Árpád vonal

Alsókalocsa, a Talabor partfalába épített harckocsiakasztó gúlák

A feladat

Mióta Árpád fejedelem átkelt a Vereckei-hágón, azóta közismert: ez Magyarország keleti kapuja, ahol mást már nem szabad beengednünk. A Kárpátok láncolata természetes védőövként, gyepüvonalként fogta körül hazánkat. A védelem szervezésével hosszú ideig nem foglalkozott a magyarság, mivel a terület védelmi szerepét a természet adta lehetőségeivel töltötte be, így kezdetben csak szórványosan szállták meg ezt a területet. Olyannyira nem, hogy az ország területének törzsek közötti felosztásában sem vett részt, így a birtokjogi fejlődés során mint gyepűvonalon túli terület, királyi birtok lett, s a hatalmas erdőségek nagy része vadászterületként szolgált.

Osztrika, az Árpád vonal táblával jelölt fedezéke

Az első leckét a kunoktól és besenyőktől kaptuk, aztán jöttek a mongolok, majd a tatárok többször is. A határvédelem igénye vitte Erdélybe a székelyeket és a szászokat a templomerődeikkel és erődtemplomaikkal. A törökök előnyomulását a déli végvári rendszer igyekezett lassítani, a török idők után pedig felállt a határőrvidékek láncolata. 1848/49 pedig megmutatta, hogy újra keletről jövő veszélyre kell készülnünk. A második világháború idején ez be is következett.

Osztrika, sérült fedezék a Talabor és az Ozeranka összefolyásánál

A védelem lehetőségei

A Kárpátok tökéletesen megfelelnek azoknak a földrajzi követelményeknek, amelyek kedvezőek a védő félnek és nagyon nehezítik a támadó lehetőségeit. A magas hegyek, a keskeny völgyek a mozgást rendkívüli módon korlátozzák. Így a modern haditechnika adta lehetőségek nem érvényesülnek, de még az élőerőt sem lehet úgy alkalmazni, mint a jól járható terepen. A váratlanság szerepe is háttérbe szorul, mert a védő pontosan tudja hol várható az ellenség támadása.

A Talabor partfalába épített harckocsiakasztó gúlák

Persze a védőnek sincs egyszerű dolga. Az erődharc egyike a legsúlyosabb harccselekményeknek, nem csak a támadó, hanem a védő szempontjából is. Az erődökbe zárt védők helyzete hasonló a tengeralattjárókra beosztottak helyzetével. A mozdulatlanságra való kárhoztatás fokozhatja a pánik hajlamot és kedvezőtlenül hat a harci kedvre is. Az erődbe zárt katona nem igen számíthat felmentésre, visszavonulásra sincs lehetősége. Ha nincs remény a győzelemre a pusztulás vagy a megadás között választhat.

A Beszkid-hágóra vezető út betonszekrényes járműterelő akadályai

Az erődöktől túl sokat várni - ráadásul azokat bevehetetlennek képzelni - súlyos tévedés volna. Tisztán védelmi céllal épült erődítések nem érnek sokat, bármilyen erősek is legyenek. Az ilyen erődrendszerek a hadsereg kiképzésének, szervezésének és elsősorban támadó szellemének akadályozói. Az erődök valódi értéke abban rejlik, mennyire képesek a hadsereg offenzív szellemben vezetett hadműveleteit megkönnyíteni.

Almamező, az első szerb-sorompó maradványai a Vecsa patak völgyében

A Kárpátok megerősítése nem volt újszerű gondolat, hiszen népünk történelme során számtalan esetben került sor e csodálatos természeti képződmény védelmére. Korábban elegendő volt a hágók lezárása, eltorlaszolása, azonban a modern haditechnikával szemben ez már nem volt elegendő. A hágók, szorosok lezárására hatalmas betonerődök építhetők ugyan, de a célt, az ellenség tartós feltartóztatását a gyakorlati példák szerint nem biztosította. A háború eddigi tapasztalatai azt mutatták, hogy a nagy költséggel felépített, modern technikával felszerelt hatalmas beton erődök csodásan ellenálltak a tüzérség tűzcsapásainak, a repülőgépek bombatámadásainak, de teljesen védtelenek voltak a szökellő, kúszó, magával robbanóanyagot cipelő katonával szemben, aki ha - kihasználva a saját csapatok lefogó tüzét, vakítását, ködösítését, stb. - eljutott a betonmonstrumig, nagy valószínűséggel fel is robbantotta azt. Ezért az ország védelmére egy Európában egyedülálló erődrendszert hoztak létre. Az Árpád-vonal működése nem hasonlítható sem a francia Maginot-vonalhoz, sem az Európában kiépített erődrendszerek egyikéhez sem. A korabeli magyar szakemberek tanulmányozták a különböző védelmi rendszerek működését, előnyeit, hátrányait és ezeknek a tapasztalatoknak a felhasználásával kezdtek hozzá az ezeréves határok, a Keleti-Kárpátok megerősítéséhez.

Almamező, a második szerb-sorompó

A megvalósítás

Az Árpád vonal létesítése Kárpátalján az 1939. évi, Észak-Erdélyben és a Székely-földön az 1940. évi visszacsatolásokat követően kezdődött, s 1944 nyaráig tartott, a magyarországi harcok kezdetéig. Délnyugaton a Székely határőrség, középen a IX. magyar hadtest (1944. aug. 30-tól 2. magyar hadsereg) és a Moldvából visszavonuló 8. német hadsereg, északnyugaton az 1. magyar hadsereg védte. A sikeres magyar katonai védekezés elsősorban az ún. "Kárpát-védelem"-nek, illetve az annak keretében kiépített kettős, majd hármas erődvonalnak volt köszönhető.

Almamező, a második szerb-sorompó és a betonszekrényes járműterelő maradványai

Az 1940. év őszén hozták létre az ún. Erődítési Parancsnokságot, amely a már építés alatt álló kárpátaljai védelmi művek mellett felügyelte a Keleti-Kárpátokban, azaz Észak-Erdélyben és a Székelyföldön felállítandó hasonló erőd-rendszer, az összesen 780 km (!) hosszú Árpád-vonal létesítését is. Ez a kárpátaljai Uzsoki-hágótól az észak-erdélyi Borsai-hágóig, majd a háromszéki Ojtozi-szorosig húzódott, illetve Székelyföld belsejében azzal párhuzamosan - déli irányból észak felé - futott. Utóbbi szakaszát körkörösen védhető zászlóalj támaszpontok alkották a Bereck-Sepsiszentgyörgy-Barót-Székelyudvarhely-Parajd-Görgényi-havasok vonalon.

Almamező, harckocsiakasztó gúlák a Vecsa-patak medrében

Az ezeréves történelmi határtól 15-25 km-re nyugatra, az ország peremén kiépített Árpád-vonal létesítésekor a magyar hadvezetés tökéletesen kihasználta a Kárpátok nyújtotta lehetőségeket. A hazánk belsejébe futó folyó- és patakvölgyek, szorosok védelmére összpontosított, hiszen az ezer méternél magasabb hegyekben nagyobb csapatok támadása lehetetlen. A völgyeket - Kárpátalján is, ahol az Árpád-vonal mintegy 250 km hosszan a Malomrét-Havasköz-Vezérszállás-Volóc-Ökörmező-Felsőszinevér-Alsókalocsa-Oroszmokra-Kőrösmező-Rahó-Keresztálló-csúcs (1853 m) szakaszon húzódott, egy-egy völgyzárral reteszelték el, amelyek rendszerint 15-20 betonerődből álltak. E fedezékeket mélyen a földbe vájták, tetőzetük 60-100 cm vastagságúra készült. Az erődökhöz futóárkok csatlakoztak, amelyek a nyílt tüzelőállásokhoz vezettek. Ez utóbbiak általában egymás fölött helyezkedtek el a hegyoldalon, emeletes tűzrendszert képezve. A védőállások összeköttetésben álltak egymással, hogy a többit tűztámogatásban tudják részesíteni. A völgyzárban a harckocsikkal és gépjárművekkel járható utakat, patakvölgyeket elaknásították, illetve lebetonozott harckocsi-akasztó prizmákkal tették járhatatlanná. Az utakon kettős vasbeton sorompókat állítottak, amelyek között csak kanyarogva lehetett áthaladni. A betonfedezékek ajtaja rendszerint a leszerelt, volt román és cseh erődvonalból származott. A völgyzárak védelmét egy-egy erődszázad látta el, de sokkal több sorozatlövő fegyvere, akna-, illetve gránátvetője és páncéltörő fegyvere volt, mint a hasonló alakulatoknak. Az erődszázad mögött négy-hat km-re építették ki annak a határvadász zászlóaljnak a körletét, amelyhez az erődszázad tartozott. A vezetési pontokon kívül segélyhelyek készültek a föld alá süllyesztett vasbeton erődök mintájára. A völgyzárak közötti hegygerinceken határvadász portyázó századok tartották az összeköttetést.

Almamező, felrobbantott fedezék maradványai a Vecsa-patakot övező dombokon

A Hunyadi-állást Kárpátok gerincétől keletre, az ország területén kívül létesítették. Ez volt hivatva egy kiegészítő védőállásként megakadályozni, hogy az ellenség menetből felzárkózzon a fő erődszakaszra, az Árpád-vonalra. A Hunyadi-állás északról délkelet felé haladva helységtámpontokból (Turka-Tuchla-Ludwikowka-Zabie-Nadvornaja-Krzyvorovina-Tatarov-Uscie Put) állt, és lezárta a fő irányokat. A védelemre kijelölt településeket lövészárkokkal, harckocsiakadályokkal, aknamezőkkel, gyalogság elleni drótakadályokkal vették körül. A házakat és pincéiket megerősítették, és előkészítették a helységharcra. E településeken gyalogos csapatok rendezkedtek be körkörös védelemre.

Felsőgereben, a földalatti fedezékrendszer bejárata

A Szent László-állás volt a középső védelmi vonal, amelyet a történelmi országhatáron hoztak létre és a Kárpátok gerincén húzódott. Célja, hogy a Hunyadi-állás és az Árpád-vonal között legyen még egy védelmi vonal, ahol a magyar csapatok egy esetleges visszavonuláskor megvethetik a lábukat. Lényegében ún. felvételi állás volt, amely első világháborús lövészárkokból és hágókon kiépített műszaki akadályokból állt. A Szent László-állás Szinna térségétől, az akkori szlovák-magyar-volt lengyel hármas határtól a Máramarosi-havasok Keresztálló-csúcsáig (1853 m), a magyar-román-volt lengyel határig húzódott. A hármas védőrendszerrel (Hunyadi-, illetve Szent László-állás és az Árpád-vonal) a magyar védelem teljes mélysége helyenként elérte a 40-50 km-t.

Felsőgereben, a földalatti fedezékrendszer járata Felsőgereben, a földalatti fedezékrendszer járata a vízelvezető csatornával

A harcok

A szovjet hadsereg 1944. július 23-án érte el a történelmi határtól keletre Galíciában húzódó első, több mint 200 km hosszú magyar védelmi vonalat, az Északkeleti-Kárpátok gerince előtt 15-25 km-re kiépített Hunyadi-állást, ahol kemény ellenállásba ütközött. A szovjet katonai vezetés ezért leállította a hadműveleteket, és augusztus 5-én létrehozta a 4. ukrán frontot, amelynek azonban nem volt elegendő ereje a Kárpátokban lévő magyar védelmi rendszer leküzdéséhez. Ezért kellett Jászvásár-Kisinyov térségében Bukarest felé megindítani a 2. ukrán front támadását a Kárpátok délről való megkerülésére.

Felsőgereben, a földalatti fedezékrendszer szellőzőnyílásai

A Kárpátok előterében (az Árpád vonal előtt!) a magyar csapatok augusztus 23-ig, Románia háborúból való kiugrásáig hősiesen kitartottak, és visszaverték az ellenség sorozatos támadásait. Az itt küzdő 1. magyar hadsereg eközben lassan visszavonult a Kárpátokhoz, de helyzete a hónap végén veszélyessé vált, mert kötelékéből több magyar és német seregtestet kivontak. Ezért sürgősen végre kellett hajtani a hadsereg hátra-vonását a főbb útvonalakat lezáró, kevesebb erővel is tartható, jobban kiépített Szent László állásba, de főként az Árpád-vonalba.

Felsőgereben, a földalatti fedezékrendszer egyik tüzelőállásba vezető kijárata

A 4. ukrán front csak szeptember 9-én indította újabb támadását. Célja a Kárpátok hegyláncának elérése, majd a hágókon átkelve a szlovák határig való előrenyomulás, illetve a magyar Alföld északkeleti peremének az elérése. Az 1. magyar hadsereg alakulatai a Szent László-állásba vonultak vissza. Az elkeseredett, folytonos szovjet támadás 18 napig (szeptember 28-ig) tartott, fő eredménye az volt, hogy a csapatok átkeltek a Kárpátok fő hegyláncán és elfoglalták a hágók körzetét.

Alsókalocsa, a Talabor partfalába épített harckocsiakasztó gúlák

Közben a 2. ukrán front Jászvásár-Kisinyov térségében Bukarest felé indított hadműveletet a Kárpátok délről való megkerülésére. A német–román állásokat augusztus 23-án törték át Jászvásárnál, ekkor Románia fegyverszünetet kért (korabeli szóhasználattal: "kiugrott a háborúból"), s egy hét múlva, augusztus 31-én a román fővárosból is kiverték a német csapatokat.

Gyimesbükk, megerősített vasúti őrház a Rákóczi vár alatt

A magyar hadvezetés szeptember 25-én kezdte meg az 1. hadsereg teljes állományának a visszavonását a Szent László-állásba, illetve annak védhetetlensége esetén az Árpád-vonal erődrendszerébe. A Kárpátok fő gerincének a közelébe csak ebben az időben jutott el a szovjet hadsereg és két nap múlva (27-én) átlépte a Tatár-hágót, s betört Kárpátalja területére, de számottevően nem tudott előrenyomulni. Az 1. magyar hadsereg jobb szárnyát ekkor az Árpád-vonalra vonták vissza.

Gyimesfelsőlok, a viadukt alatti felrobbantott bunker

A 2. Ukrán Front csapatainak sikeres hadműveletei miatt (ezek délről megkerülték az 1. magyar hadsereget) a magyar hadsereg kénytelen volt megkezdeni csapatainak visszavonását Kőrösmező körzetéből Rahó irányába, és azon túl, Máramarossziget felé. A 2. ukrán front október 20-án elfoglalta Debrecent, balszárnya 21-én Baját s kijutott a Dunához. Csak ekkor tudott kibontakozni Kárpátalján a 4. ukrán front támadása, amely nem áttörte az Árpád-vonalat, hanem a bekerítés veszélye miatt október 17-étől visszavonuló 1. magyar hadsereget követve birtokba vette az üresen hagyott állásokat.

Gyimesfelsőlok, határőrlaktanyák

Közben október 15-én Horthy Miklós kormányzó kiáltványt olvasott fel a Magyar Rádióban, amelyben bejelentette Magyarország kilépését a háborúból, valamint azt, hogy fegyverszünetet kér a Szovjetuniótól. A kormányzó azonban még bízott Adolf Hitlerben és nem akarta elhagyni Budapestet. Német katonai puccsal eltávolították a hatalomból, majd Németországba internálták.

Úzvölgy, a Mátyás király erőd előtere harckocsiakadályokkal Úzvölgy, a Mátyás király erőd előtere harckocsiakadályokkal

Két napos hadműveleti szünet után a szovjet haderő támadást indított a kárpátaljai magyar arcvonal ellen, s azt áttörve elfoglalta Máramarosszigetet és a Visó folyó völgyét. Az 1. magyar hadsereg parancsnoksága ekkor úgy döntött, hogy az ellenségtől mielőbb elszakadva, csapataival folytatja az október 14-én megkezdett hátramozgást, és a Tisza középső szakaszán tartóztatja majd fel a szovjet előrenyomulást.

Úzvölgy, a Mátyás király erőd előtere, emlékkereszt Úzvölgy, a Mátyás király erőd előtere, az erődszázad laktanyája

A legkedvezőbb tiszai átkelőhelyek elvesztésével az Erdélyből visszavonuló 2. magyar és a 8. német, valamint a Kárpátaljára visszavont 1. magyar hadsereg szovjet bekerítése már megvalósulni látszott. A német hadvezetés 18-án engedélyezte az ún. "Kárpáti hadsereg" csapatainak a Tisza középső szakasza-Csap-Ungvár-Vihorlát-hegység vonalra történő visszavonását, amely október 24-ig terv szerint meg is történt. Ugyanezen a napon azonban a szovjet csapatok a visszavonuló 1. magyar hadsereg hátába kerültek. Az Árpád-vonalban ekkor még lezárta az Ung folyó völgyében az Uzsok és Ungvár közötti utat. Október 24-én azonban kénytelen volt feladni Huszt városát, majd Beregszászban október 28-ig tartotta magát. Csap községet és az itteni Tisza-hídfőt csak egy hónap múlva, november 26-án tudta a szovjet haderő birtokba venni, amellyel Kárpátalja területén véget ért a második világháború.

Úzvölgy, a Mátyás király erőd előtere, az erődszázad laktanyája

Az Árpád-vonal völgyzáraiból és állásaiból visszavonuló csapatok utóvédharcai során megkezdődött a magyar haderő felbomlása. A sikertelen kiugrási kísérlet, a nyilas hatalomátvétel, az ország jelentős területének elvesztése, a csapatok német vezetés alá helyezése valóban demoralizálta a magyar csapatokat.

Úzvölgy, a Mátyás király erőd előtere, háttérben a Csuklyánka

A maradványok

ssssss

A Csobányos-patak torkolatvidéke, lövészárkokkal

ggggg

Úzvölgy, katonai temető, a hősi emlékmű és az új kereszt

Értékelése

A honvédség szakemberei 1940-44 között egy olyan erődvonalat építettek ki, amelyik egyedülálló vállalkozás volt Európában. Nem a felhasznált anyagmennyiséget, az erődök nagyságát tekintve, hanem a működési elve volt egyedülálló. Kímélve az anyagot, kímélve az emberi életet, a lehető legnagyobb teljesítményre volt képes. Természetesen nem a Vörös Hadsereg nagyszabású támadása ellen készült, de azt is feltartóztatta. Csak Románia kiugrását követően veszítette el jelentőségét, mert délről megkerülték a szovjet csapatok, így a további védelme értelmetlenné vált. Tény, hogy az Árpád-vonal volt az egyetlen olyan erődrendszer Európában, amit nem törtek át.

Úzvölgy, a katonai temető előtt épülő székelykapu 2004-ben

Az Árpád-vonal kiváló példája annak, hogy a földrajzi viszonyok figyelembe vétele mind a stratégia (az erődvonalon alapuló védelem), mind a taktika (a völgyzárak működése) esetében elsődleges szempont kell hogy legyen.

Harckocsiakasztó gúlák

Forrás: Bottlik és Szabó írásai, előadásai és helyszíni magyarázatai
Balázs György fotói: Kárpátalja (2003); Úz völgy (2004)

Árpád
Egy arc a múltból
Igazság
Eposz
Anonymus
Életút
Ősök
Lebédia
Alduna 1 Cirill és Metód
Kijev
Verecke
Munkács
Ungvár
Bodrogköz
Bereg
Zemplén
Sárospatak Ond, Ketel és Tarcal követjárása
Tokaj
Szerencs
Turtur hegye Bors vezér hódoltatása
Bihar 1 Ösbő és Velek követjárása; Tas, Szabolcs és Tétény vezérek hadjárata
Erdély Tétény vezér hadjárata
Emőd
Mezőkeresztes
Szihalom
Gömör Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hódoltatása
Garam vize Bors vezér hódoltatása
Nyitra Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hadjárata
Alduna 2 Levente vezér hadjárata
Tetétlen
Alpár
Árpádhalom
Pusztaszer
Ópusztaszer
Csongrád
Titel
Zalánkemén
Bolgárfehérvár
Zágráb Bulcsú, Lél és Botond vezérek hadjárata
Bodrog
Csepel 1
Maros-Duna köz Szovárd, Kadocsa és Vajta vezérek hadjárata
Nis Szovárd és Kadocsa vezérek hadjárata
Ecilburg
Százhalom
Baranya Ete és Vajta vezérek hódoltatása
Veszprém Ösbő és Őse vezérek hadjárata
Bodajk
Bánhida
Székesfehérvár
Szt Márton hegy
Csepel 2
Bihar 2 Ösbő és Velek vezérek hadjárata
Csepel 3
Brenta Szalárd vezér hadjárata
Óperencia Kurszán vezér hadjárata
Pozsony
Fejéregyháza
Emléke
Történetírás
Irodalom
Képzőművészet
Munkácsy Mihály
Feszty Árpád
Zala György
Székely Bertalan
Than Mór
Zene
Film
Néprajz
Hagyományőrzők
Neve
Árpád hegy
Árpád halom
Árpád kilátó
Árpád forrás
Árpád fa
Árpád híd
Árpád hajó
Árpád sínbusz
Árpád vonal
Árpád Múzeum
Árpád fürdő
Épület
Egyéb
Hét vezér
Értékelés
Gyalázkodók
Idegen tükör
Rovás
Zusammenfassung
Summary
Árpád év
Száz éve
Felhívás
Hírek
Előzetes
Utólagos
Kapcsolatok