Óperencia

Kurszán vezér hadjárata




Kézai Simon mester 1280-as években írt Magyar Krónikájának a visszatérésről szóló második könyvében erről az alábbiakat olvashatjuk:

~ 12. A magyarok morva- és csehországi s karinthiai hadjáratairól.

Ezen kapitányok, mint föntebb mondottuk, magoknak lakhelyet és szállást választának, szintugy a többi nemzetségek is, ott választva, hol nekiek tetszett. Miután pedig megtelepedtek, Pannonia elfoglalása után Morva- és Csehországot minden javaitól megfoszták, vezéröket Vratiszlávot ütközetben megölvén. Ez után Karinthiát támadván meg s Laibach várán túl Merania Gottfrid nevezetű herczege és Eberhard herczeg az aquilejai patriárkával szembe szállván velök, egymással keményen vivának, és jóllehet a magyarok közzűl az említett ütközetben sokan elestek, mind a két herczeget megölik, a patriárka futással menekülvén. Azután Karinthiát, Styriát és Karnioliát kifosztván, roppant zsákmánynyal térnek Pannoniába. Konrád császár osztán, a mint népe roncsoltatását meghallotta, a svábföldi Ágosta városába vonula, hogy onnan Magyarországra jőjön a magyarokat megtámadni. E közben azonban Rómában belháború támad és a császár visszatér Rómába.

Fordította: Szabó Károly

Forrás: www.mek.iif.hu




Az Úr ezerháromszázötvennyolcadik évében a Képes Krónika szerzője, akit mi Kálti Márknak hiszünk, a következőket írta:

~ A Taksony fejedelem idejebeli események története

Miután - mint fentebb elmondottuk - a magyarok megölték Szvatoplukot, letelepedtek Pannóniában, hat esztendeig fegyvereik és lovaik jobbításáról gondoskodtak. § A hetedik esztendőben azután kegyetlenül megrabolták Morva- és Csehországot, hol abban az időben Vratiszláv herceg uralkodott. Győzelmesen tértek meg onnan, ama herceggel fegyvernyugvást kötöttek, egy esztendeig pihentek. Ezek után ellenség módjára Karintiába törtek; Laibach vára táján a meráni herceg, Gottfried nevezetű, meg Eberhard karintiai herceg, valamint Gergely aquilejai pátriárka siettek elébük; kegyetlenül harcoltak, és ámbár sok magyar esett el, a magyarok mégis megölték mindkét herceget, a pátriárka pedig futva menekült. Azután Karintiát, Krajnát, Stíriát végigzsákmányolva, nagy prédával tértek haza. Meghallotta Konrád császár, hogy a magyarok betörtek birodalma területére és megölték ama hercegeket, elhatározta, hogy Magyarországra megy; kijött Itáliából, eljutott a sváb Augsburg városába, hogy onnan Pannóniába szálljon le, és megtámadja a magyarokat; eközben azonban a rómaiak közt belső háborúság támadt, ezért vissza kellett fordulnia. Ezalatt a magyarok nern mozdultak, és három évig sehová sem törtek.

Fordította: Geréb László

Forrás: Képes Krónika

Marcali Henrik:

Magyar támadás a bajor végek ellen

A honfoglalás nem történt ellentétben Arnulf császárral, hanem bizonyos tekintetben párhuzamos volt a keleti frank birodalom törekvésével, a morva hatalmat megsemmisíteni. Míg a császár, a normannok legyőzője élt, a bajorok nem is igen tartottak az új szomszédoktól. Pannoniát már régebben elveszettnek tekintették, és a bajor püspökök leveléből látjuk, hogy inkább megnyerni óhajtották a magyarokat, mint megvívni velök. Viszont ezeket a bolgárok és szlávok elleni harci annyira elfoglalta, hogy ellenségeik számát nem szaporithatták régi, hatalmas szövetségesökkel. A szláv birodalom megdöntésével és Arnolf halálával, tehát 899-ben, mind e tekintetek megszűntek. A keleti frank birodalom Arnolfnak hat éves fiára, Gyermek-Lajosra szállott, a német törzsek közt teljes erővel jelentkeztek a régi ellentétek, a magyarok nem láthattak már nyugoti szomszédjokban mást, mint kinálkozó prédát.

III. Gyermek Lajos pecsétje

A magyarok 900-ban követeket küldenek Bajorországba a béke felől tanácskozni. Igazi czéljuknak azonban az ország kikémlelését mondották, és tán nem ok nélkül.6 Csakhamar váratlanul becsapnak nagy sereggel, az Enns folyón áttörnek, és hihetetlen gyorsasággal ötven mérföldnyi, járó földet pusztítanak el széltében, hosszában egy nap alatt. E hirre a bajor heerbann összeverődik, de mire oda ért, a száguldó csapat prédájával együtt már visszatért Pannóniába. Azt hiszszük, e betörésnek nem a rablás volt az egyedüli, nem is a főczélja. A magyarok új hazájukban sem mondhattak le a pusztai népek azon politikai hagyományáról, mely hatalmok és birtokok legfőbb biztositását abban találta, ha határszéleiken túl egészen a legközelebbi népig lehető lakatlan pusztaság terül. Abból, hogy 900-ban ez a pusztitás az Ennsnél kezdődik, az is kitünik, hogy ez a folyó volt kitűzve határnak.

Kevesebb szerencsével harctolt a rövid idő mulva a Duna balpartján nyugotra törő hadosztály. A vitéz Liutpold őrgróf, a király rokona, maga köré gyűjtve a bajor főembereket, köztük a passaui püspököt, átkelt a folyón és kemény csatában legyőzte a pusztitókat. 1200-ra tették az elesett vagy a Dunába fult magyarok számát, mig a győztesek alig szenvedtek veszteséget.7 A keresztények nagy kiabálással hálálkodtak az istennek a fényes győzelemért, de azért belátták, hogy a határ védelmére állandó őrségre van szükség. Az Enns folyó mellett ekkor épitették a magyarok ellen Ennsburg erős várát, melyet a király a következő évben Szent-Flórián passaui klastromának adott át.8 Ezzel egyuttal ki volt fejezve, hogy az Ennsen innen már nem állhatták utját a magyaroknak. Mennyire érezték a bajorok a magyar szomszédság veszélyét, kitünik abból is, hogy 901-ben békére lépnek régi halálos ellenségeikkel, a morvákkal. Ezeknek düledező birodalmát, mely a mai Morvában még néhány évig fennállott, már nem lehetett azonban annyira megerősíteni, hogy az a magyarok portyázását bármikép is megakadályozhatta volna.

Ugyancsak a határszél kiterjesztése magyarázza meg a magyarok 901-ik hadjáratát, melynek Bajorország déli része, Karinthia volt a szinhelye. A magyarok egy csapata ebben a portyázásban vereséget szenvedett, de ez nem gátolta meg a Mura és Dráva völgyeinek gyökeres elpusztitását.9 Ez a vidék annyival fontosabb volt a magyarokra nézve, mert uralkodott az Itáliába vezető uton. Le is romboltak arra minden várat, megsemmisitettek minden nagyobb telepítést, és több mint egy félszázadon át annyira birták Olaszország bejáróját, hogy azt nem is nevezték másnak, mint a magyarok országútjának. (Strada Hungarorum.)

Több éven át aránylagos nyugalomnak örvendettek a határszélek. Ezt a békét azzal lehet magyarázni, hogy a honfoglalás és a szélek biztosítása után a belső viszonyok megszilárditása és a morvák teljes alávetése vette igénybe a nemzet erejét.10 És midőn a háboru ujra kigyúlt, azt nem a magyarok kalandozási vágya idézte elő, hanem a bajorok hitszegése. Lakomára hivtak egy Chussal nevű magyar vezért, és vendégeskedés közben megölték őt társaival együtt (904.)11 Ez a gonosz tett tette csak igazán engesztelhetetlenné a két szomszéd nép gyülöletét, és nem csoda, ha most egymást érték a magyarok megtorló betörései.

Forrás: Szilágyi: A magyar nemzet története (1895); mek.oszk.hu

Óperencia

Az Enns folyó felső szakaszának német neve Ober-Enns, innen származik az Óperencia szavunk. Itt volt az egykori magyar gyepű határra a 900-as években. És itt vannak az üveghegyek is, csak ma Alpoknak nevezik őket.

Richar passaui püspök (899-902) és Luitpold őrgróf 900. november 20-án Linz mellett az északi Duna-parton összecsapott egy bajor földre betört magyar csapattal. Ezután építették meg a további betörések megakadályozására Ennsburg várát. A várat nem sokkal később, 901. január 19-én Gyermek Lajos király kárpótlásul a magyar betörések miatt elszenvedett súlyos károkért a Szent Flórián kolostornak adományozta.

Forrás: www.mittelalter-genealogie.de

Györffy György:

Magyar támadás a bajor végek ellen

A pannóniai magyar-morva harcok eredményezhették, hogy 900-ban a magyar seregek a Duna felett előnyomulva meghódították Moravia Nyitra-vidéki hódítmányait. Az, hogy a Kisalföld a Kis-Kárpátokig, Nagy-Moravia határáig legkésőbb 900 folyamán magyar uralom alá került, abból világlik ki, hogy ez év őszén a Duna északi partjáról indult ki egy magyar sereg Bajorország ellen.

A Kárpát-medence 900 nyarára teljes egészében a magyarok kezére került; a végleges megtelepedéshez hátra volt még a szélterületek biztosítása és a jogi elismertetés.

Árpád és Kurszán 900 nyarán elküldte követeit az új frank uralkodóhoz, Gyermek Lajoshoz békeajánlattal. A magyar vezérek nyilvánvalóan Pannónia és a morva végek elfoglalásának elismerését kívánták. Minthogy a frank udvar nem volt hajlandó Nagy Károly hódítmányáról lemondani az "új avarok" javára, és a követeket, kémeknek bélyegezve, visszautasította, ősz folyamán a Kisalföldről két magyar sereg nyomult Bajorország ellen; a nagyobbik a Duna bal partján, a kisebbik a jobb parton. A déli sereg feldúlta az Ennsen túl fekvő "Óperenciát", és nagy zsákmánnyal tért haza, az északi csapat viszont november 20-án Luitpold őrgróf és Richar passaui püspök seregétől vereséget szenvedett. Ekkor kezdték el sietve a bajorok Ennsburg kővárának kiépítését.

A bajor és morva végek elvesztése és egy új "Avarország" létrejötte összehozta a halálos ellenségeket. 901 januárjában morva követek békét kérve jelentek meg Regensburgban. A bajor és morva főemberek itt és Morvaországban esküvel erősítették meg a békét és szövetséget. A magyarellenes, revánsra készülő szövetség nem maradt tétlen. A 901-902. évekből ismeretes egy-egy olyan évkönyvbejegyzés, mely magyar vereségről tudat a frank-morva-magyar határvidéken. Ez 902 őszén a magyar fejedelmeket döntő hadjáratra indította. Mint a Sváb Évkönyvek 902. évi bejegyzése - "Háború a magyarokkal Moráviában s az ország legyőzetett" - elárulja, a magyarok a morva fejedelemséget saját hazájukban megdöntötték. (...)

A bajor hadak által szinte évenként elpusztított és a belsőleg meghasonlott Morvaország megdöntéséhez nem sok hiányzott. Bár e pusztításokban a morva nép is szenvedett, a nép nem pusztult el, csak a morvák és a szomszéd népek felett uralkodó morva fejedelemség és katonai kísérete szétszéledéséről van szó, amely ezentúl más fejedelmi udvarokban talált életlehetőséget. (...)

Morvaország 902-ben a magyar fejedelemség számára olyanféle "végvidék" lett, mint volt Pannónia a frankok és a Nyitra-vidék a morvák számára. E végvidéken a helyi szláv lakosság nagyjából változatlanul élte életét. A morva központokban dolgozó köznép a régészet tanúsága szerint helyben tovább élt mindaddig, amíg a század második felében a Morva völgye veszélyeztetett határsáv lett a német birodalom és Magyarország között.

Ezzel gyakorlatilag megteremtődött az a földrajzi keret, amelyben a magyarok megtelepedhettek.

Forrás: Györffy György: Honfoglalás a Kárpát-medencében

A nyugati gyepü
Árpád
Egy arc a múltból
Igazság
Eposz
Anonymus
Életút
Ősök
Lebédia
Alduna 1 Cirill és Metód
Kijev
Verecke
Munkács
Ungvár
Bodrogköz
Bereg
Zemplén
Sárospatak Ond, Ketel és Tarcal követjárása
Tokaj
Szerencs
Turtur hegye Bors vezér hódoltatása
Bihar 1 Ösbő és Velek követjárása; Tas, Szabolcs és Tétény vezérek hadjárata
Erdély Tétény vezér hadjárata
Emőd
Mezőkeresztes
Szihalom
Gömör Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hódoltatása
Garam vize Bors vezér hódoltatása
Nyitra Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hadjárata
Alduna 2 Levente vezér hadjárata
Tetétlen
Alpár
Árpádhalom
Pusztaszer
Ópusztaszer
Csongrád
Titel
Zalánkemén
Bolgárfehérvár
Zágráb Bulcsú, Lél és Botond vezérek hadjárata
Bodrog
Csepel 1
Maros-Duna köz Szovárd, Kadocsa és Vajta vezérek hadjárata
Nis Szovárd és Kadocsa vezérek hadjárata
Ecilburg
Százhalom
Baranya Ete és Vajta vezérek hódoltatása
Veszprém Ösbő és Őse vezérek hadjárata
Bodajk
Bánhida
Székesfehérvár
Szt Márton hegy
Csepel 2
Bihar 2 Ösbő és Velek vezérek hadjárata
Csepel 3
Brenta Szalárd vezér hadjárata
Óperencia Kurszán vezér hadjárata
Pozsony
Fejéregyháza
Emléke
Történetírás
Irodalom
Képzőművészet
Munkácsy Mihály
Feszty Árpád
Zala György
Székely Bertalan
Than Mór
Zene
Film
Néprajz
Hagyományőrzők
Neve
Árpád hegy
Árpád halom
Árpád kilátó
Árpád forrás
Árpád fa
Árpád híd
Árpád hajó
Árpád sínbusz
Árpád vonal
Árpád Múzeum
Árpád fürdő
Épület
Egyéb
Hét vezér
Értékelés
Gyalázkodók
Idegen tükör
Rovás
Zusammenfassung
Summary
Árpád év
Száz éve
Felhívás
Hírek
Előzetes
Utólagos
Kapcsolatok