![]() ![]() |
||
RovásA rovó![]() ![]() ![]() Ismerjük az ókori Egyiptomból az írnok szobrát. Azóta talán már minden nép elkészítette a saját nemzeti írásbeliségének kezdetére emlékező emlékművét. Az orosz őskrónika írója, Nesztor csakúgy szobrot kapott, mint a horvát történelem és írásbeliség. Egy évszázaddal ezelőtt aztán Ligeti Miklós örökbecsű alkotása emléket állított a magyar írásbeliség kezdetének is. Az első ismert (bár ismeretlen nevű) magyar tollforgató városligeti szobra azóta mindnyájunk szívéhez hozzánőtt. ![]() A magyar írásbeliség azonban nem itt kezdődött. Ez már a második szakasz kezdete. Egy újabb évszázadnak kellett eltelnie, míg ez a felismerés tudatosult és testet öltött. És megtalálta a maga szobrászát Józsa Judit személyében. És megszületett a rovó szobra. Talán nem az első rovóé, hanem csak így egyszerűen a rovóé. Az összes rovóé együtt. Azóta újabb évtized telt el. Az ember azt várná, hogy ma már minden magyar irodalomtörténeti könyv ezzel a képpel kezdődik. Hogy a képe ma már minden magyar ember fejében ott van Anonymusé mellett. Hogy bevonult a nemzeti tudatunkba. De nem. Nem tud róla szinte senki. Bár ez is túlzás, hiszen már több tízezren látták és ők biztosan nem felejtették el. Érdekes módon még a rovásírással foglalkozó, újabban örvendetesen megszaporodó könyvek egyikében sem bukkant fel. Mi ez? Önkéntes karantén? Na jó, ez "csak" egy kis terrakotta szobrocska, nem állítható Anonymus hatalmas bronzszobra mellé. De legalább már megvan. Elkészült. ![]() És a miénk. ![]() Bár nyilván nem könnyű megemészteni, hogy egy nép kétszer kezdje el az írásbeliséget. Ha egy kicsit körülnézünk, ezt vajon hányan mondhatják el magukról? Ráadásul ugyanazon a nyelven! Mert a görögök és rómaiak utódai más nyelven születtek újjá. Hát igen, a mayák. Az ő írásbeliségüknek is véget vetettek, de velük együtt. Bár akik túlélték, azok latin betűkkel újra kezdhették. A germánok? A rúnák vajon a német nyelv emlékei-e? Szerző: Forrás: |
||