Irodalom

Eposzkísérletek

Dugonics András

Etelka, egy igen ritka magyar kisasszony (1788)

Dugonics jelentősége abban van, hogy a honfoglalást és Anonymus gesztáját ő népszerűsítette először irodalmi műben.

Ráday Gedeon

Árpádról írandó bajnoki Éneknek kezdete (1787)

Ráday Gedeon "bajnoki éneket" tervezett Árpád honfoglalásáról, melynek kezdetét a "Magyar Musá"-ban közölte, de az elképzelésből csak öt versszak készült el.

Virág Benedek

Magyar Századok. Árpád

A "magyarok kijöveteléről egy epikumot írni" szándékozott, de csak az invokáció 24 hexameterével készült el 1802-ben. 1808-tól kezdve adta ki részletekben történeti áttekintését, a "Magyar Századok"-at, melyben Álmostól a mohácsi csatáig tartó időszakot vázolta föl oklevelek és krónikák alapján. Művét erkölcsi-nevelő céllal írta. Követendő eszményképet akart állítani kortársai elé.

Csokonai Vitéz Mihály

Árpád vagy a magyarok megtelepedése (1795-96)

Csokonai nagy lelkesedéssel fogott hozzá az Árpád-eposz megírásához. Nagy anyagot gyűjtött össze, de a 12 fejezetre tervezett eposz vázlatán túl, mindössze 51 hexameternyi szöveget hagyott hátra.

Pázmándi Horvát Endre

Árpád (1831)

Sok tudós nagyság Pázmándi Horvát Endrétől, a "magyar Vergilius" cím várományosától várta az Árpád eposz-elkészítését. Horvát hosszú ideig nem mert vállalkozni a feladatra, mert hézagosnak és homályosnak találta az anyagát. Talán épp ebben rejlik a magyarázata annak, hogy minden lelkesedés ellenére valamennyi kísérlet sorra hamvába hullt. Nemcsak ő, hanem kortársai is úgy vélték, az eposz megírását komoly kutatómunkának kellene megelőznie, hiszen nagyon keveset tudnak a honfoglaló magyarok történetéről, kultúrájáról, hitvilágáról, szokásairól. Ennek a dilemmának adta költői megfogalmazását Pázmándi Horvát Endre:

"Árpádot s népét Pannon mezejére, Barátom!
Máró s Homér zenggése szerint kivezetni mit unszolsz?
Nagy mélység, mellyet mutogatsz; Erythréumi forgó,
Melyre vezér nélkül küldesz. Mondd, merre keressem
A hősnek születése helyét Ázsiának ezernyi
Mértföldekre kinyuló térségén? Merre keressem
A nagy nemzetnek laktát?..."

Pázmándi Horvát Endre 1821-ben kezdte írni az Árpádiászt, de teljesen csak 1830-ban készült el, és a rákövetkező évben jelent meg nyomtatásban (így Vörösmarty előbb befejezte a maga versezetét).

Kazinczy Ferenc

A tisztulás ünnepe az Ungnál

Vörösmarty Mihály

Zalán futása

Vörösmarty a honfoglalás döntő harcait, Zalán megfutamítását meséli el Anonymusra támaszkodva. Anonymus figyelmen kívül hagyta azt a hagyományt, hogy a honfoglalók Szvatopluktól hódították el az országot, nála a honfoglalók legfőbb ellenfele Zalán, bolgár vezér. A krónikáinkból jól ismert epikus töredékek Vörösmartynál új értelmezést kaptak. A csodaszarvas motívum például, a köztudatban a honfoglalás, az ősi dicsőség szimbóluma, Vörösmartynál Bors vitéz üldözi a szarvasünőt. Az állat női hangon szerelmes szavakkal eltéríti a vitézt, Bors eltéved, nem talál vissza a táborba, így kimarad a csatából. A szerelem okozza a hős bukását, mert elvonja a hőst kötelességétől. A nőstény szarvas a szerelem szimbóluma.

A költő elődök a történeti forrásokat, a történeti igazságot keresték, hitelességre törekedtek. Vörösmarty számára a történet, a költői csinálmány mindennél fontosabb volt.

Mondafeldolgozások

Garay János

Garay János: Árpádok mondákban (1847)

Az Árpádok mondákban (1847)

A tartalomból: Vezérhang. Ősvezérek. Álmos. A magyarok Mózese. Árpád. Magyarország megvétele. Árpád, a honalapító. Zoltán. Zoltán a gyermek. Zoltán a bíró. (...)

Jókai Mór

Jókai Mór (1825-1904)

A magyar nemzet története regényes rajzokban (1854)

A könyv nem más, mint egy olvasmányos Magyarország történet. Krónikák és történeti művek voltak Jókai kútfői. A honfoglalás történetét Anonymust követve meséli el. A honfoglalás, a kalandozások, és az államalapítás forrásaiból föltárt epikus töredékeket lazán fűzte össze, nem kerekítette ki költői szöveggé. Jókai jelentősége abban áll, hogy műveit nemcsak a beavatottak szűk köre olvasta, hanem a társadalom szélesebb rétegei is.

Gaal Mózes

Hun és magyar mondák

Arra törekedett, hogy a történelem jeles eseményeit regényes formában ismertesse meg a magyar ifjúsággal. Szabadon kezelte történeti forrásait, kiszínezte azokat, és megírta hun és magyar mondafüzérét. Dús fantáziával költötte mindazt, amit szerinte a krónikaszerzők elhagytak az egykor gazdag honszerző hagyományból. Árpáddal kapcsolatos mondafeldolgozásai a következők: Emese álma; Emese álma beteljesül; Kiovi csata; Árpád a fővezér; Álmos eltűnik; Csaba unokái; Zalán futása; Fehér ló, aranyos fék, aranyos nyereg; Tuhutum Erdélyben; Pusztaszer; Árpád halála.

Benedek Elek

Honszerző Árpád (1907)

Benedek Elek: Honszerző Árpád Benedek Elek: Honszerző Árpád Benedek Elek: Honszerző Árpád

Az ifjúságnak szánt mondafeldolgozások között minden tekintetben első hely illeti Benedek Eleket. A mondák szövegét nagy szabadsággal kezelte, a mondákat is úgy adja elő, minta meséket, többet mond, mint az eredeti, gyakran töredékes szöveg. Nemcsak megváltoztatta a források stílusát, hanem szerkezetről, élénk párbeszédes formáról is gondoskodott, olvasmányossá tette a szövegeket.

Az író ebben az életrajzi regénnyé összeálló legendáriumában még nem vált el a legenda és a történetileg igazolható esemény. A könyv a ködbevesző őstörténet egyik meghatározó állomásától, a Dnyeszter menti táborhelytől a honfoglalásig, illetve Árpád 907-ben bekövetkezett haláláig követi nyomon a vezér és népe sorsát. Bármennyire is érvényesül az epikus egységekből fölépülő műben a romantika fölnagyító, megszépítő, helyenként túldimenzionáló vagy szentimentálissá formálódó tulajdonsága, az író nem hallgatja el a tragikus, szomorú történéseket, a megrendítő haláleseteket, a vesztes ütközeteket sem. Ám a dicső múlt megpróbáltatásokkal és fölemelő győzelmekkel kavargó históriájában megjelenik a korai magyar történelem minden fontos alakja: Levente, Álmos, Botond, Zsolt, a hét vezér, miközben e mozaikos módon megformálódik a honszerző Árpád életregénye, benne a máig eleven epizódokkal, a fehér ló áldozattal, a pusztaszeri gyűléssel, a vérszerződéssel.

Az író végső soron Árpádban, a "legnagyobb magyarban" Attila örökségét rajzolta meg, aki ősei földjére tért vissza, vezette haza nemzetét és alapította meg a hunoktól örökölt hazát. Benedek Elek e művét is áthatotta az a törekvés, hogy a gyerekeknek úgy kell felnőniük, magukra és a világra eszmélniük, hogy tisztában legyenek meghatározó közösségük, a nemzet értékeivel, ismerjék és becsüljék a múltból táplálkozó szellemi hagyományait. Ez a könyve is e cél jegyében a gyerekeknek íródott.

Forrás: legeza.oszk.hu - Legeza Ilona könyvismertetője

Móra Ferenc

Történelmi elbeszélések (1959)

A Benedek Elek által megkezdett utat folytatta. A nagy előd nyomán újraírta a történeteket. Árpáddal kapcsolatos mondafeldolgozásai a következők: A magyarok útra kelnek; Árpád, a honalapító; Vérszerződés.

Komjáthy István

Mondák könyve (1955)

Lengyel Dénes

Régi magyar mondák (1972)

Forrás: Landgraf Ildikó: A honfoglalás mondái a XIX. és XX. századi írott kultúrában. In: Ősök, táltosok, szentek (Bp. 1996)

Költészet

Csáti Demeter

Ének Pannónia megvételéről

A legrégebbi fönnmaradt magyar nyelvű krónikás énekünk (1526).

1.
Emlékezzenk régiekrel,
Az Szythiából kijüttekrel,
Magyaroknak eleikrel,
És azoknak vitézségekrel.
 
23.
Istent ők ott imádának,
Háromszor Deust kiáltának;
Arról nevezték ott az várast,
Számos mentében az nemes Dézsnek.

2.
Szythiából kiindulának,
Hogy ez földre kijüvének,
Istentíl is kísziríttetének,
Erdélységben letelepedének.

24.
Tűlek maradott nekenk az szokásonk,
Hogy, ha mikoron árút mi szakasztonk.
"Deus, Deus!" ott kiáltonk,
Bizonságonk, hogy megárultonk.

3.
Ott jól tének űmagokkal,
Hét sereget nagyot szerzének,
Hét kapitánok emelének,
Mindeniknek várat szerzének.

25.
Hamar mind felkészilének,
Harmad kevetet választának,
Az herceghez bocsátának,
Hogy ilyen szóval neki szólnának:

4.
Mind eggyessek ű dolgokban,
Hatalmassok viadalokban,
Nincs fílelmek országokban,
Csak lakoznak bátorságokban.

26.
"Herceg, jól meggondold magad,
Hogy ez feldet hamar elhagyjad,
Mert magyaroknak árún adtad,
Immár őnekik megbocsássad."

5.
Nagy erejek mint Sámsonnak,
Bátor szívek mint oroszlánnak,
Mindent rontnak ha indulnak,
Rettenetesek sokaságokkal.

27.
Kevetek jutának az herceghez,
Tiszteségvel neki keszenének,
Az Árpádnak ő szavával
Ezt megbeszéllék nagy bátorságval:

6.
Az egyek kezettek jelesb vala,
Kinek neve Árpád vala,
Mindeniknél gazdagb vala,
Azért keztek fő kapitán vala.

28.
"Feldedet attad fejér lovan
És fivedet aranyas féken,
Duna vizit aranyas nyergen,
Akkort való nagy szökségedben."

7.
Mikor azt hallották volna,
Hogy az Duna jó víz volna,
Lakófölde nagy jó volna,
Hogy annál jobb sohol nem volna;

29.
Herceg hallá, mosolyodék,
Azzal semmit nem gondola;
Az kevetnek akkoron szóllala;
Haragjában azt mongya vala:

8.
Egy kevetet választának,
Duna látni bocsátának.
Hogy ha bizont mondhatnának,
Ők az földre bészállanának.

30.
"Ha az szép lovat azért kildték,
Egy sulyokkal majd agyon verjék,
Nyerget vessék az Dunába,
És az féket az fíben elrekentsék."

9.
Kevet juta Duna mellé,
Földet, fivet megszemléle,
Duna vizit es megkímlé,
Őmagának jónak ítélé.

31.
Kevetek azt mondák az hercegnek:
"Nem kell tenni kegyelmednek;
Azzol az magyarok károsok sem lesznek,
Inkább lesznek nyereségesek.

10.
Herceg akkor az földen lengyel vala,
Ki mind ez országot bírja vala,
Lakóhele Veszprém vala,
Ez föld népe mind német vala.

32.
Mert ebek lóval mind meghíznak,
Nyerge leszen halászoknak,
Az fékével kaszások osztoznak,
Azért teutánnad ők sok jót mondonak"

11.
Kevet futa bé Veszprémben,
Az hercegnek eleiben,
Magyaroknak ű szovával,
Keszeneti lén nagy tisztességvel.

33.
Kevetek onnyat elbúcsúznak.
Herceg ottan megfélemlék,
Seregekkel gyilekezék.
Az Duna mellen el-békeltezék.

12.
"Engem kildtek téged látnom,
Országodat mind megjárnom,
Lakóheleden megtudakoznom,
Néped tervínit tanálnom."

34.
Árpád juta magyar néppel,
Kelem földén a Dunán elkelének,
Az Csekén ők csekének,
Az Téténben el-feltetének.

13.
Herceg azt igen erílé,
Az kevetet megvendíglé,
Űmagának jónak ítélé,
Mert azokat keznépnek viélé.

35.
Érden sokat ők értenek.
Százhalomnál megszállának,
Az herceggel megvívának.
 

14.
Kevet onnyat elsiete,
Egy palackot kerestete,
Duna vizében belé teltse,
Feldet, fivet hamar kerestete;

36.
Isten vala magyar néppel:
Ott járának nagy nyereséggel.
 
 

15.
Azt Erdeibe el-bévivé,
Árpád elett mind letevé,
Árpád látá, jó neven vívé,
Kapitánoknak mind hírré tevé.

37.
Az herceg ott megvereték,
Csak egyedül futnia essék.
Az Dunára őt keríték,
Semmiképpen meg nem érheték.

16.
Kapitánok odagyűlének,
Duna vizét ők megláták,
Földet fivet es megláták,
Ottan reá tanácsot tartának.

38.
Abban egyeb nem lehete:
Az Dunában bészöktete,
Hogy már magát ott megmentenéje
Inkább magát ott elrekkenté.

17.
Egy fejér lovat hozatának,
Féket, nyerget aranyast hozának;
Az herceghez bocsátának,
Hogy ilyen szóval neki szólnának:

39.
Árpád vala nagy eremben,
Mert az ország lén kezében,
Ő megszálla fenn egy hegyben.
Székesfejérvárhoz lén ű kezeiben.

18.
"Ez szép lóval azok tisztelének,
Kik Szythiábul kijűének,
Nagyságodtul feldet kérének.
Országodban letelepedének."

40.
Ott ez ország nekiek adaték,
Magyarországnak nevezteték,
Némettől mert megvívék,
Fegyverekkel evékkén tevék.

19.
Herceg azval veszté magát,
Hogy az dolgot meg nem érté,
Az szép lovat megszereté,
Hogy ki miatt földét elveszté.

41.
Egyiknek neve Buda vala,
Ki ez országot megvette vala;
Hogy az Árpád megholt vala,
Árpád után ő kapitány vala.

20.
Az szép lónak eriltében,
Az szót mondá az kevetnek:
"Annat adok én feldemben
Mint kívánnak ők, nagy bősséggel."

42.
Lakóhelye lőn Duna mentében,
Pest ellenében, fenn egy hegyben,
Arról neveztík ott a várost
Duna mentében kincses Budának.

21.
Kivetek vadnak nagy eremben,
Mert járának nagy jó véggel,
Elbúcsúzának nagy tiszteségvel,
Bésietének Erdely feldében.

43.
Ezt szerzettétk Szilágyságban
Csáti Demeter nagy gondolatjában,
Mikort nagy bú vala Magyarországban,
Egy némi-nemű múlatságában.

22.
Kivetek beszélnek kapitánokkal.
Kapitánok tanácskoznak,
Hogy ha ez földre juthatnának,
Az herceggel megvínának.

Csáti Demeter ferences szerzetes, a század elején Krakkóban tanult, azután az ország különböző ferences kolostoraiban működött, mint rendfőnök, így a 30-as években Sárospatakon és Nagyváradon. Nagy ellensége a kezdődő reformációnak. Versét valószínűleg a mohácsi csata utáni hónapokban írta, hogy a nagy szerencsétlenségben felidézze a régi magyarok dicsőséges emlékét. Magyarország meghódításáról szóló énekének csak egy részlete, a Pannónia megvételéről szóló ének maradt fenn, ez tulajdonképpen a fehér ló mondáját beszéli el, valószínűleg egyik krónikánk alapján. Észrevehető azonban a népköltészet hatása is. A mondát talán énekben is hallotta. - Csak kései, XVIII. századi másolatban-maradt ránk. Kiadva: Magyar Versek Könyve (szerk. Horváth János) Bp. 1942, 40-3.

Forrás: zeus.nyf.hu

A középkor végére kiformálódott krónikás tanítástól sokban eltéro szemléletet tükröz egy történeti szempontból eddig kevéssé vizsgált szöveg. Az országvívásról szóló históriás ének - honfoglalási epikánk legosibb ránk maradt verses emléke - Árpád és népe bejövetelét a hun-magyar krónikás kettosségtol függetlenül tárgyalja. Az Ének Pannónia megvételérol néven ismert költoi muvet irodalomtörténet-írásunk Csáti Demeterhez köti. A XV-XVI. század fordulóján élt ferences szerzetesrol azonban keveset tudunk. Biztosan csak három strófa fuzodik hozzá, ami Árpád utódlásáról emlékezik. A két vers krónikákhoz mérheto ellentétes viszonya arra vall, hogy az Ének Pannónia megvételérol nem Csáti elméjében fogant. Mivel a szemlélet eltért, de a stílus egyezett, ezt az ellentétet úgy oldottam fel, hogy a két emléket két alkotói folyamat eredményének ítéltem. A hosszabb vers épebb állapotban orzi a fehér ló mondáját, mint a latin próza, ami sokszor a hun örökjogra utal, így tördeli a gondolatmenetet; közöttük mellérendeltségi viszonyt állapítottam meg, mindketto a szájhagyományra mutat vissza. Csáti pedig az ének régi változatát dolgozta fel; önálló alkotása a toldalék, amibol három versszak maradt, s ezek a krónikás muveltség nyomait viselik. Csáti Demeter a honfoglalási epika legmélyebb idorétegébol hozott fel kincseket, amelyekbol az elbeszélo történeti költészet osi emléke sejlik fel.

Forrás: www.arts.u-szeged.hu/mediev - Szabados György

Jókai Mór

Levente

[Árpád]
Magyarok Istene! Kit mindenütt látunk,
Égben, földben, vízben, kezed munkáiban,
Töltsd ki a te lelked erre a nemzetre!
Századok százada lássa virágzását,
A hányszor elbukik, annyiszor támaszd fel.
Védd meg ellenségtől, védd meg önmagától!
Takard be mennyeddel, földét gazdagítsd meg!
Árpád dicső törzsét örökítsd meg rajta.
Míg világ világ lesz, míg magyar magyar lesz,
Uralkodjék benne időtlen időkig.

[Árpád]
Édes hazám! Leendő szép hazám!
Te érted én, íme, megáldozom
Agg ősz apám és deli négy fiam!
Vajha megáldanák négy sarkaid
Ez áldozatok drága hamvai!
Ím, égnek szórlak új hazámnak földje!
Csókold meg a napot, és vissza úgy
Szállj a fejünkre, és úgy hozd az áldást
Onnan magasból, bolygó nemzetemre.

Forrás: jokaimor.freeblog.hu

Jókai Mór a Levente című művének utószavában fejti ki a magyar nyelvről és a honfoglalásról vallott nézeteit.

Tóth Árpád

Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz (1913)

(Részletek)
(...)
Egy éneket kezdtél tervelni itt,
Hogy fájó életed beléfelejtsed,
A haza honfoglaló hőseit
Álmodtad vissza, Árpád fejedelmet;
Ki elveszítéd sorsod tartományát,
Szerelmet, hitet, egészséget, mindent,
Feléd az unt lét tikkadt nyomorán át
A megnyert haza drága képe intett!

Ó, mester! ím a késő famulus
Megért: ha minden más kötés laza,
Mi még a léthez fűzi ferde, bús
Mikrokozmoszunk: ő, a szent haza!
Túl csókon, könnyön, lázon és önzésen,
Túl önmagunkon, tisztult órák hozzák
Képét, magány s csönd, - s megindultan, szépen
Utolsó álmunk: boldog Magyarország!
(...)
Vemhes az Idő új honfoglalással,
Költőm! én is honszerzést dalolok,
Tán bús dal lesz, kevés fénnyel, sok árnnyal,
S hősöm tán gyönge lesz, mint én vagyok;
Tehozzád méltó hősül illett Árpád,
Enyém bukik, s tán én is félúton
Kidőlök, ám nincs vágyam, élőbb, drágább,
Mint dalba sírni, ahogy épp tudom.
(...)

Forrás: mek.oszk.hu

Próza

Szerző:

Árpád
Egy arc a múltból
Igazság
Eposz
Anonymus
Életút
Ősök
Lebédia
Alduna 1 Cirill és Metód
Kijev
Verecke
Munkács
Ungvár
Bodrogköz
Bereg
Zemplén
Sárospatak Ond, Ketel és Tarcal követjárása
Tokaj
Szerencs
Turtur hegye Bors vezér hódoltatása
Bihar 1 Ösbő és Velek követjárása; Tas, Szabolcs és Tétény vezérek hadjárata
Erdély Tétény vezér hadjárata
Emőd
Mezőkeresztes
Szihalom
Gömör Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hódoltatása
Garam vize Bors vezér hódoltatása
Nyitra Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hadjárata
Alduna 2 Levente vezér hadjárata
Tetétlen
Alpár
Árpádhalom
Pusztaszer
Ópusztaszer
Csongrád
Titel
Zalánkemén
Bolgárfehérvár
Zágráb Bulcsú, Lél és Botond vezérek hadjárata
Bodrog
Csepel 1
Maros-Duna köz Szovárd, Kadocsa és Vajta vezérek hadjárata
Nis Szovárd és Kadocsa vezérek hadjárata
Ecilburg
Százhalom
Baranya Ete és Vajta vezérek hódoltatása
Veszprém Ösbő és Őse vezérek hadjárata
Bodajk
Bánhida
Székesfehérvár
Szt Márton hegy
Csepel 2
Bihar 2 Ösbő és Velek vezérek hadjárata
Csepel 3
Brenta Szalárd vezér hadjárata
Óperencia Kurszán vezér hadjárata
Pozsony
Fejéregyháza
Emléke
Történetírás
Irodalom
Képzőművészet
Munkácsy Mihály
Feszty Árpád
Zala György
Székely Bertalan
Than Mór
Zene
Film - Színház
Néprajz
Hagyományőrzők
Neve
Árpád hegy
Árpád halom
Árpád kilátó
Árpád forrás
Árpád fa
Árpád híd
Árpád hajó
Árpád sínbusz
Árpád vonal
Árpád Múzeum
Árpád fürdő
Épület
Egyéb
Hét vezér
Értékelés
Gyalázkodók
Idegen tükör
Rovás
Zusammenfassung
Summary
Árpád év
Száz éve
Felhívás
Hírek
Előzetes
Utólagos
Kapcsolatok