Rovás

A rovó

Ismerjük az ókori Egyiptomból az írnok szobrát. Azóta talán már minden nép elkészítette a saját nemzeti írásbeliségének kezdetére emlékező emlékművét. Az orosz őskrónika írója, Nesztor csakúgy szobrot kapott, mint a horvát történelem és írásbeliség. Egy évszázaddal ezelőtt aztán Ligeti Miklós örökbecsű alkotása emléket állított a magyar írásbeliség kezdetének is. Az első ismert (bár ismeretlen nevű) magyar tollforgató városligeti szobra azóta mindnyájunk szívéhez hozzánőtt.

A magyar írásbeliség azonban nem itt kezdődött. Ez már a második szakasz kezdete. Egy újabb évszázadnak kellett eltelnie, míg ez a felismerés tudatosult és testet öltött. És megtalálta a maga szobrászát Józsa Judit személyében. És megszületett a rovó szobra. Talán nem az első rovóé, hanem csak így egyszerűen a rovóé. Az összes rovóé együtt. Azóta újabb évtized telt el. Az ember azt várná, hogy ma már minden magyar irodalomtörténeti könyv ezzel a képpel kezdődik. Hogy a képe ma már minden magyar ember fejében ott van Anonymusé mellett. Hogy bevonult a nemzeti tudatunkba. De nem. Nem tud róla szinte senki. Bár ez is túlzás, hiszen már több tízezren látták és ők biztosan nem felejtették el. Érdekes módon még a rovásírással foglalkozó, újabban örvendetesen megszaporodó könyvek egyikében sem bukkant fel. Mi ez? Önkéntes karantén? Na jó, ez "csak" egy kis terrakotta szobrocska, nem állítható Anonymus hatalmas bronzszobra mellé. De legalább már megvan. Elkészült.

És a miénk.

Bár nyilván nem könnyű megemészteni, hogy egy nép kétszer kezdje el az írásbeliséget. Ha egy kicsit körülnézünk, ezt vajon hányan mondhatják el magukról? Ráadásul ugyanazon a nyelven! Mert a görögök és rómaiak utódai más nyelven születtek újjá. Hát igen, a mayák. Az ő írásbeliségüknek is véget vetettek, de velük együtt. Bár akik túlélték, azok latin betűkkel újra kezdhették. A germánok? A rúnák vajon a német nyelv emlékei-e?

Szerző:

Forrás:

Zusammenfassung:

Seit dem im alten Ägypten die Statue der Schreiber fertig gestellt wurde, fast alle Nationen hat der Denkmal des nationalen Schrifttums geschaffen. In Budapest steht auch schon seit mehr als ein Jahrhundert der Anonymus Denkmal und erinnert uns auf dem ersten ungarischen Historiker. Er steht am Anfang des ungarischen Schrifttums mit lateinischen Buchstaben.

Es war aber schon die zweite Phase unseres Schrifttums. Wir hatten schon eine uralte eigene Schrift, die so genannte altungarische Runenschrift. Die Denkmal der Runenschriftschreiber aber wir mussten noch eine Jahrhundert warten. Und vor einem Jahrzehnt ist er auch geboren. Er ist nicht groß, nicht aus Bronze gegossen, nur eine kleine Terrakotta Skulptur. Aber er gibt es schon. Wir haben es. Endlich mal.

Na schön. Es war so nicht richtig formuliert. Die altungarischen Runen schreibt man nicht. (Genauer gesagt, heute schreiben wir es schon, sogar mit Computer.) Die muss man eigentlich kratzen, oder meißeln in den Stein, bzw. schnitzen mit Messer ins Holz.