A fő forrásunk Anonymus

Mondhat bárki bármit, az első és egyetlen tanúnk Anonymus. Néhány morzsát itt-ott mások is elejtettek, de az egyetlen mégiscsak ő. Árpád történetét vagy vele tárgyaljuk, vagy sehogy. Akár tetszik, akár nem, mégiscsak az ő művét kell újra- és újra elolvasnunk és kinyerni belőle minden kinyerhető információt. Legyen az egyszerű, kézenfekvő, vagy rejtett, nagyon rejtett és még rejtettebb. Áttételes, szimbolikus, többszintű, mély értelmű, játékos, vagy ki hogyan akarja. Sokféleképpen lehet és kell is értelmeznünk, ha nem is tudjuk meg soha, hogy ő hogyan gondolta, de azért kialakulhat egy megközelítő közvélekedés róla. Egy biztos: foglalkozni kell vele.

Nincs több tucat forrásunk, amiből kiválaszthatnánk a legmegfelelőbbnek tűnőt. Csak ez az egy. Ez tűnhet kevésnek is, de ha belegondolunk, hány ma is létező európai népnek van ebből a korból több és jobb forrása, azért nem lesz túl hosszú a lista. És ezek közül egyről sem tudok, aki történelmének legfőbb forrását hivatalosan nemes egyszerűséggel hazudozónak nyilvánítaná. (Itt a hivataloson van a hangsúly!) persze van "jó" hír is: nincs egyedül. Kézai Simon mester és Kálti Márk mester is ott ülnek mellette a szégyenpadon. Végül is, ők is csak magyarok voltak.

Az ezredévet ünneplő Magyarország legjobb bemutatójának a Borovszky Samu szerkesztette könyvsorozatot tartják. Sikerének titka a precizitása: minden benne van és úgy, ahogy a valóságban is volt. Ennek oka nagyon egyszerű: mindenki bele akart kerülni, ezért árkus szemekkel figyelte, hogy mit írtak róla és mit a többiekről. Ha valakiről "szépített" volna, a többiek biztosan meglincselik. Nem babra ment a játék. A módszer bevált és nem mindennapi munka született. Annál megdöbbentőbb, hogy Borovszky ezek után milyen lesújtó véleményt fogalmazott meg elődjéről és munkamódszerének kitalálójáról. Mi volt ez, az évezreddel későbbi ember gőgje, lenézése, csak azért, mert modernebb korban élt? Akkor nekem még jobban le kellene néznem, mert nekem van internetem, neki meg nem volt. (Szegény, most biztos forog a sírjában, mi a nagy okosok pedig még azt sem tudjuk, hogy hol van / volt a sírja.)

Ma a róla alkotott általános vélekedés nagyon érdekes kettősséget mutat: mindenki büszke rá, hogy a lakóhelyét már Anonymus is említette (tehát ez nem akármilyen hely, szemben a nem említett többiekkel), a mondat második felében viszont azonnal elhatárolódik tőle, nem vállalja fel (hiszen közismert hazudozó, tehát nem szalonképes).

Sokan kétségbe vonták Anonymus műveltségét és latintudását is. Külföldi egyetemi tanulmányokat végzett, több nyelven tudott, járatos volt a magyar államéletben, ha még ő sem nevezhető műveltnek, akkor melyik kortársa volt az?

Az igazi kérdés: Merünk-e szembenézni vele?

Persze nagyon nehéz ennyi év távlatából ellenőrizni a hitelességét. Azóta sok minden megváltozott, de mégsem minden. A folyók és a hegyek például ugyanazok maradtak. De megfigyelhető az is, hogy a stratégiai pontok évezredeken keresztül stratégiai pontok maradnak és a katonák ezeket mindig felfedezik. A hegyeken és a folyókon ugyanott kelnek át, a csatákat ugyanott vívják, a várakat és városokat ugyanott építik, stb. Ez szinte természeti/hadi törvénynek tűnik, akár van róla írott dokumentum, akár nincs. Tehát ha egy helynév értelmezésénél több lehetőségünk van, ez jó mankóként szolgálhat. (Lásd a Turtur hegye történetét. A Tátrát valószínűleg nem kell eltorlaszolni az ellenség előtt, de a gorlicei hágót annál inkább, hiszen még ezer évvel később is ott próbáltak áttörni.)

Anonymus értelmezésénél az a legfontosabb, hogy ne eleve rossz szándékkal közeledjünk hozzá. (Minek nevezhető, ha valaki vezérnek fordítja a latin dux szót, a falusi törzsfőnökök szintjére alacsonyítva Árpádot?) Berenik Anna húsz év munkájával újrafordította és értelmezésére is iránymutató kísérletet tett. Olyan szempontokat vont be, ami korábban ismeretlen volt. Ezeket sokszor maga is kísérletnek, játéknak, próbálkozásnak nevezi. Fordítása nem szépirodalmi mű, ahol szép, gördülékeny jól hangzó mondatok követik egymást, hanem inkább értelmezési vázlat, kiindulópont a tartalom megfejtéséhez. Mindenesetre a továbbgondoláshoz nagyon jó alapokat nyújt. Felfigyelt rá, hogy Anonymus különböző latin szavakkal nevezi meg a lakosság különböző csoportjait, de nem a költői sokszínűség miatt, hanem mert megkülönböztette a más származású és jogi helyzetű népcsoportokat (akikben nem szabad XX. századi népeket látnunk!). Felfigyelt rá, hogy az embereknek több nevük is lehet. Van hivatalos nevük, ragadványnevük, hivatalnevük, stb. és róluk szólva bármelyik név használható. Felfigyelt a beszélő nevek fontosságára. Felfigyelt rá, hogy egy név a különböző nyelveken különbözőképpen értelmezhető és a saját nyelv elsőséget élvez. Felfigyelt rá, hogy egyívású emberek félszavakból is értik egymást, a közismert dolgokat nem szükséges részletezni (Anonymus bevallottan egy barátjának címezte művét). Felfigyelt arra, hogy nem kell mindig mindent megírni: ha valahol (más krónikákban) valamit már megírtak, akkor elég csak arról szólni, ami ott hiányzik, vagy másképpen szerepel, mint a saját verzió.

A honlap igyekszik Anonymust követni, de földrajzi sorrendben. Vagyis Árpád útjának helyszínein halad végig, lehetőleg időrendben. Ez azonban nem mindig ilyen egyszerű. Néha párhuzamosan, több szálon zajlanak az események, néha pedig többször visszatérnek ugyanarra a helyszínre, ill. ugyanahhoz az eseménysorhoz. Márpedig, ha egy helyszínen vagyunk, akkor a különböző időpontokban ott zajló eseményeket mégiscsak együtt kell tárgyalni. Mivel Árpád élete kiemelve társai közül töredékes lenne, ezért ha kissé tömörítve is, de azok az események és helyszínek is szerepelnek, ahol személyesen nem vett részt. Végül, de nem utolsósorban, nagyon sok olyan Árpád emlékünk ill. Árpád emlékét fenntartó dolog van, ami sem a földrajzi, sem az időrendhez nem sorolható be, ezek külön csoportban kaptak helyet.

Zusammenfassung: