alatta Brassó, legregényesebb fekvésű s tekintélyes forgalmú városunk.

E pontnál, mely mögött már a határszorosok torkollanak ki a Kárpátok láncolatai közt, tovább nem mentek, nem is mehettek a honfoglalók, mint a geográfiai helyzet mutatja. Ez a gyönyörű idomzatú, magas és meredek bérc, a Cenk, éppen a háromszéki székelységet, tehát a legderekabb székely fajtát uralja; székelyek, szászok, oláhok laknak a tövében: mind e három nemzetiségnek szól tehát ott az emlék. Az oláhokat, szászokat figyelmezteti, hogy a magyar állam oltalma alatt élnek ők is: legyenek tehát hívek hozzá; a székelyeknek pedig bíztató jelül szolgál, hogy az anyaország, a nagy Magyarország, nem hagyandja el a maga véreit!

Brassó panomárája

Itt halad el továbbá a Cenk alatt a budapest-predeal-bukaresti fővasútvonal, a melyen a futár-vonatok járnak, s minden idegennek szembetűnik a bérc ormán álló ezredévi magyar emlék.

Azután még más ok is vitt engemet erre. Mikor hősi védelem után 1849-ben, az egyesült orosz-osztrák seregek végre Erdélyt meghódították s Bemet onnét kiszorították: erre a Cenk-hegyre a győzők diadaloszlopot állítottak; én ott láttam azt még 1860-ban. Vasból öntötték, a fülei hámorban. Kőtalapzaton, győzelmi jelvények fölött, fekvő vasoroszlánt ábrázolt, mely a forradalom sárkányain, hydráin diadalmaskodott és most büszkén pihen babérain. A kőbe egymásba kulcsolt két kéz vala vésve, s alatta e szavak: "Austria cum Russia unita, Rebellio devicta." (Az egyesült Ausztria és Oroszország a lázadást leverte.)

Erre a nemzetünket meggyalázó zsarnoki emlékre az elnyomatás gyászos éveiben keservesen nézett föl a hű székely nép; keservesen néztem föl én is, mikor mint 20-21 éves ifjú ott jártam, de a világért oda nem mentem volna, hogy az utált jelvényt közelebbről megtekintsem. Azonban 1861-ben, mikor az alkotmány - habár csak rövid időre - beütött: ebbe az osztrák-muszka szoborba is beütött egy jóságos menydörgős menykő, és levágta ezt a magyarság csúfolóját a Cenk tetejéről. Bizonyára a magyarok Istene küldötte ezt a hatalmas villámot, mely ledönté, összetörte és összeolvasztotta a vasoroszlánt; és a szászokban is volt annyi becsület, hogy - az idők is megváltozván - nem állították föl még egyszer az emléket. Nos, hát ennek az absolut korbeli leomlott oszlopnak a helyére akartam én helyezni a diadalmas magyar állameszme ezeréves jelvényét!

Brassóba hajnalban érkeztem meg a bizottsággal; mégis, a korai idő dacára az indóháznál a helyettes polgármester és két tanácsnok fogadtak. Velök, azután Mauer főispánnal érkeztem, a ki mindenütt velünk járt; majd nyeregbe ülénk s hegyi mokány lovak vittek föl a 26 szerpentinás úton a meredek, magas Cenk-tetőre. Bár júniusban valánk már: itt-ott az erdőkben még nyoma volt a hónak. Az oromról elbűvölő kilátás nyílik; a melyben gyönyörködve, egyszersmind hamarosan, habozás nélkül kijelölém az emlékmű helyét: "Ide építsük, erre a kemény sziklára, a melyen az egykori vasoroszlán állott tíz évig; ez, ha az Isten is úgy akarja, itt fog állani ezer esztendeig! Mint az ország, a melyet jelképez." Majd állítunk villámhárítót is reá s egyébként is erősen építjük meg e viharoknak nagyon kitett, de remek (mind a hét között legszebb) ponton, melyről nemcsak a Bucsesd, Királykő, Csukás, Nemere havasait, hanem még a távol csíki Hargitát s a radnai havasokat is meglátni; Brassó főterére s utcáira pedig valósággal benéz ez az emlék. Akadtak itt ugyan szász polgárok, az úgynevezett "zöld szászok" ("die Grünen"), a kik nem akarták a városi közgyűlésen odaengedni a magyar emlékoszlop számára az államnak e helyet, Brassó vidékének legszebb pontját; azonban kisebbségben maradtak.

A szászok józan többségét ugyanis sikerült megnyerni az ügynek, s a mérsékeltek leszavazták a "zöldeket". "Ti szász urak, - emlékeztettem előkelőiket a város díszebédjén tartott beszédben, - ti szász testvérek! Íme annyi idő óta, hétszáz esztendő óta laktok közöttünk; vajon elnyomtuk-e mi magyarok virágzó kultúrátokat, iskoláitokat, nyelveteket? Elkoboztuk-e nemzeti vagy egyházi vagyonotokat? Sőt megosztoztunk minden jóban s minden viszontagságban! Vajon miféle más nemzet védő szárnyai alatt léteznétek még ily virágzón, 700 év múlva? Mi egymásra vagyunk utalva; mert ha nem támogatjuk egymást: az oláhság beolvaszt mindkettőnket; és titeket előbb, mert ti vagytok sokkal kevesebben. Össze kell tehát tartanunk. Én mint történetbúvár készséggel elismerem, hogy ti szász "natió" voltatok Erdélyben, éppen úgy, mint a magyar s a székely; és ennek s közjogunknak megfelelően indítványozni fogom, hogy a három nemzet címerét odaillesszék e millenáris emléknek három oszlopára, a melyek az államcímer-pajzsos Árpádkori magyar vitéz talapzatát tartandják. Oláh "natiót" Erdély történelme, közjoga nem ismer, e nemzetiségnek - vagyis csak lassanként, pásztorokul beszivárgott népfajnak - nincs, nem is volt minálunk sohase címere. Ellenben a szászok egyenjogúak valának a magyarral az Árpád-királyok óta mindig."

A szászoknak ez nagyon tetszett és szívesen belenyugodtak az emlékoszlopnak területükön való fölállításába, ígérvén, hogy a város gondoztatni, s erdőőreivel őriztetni fogja azt. Így is van; a fanatikus oláh diákság agyarkodásai dacára az emlékmű a Cenk sziklaormán büszkén hirdeti a magyar államot és az erdélyi uniót.

A művészi alkotású piedesztál fölött nagy magasan ugyanolyan Árpádkori vitéz szobra áll, mint Dévénynél, baljával magyar címeres pajzsra támaszkodva, (az oláhokat ez bántja, természetesen!) jobbjában pedig kardját kivontan, de leeresztve, a tömösi határszoros felé néz, mintegy jelezvén: Itt vannak a haza határai, a melyek védelmére a magyar, bármely ellenség ellen kész mindenkor kardot rántani! (Érthet belőle Románia is!)

Forrás: Dr Thaly Kálmán: Az ezredévi országos hét emlékoszlop története (Pozsony, 1898.)

Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető (Fénynyomat Divald K. Fia műintézetéből) Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető (Fotó: Erdélyi Mór) Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető

Brassó - Cenk tető

Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető (1911) Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető (1911) Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető (1911) Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető

Az Árpád fejedelem egyik harcosát ábrázoló szobrot 1896 augusztusában, a honfoglalás 1000. évfordulójára állították fel a Cenk hegy tetejére. A 20,3 méter magas szobrot Jankovics Gyula budapesti szobrász faragta és 1896. október 15-én, Perczel Dezső belügyminiszter jelenlétében leplezték le. A szobor egy oszlopból állt, amin egy 3,5 méter magas harcos, a honfoglalás ismeretlen katonája állott korabeli, egyszerű öltözetben. 1913. szeptember 27-én két besszarábiai, Ilie Catarau és Timotei Kirilov dinamittal felrobbantotta. Bűnösségük csak 90 év elteltével került nyilvánosságra, és a román nemzet hőseiként emlegetik őket. A szobor a robbanás következtében nem dőlt le, csak megrongálódott, aminek következtében 1913. december 31-én egy nagyobb havazás után összedőlt.

A megrongált ezredéves emlék maradványai - Brassó - Cenk tető A megrongált ezredéves emlék maradványai - Brassó - Cenk tető A megrongált ezredéves emlék maradványai - Brassó - Cenk tető

A világháborút követően az emlékmű darabjai a brassói Történeti Múzeum tulajdonába kerültek, ahol a pincében őrizték. A szobor fejrésze 2002-ben került újra nyilvánosság elé, azóta megtekinthető az evangélikus egyház brassói központi hivatalában. Ennek udvarára szeretnének emlékparkot létesíteni, ahová kiállíthatnák a szobormaradványt.

Ezredéves emlék talapzata - Brassó - Cenk tető Ezredéves emlék talapzata - Brassó - Cenk tető

A szobor talapzatának nyomai mai napig megtalálhatók a Cenk tetején, amin jelenleg Románia zászlaja lebeg.

Forrás: hu.wikipedia.org

Az emlékművet fizikai valóságában lerombolták ugyan, de az emlékeinkben örökké ott marad. A székelyek annyira ragaszkodtak generációkon át ehhez az oly rövid ideig fennállt emlékműhöz (amit többségük a valóságban sohasem láthatott), hogy Altorján (újra) felállították a bevallottan jogutódjának tekintett Árpád szobrukat.

Ezredéves emlék - Brassó - Cenk tető (Kosztándi Jenő festménye)

Árpád
Egy arc a múltból
Igazság
Eposz
Anonymus
Életút
Ősök
Lebédia
Alduna 1 Cirill és Metód
Kijev
Verecke
Munkács
Ungvár
Bodrogköz
Bereg
Zemplén
Sárospatak Ond, Ketel és Tarcal követjárása
Tokaj
Szerencs
Turtur hegye Bors vezér hódoltatása
Bihar 1 Ösbő és Velek követjárása; Tas, Szabolcs és Tétény vezérek hadjárata
Erdély Tétény vezér hadjárata
Emőd
Mezőkeresztes
Szihalom
Gömör Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hódoltatása
Garam vize Bors vezér hódoltatása
Nyitra Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hadjárata
Alduna 2 Levente vezér hadjárata
Tetétlen
Alpár
Árpádhalom
Pusztaszer
Ópusztaszer
Csongrád
Titel
Zalánkemén
Bolgárfehérvár
Zágráb Bulcsú, Lél és Botond vezérek hadjárata
Bodrog
Csepel 1
Maros-Duna köz Szovárd, Kadocsa és Vajta vezérek hadjárata
Nis Szovárd és Kadocsa vezérek hadjárata
Ecilburg
Százhalom
Baranya Ete és Vajta vezérek hódoltatása
Veszprém Ösbő és Őse vezérek hadjárata
Bodajk
Bánhida
Székesfehérvár
Szt Márton hegy
Csepel 2
Bihar 2 Ösbő és Velek vezérek hadjárata
Csepel 3
Brenta Szalárd vezér hadjárata
Óperencia Kurszán vezér hadjárata
Pozsony
Fejéregyháza
Emléke
Történetírás
Irodalom
Képzőművészet
Munkácsy Mihály
Feszty Árpád
Zala György
Székely Bertalan
Than Mór
Zene
Film
Néprajz
Hagyományőrzők
Neve
Árpád hegy
Árpád halom
Árpád kilátó
Árpád forrás
Árpád fa
Árpád híd
Árpád hajó
Árpád sínbusz
Árpád vonal
Árpád Múzeum
Árpád fürdő
Épület
Egyéb
Hét vezér
Értékelés
Gyalázkodók
Idegen tükör
Rovás
Zusammenfassung
Summary
Árpád év
Száz éve
Felhívás
Hírek
Előzetes
Utólagos
Kapcsolatok