Irodalom

Eposzkísérletek

Dugonics András

Etelka, egy igen ritka magyar kisasszony (1788)

Dugonics jelentősége abban van, hogy a honfoglalást és Anonymus gesztáját ő népszerűsítette először irodalmi műben.

Ráday Gedeon

Árpádról írandó bajnoki Éneknek kezdete (1787)

Ráday Gedeon "bajnoki éneket" tervezett Árpád honfoglalásáról, melynek kezdetét a "Magyar Musá"-ban közölte, de az elképzelésből csak öt versszak készült el.

Virág Benedek

Magyar Századok. Árpád

A "magyarok kijöveteléről egy epikumot írni" szándékozott, de csak az invokáció 24 hexameterével készült el 1802-ben. 1808-tól kezdve adta ki részletekben történeti áttekintését, a "Magyar Századok"-at, melyben Álmostól a mohácsi csatáig tartó időszakot vázolta föl oklevelek és krónikák alapján. Művét erkölcsi-nevelő céllal írta. Követendő eszményképet akart állítani kortársai elé.

Csokonai Vitéz Mihály

Árpád vagy a magyarok megtelepedése (1795-96)

Csokonai nagy lelkesedéssel fogott hozzá az Árpád-eposz megírásához. Nagy anyagot gyűjtött össze, de a 12 fejezetre tervezett eposz vázlatán túl, mindössze 51 hexameternyi szöveget hagyott hátra.

Pázmándi Horvát Endre

Árpád (1831)

Sok tudós nagyság Pázmándi Horvát Endrétől, a "magyar Vergilius" cím várományosától várta az Árpád eposz-elkészítését. Horvát hosszú ideig nem mert vállalkozni a feladatra, mert hézagosnak és homályosnak találta az anyagát. Talán épp ebben rejlik a magyarázata annak, hogy minden lelkesedés ellenére valamennyi kísérlet sorra hamvába hullt. Nemcsak ő, hanem kortársai is úgy vélték, az eposz megírását komoly kutatómunkának kellene megelőznie, hiszen nagyon keveset tudnak a honfoglaló magyarok történetéről, kultúrájáról, hitvilágáról, szokásairól. Ennek a dilemmának adta költői megfogalmazását Pázmándi Horvát Endre:

Pázmándi Horvát Endre 1821-ben kezdte írni az Árpádiászt, de teljesen csak 1830-ban készült el, és a rákövetkező évben jelent meg nyomtatásban (így Vörösmarty előbb befejezte a maga versezetét).

Kazinczy Ferenc

A tisztulás ünnepe az Ungnál

Vörösmarty Mihály

Zalán futása

Vörösmarty a honfoglalás döntő harcait, Zalán megfutamítását meséli el Anonymusra támaszkodva. Anonymus figyelmen kívül hagyta azt a hagyományt, hogy a honfoglalók Szvatopluktól hódították el az országot, nála a honfoglalók legfőbb ellenfele Zalán, bolgár vezér. A krónikáinkból jól ismert epikus töredékek Vörösmartynál új értelmezést kaptak. A csodaszarvas motívum például, a köztudatban a honfoglalás, az ősi dicsőség szimbóluma, Vörösmartynál Bors vitéz üldözi a szarvasünőt. Az állat női hangon szerelmes szavakkal eltéríti a vitézt, Bors eltéved, nem talál vissza a táborba, így kimarad a csatából. A szerelem okozza a hős bukását, mert elvonja a hőst kötelességétől. A nőstény szarvas a szerelem szimbóluma.

A költő elődök a történeti forrásokat, a történeti igazságot keresték, hitelességre törekedtek. Vörösmarty számára a történet, a költői csinálmány mindennél fontosabb volt.

Mondafeldolgozások

Garay János

Az Árpádok mondákban (1847)

A tartalomból: Vezérhang. Ősvezérek. Álmos. A magyarok Mózese. Árpád. Magyarország megvétele. Árpád, a honalapító. Zoltán. Zoltán a gyermek. Zoltán a bíró. (...)

Jókai Mór

A magyar nemzet története regényes rajzokban (1854)

A könyv nem más, mint egy olvasmányos Magyarország történet. Krónikák és történeti művek voltak Jókai kútfői. A honfoglalás történetét Anonymust követve meséli el. A honfoglalás, a kalandozások, és az államalapítás forrásaiból föltárt epikus töredékeket lazán fűzte össze, nem kerekítette ki költői szöveggé. Jókai jelentősége abban áll, hogy műveit nemcsak a beavatottak szűk köre olvasta, hanem a társadalom szélesebb rétegei is.

Gaal Mózes

Hun és magyar mondák

Arra törekedett, hogy a történelem jeles eseményeit regényes formában ismertesse meg a magyar ifjúsággal. Szabadon kezelte történeti forrásait, kiszínezte azokat, és megírta hun és magyar mondafüzérét. Dús fantáziával költötte mindazt, amit szerinte a krónikaszerzők elhagytak az egykor gazdag honszerző hagyományból. Árpáddal kapcsolatos mondafeldolgozásai a következők: Emese álma; Emese álma beteljesül; Kiovi csata; Árpád a fővezér; Álmos eltűnik; Csaba unokái; Zalán futása; Fehér ló, aranyos fék, aranyos nyereg; Tuhutum Erdélyben; Pusztaszer; Árpád halála.

Benedek Elek

Honszerző Árpád (1907)

Az ifjúságnak szánt mondafeldolgozások között minden tekintetben első hely illeti Benedek Eleket. A mondák szövegét nagy szabadsággal kezelte, a mondákat is úgy adja elő, minta meséket, többet mond, mint az eredeti, gyakran töredékes szöveg. Nemcsak megváltoztatta a források stílusát, hanem szerkezetről, élénk párbeszédes formáról is gondoskodott, olvasmányossá tette a szövegeket.

Az író ebben az életrajzi regénnyé összeálló legendáriumában még nem vált el a legenda és a történetileg igazolható esemény. A könyv a ködbevesző őstörténet egyik meghatározó állomásától, a Dnyeszter menti táborhelytől a honfoglalásig, illetve Árpád 907-ben bekövetkezett haláláig követi nyomon a vezér és népe sorsát. Bármennyire is érvényesül az epikus egységekből fölépülő műben a romantika fölnagyító, megszépítő, helyenként túldimenzionáló vagy szentimentálissá formálódó tulajdonsága, az író nem hallgatja el a tragikus, szomorú történéseket, a megrendítő haláleseteket, a vesztes ütközeteket sem. Ám a dicső múlt megpróbáltatásokkal és fölemelő győzelmekkel kavargó históriájában megjelenik a korai magyar történelem minden fontos alakja: Levente, Álmos, Botond, Zsolt, a hét vezér, miközben e mozaikos módon megformálódik a honszerző Árpád életregénye, benne a máig eleven epizódokkal, a fehér ló áldozattal, a pusztaszeri gyűléssel, a vérszerződéssel.

Az író végső soron Árpádban, a "legnagyobb magyarban" Attila örökségét rajzolta meg, aki ősei földjére tért vissza, vezette haza nemzetét és alapította meg a hunoktól örökölt hazát. Benedek Elek e művét is áthatotta az a törekvés, hogy a gyerekeknek úgy kell felnőniük, magukra és a világra eszmélniük, hogy tisztában legyenek meghatározó közösségük, a nemzet értékeivel, ismerjék és becsüljék a múltból táplálkozó szellemi hagyományait. Ez a könyve is e cél jegyében a gyerekeknek íródott.

Forrás: legeza.oszk.hu - Legeza Ilona könyvismertetője

Móra Ferenc

Történelmi elbeszélések (1959)

A Benedek Elek által megkezdett utat folytatta. A nagy előd nyomán újraírta a történeteket. Árpáddal kapcsolatos mondafeldolgozásai a következők: A magyarok útra kelnek; Árpád, a honalapító; Vérszerződés.

Komjáthy István

Mondák könyve (1955)

Lengyel Dénes

Régi magyar mondák (1972)

Forrás: Landgraf Ildikó: A honfoglalás mondái a XIX. és XX. századi írott kultúrában. In: Ősök, táltosok, szentek (Bp. 1996)

Költészet

Csáti Demeter

Ének Pannónia megvételéről

Csáti Demeter ferences szerzetes, a század elején Krakkóban tanult, azután az ország különböző ferences kolostoraiban működött, mint rendfőnök, így a 30-as években Sárospatakon és Nagyváradon. Nagy ellensége a kezdődő reformációnak. Versét valószínűleg a mohácsi csata utáni hónapokban írta, hogy a nagy szerencsétlenségben felidézze a régi magyarok dicsőséges emlékét. Magyarország meghódításáról szóló énekének csak egy részlete, a Pannónia megvételéről szóló ének maradt fenn, ez tulajdonképpen a fehér ló mondáját beszéli el, valószínűleg egyik krónikánk alapján. Észrevehető azonban a népköltészet hatása is. A mondát talán énekben is hallotta. - Csak kései, XVIII. századi másolatban-maradt ránk. Kiadva: Magyar Versek Könyve (szerk. Horváth János) Bp. 1942, 40-3.

Forrás: zeus.nyf.hu

A középkor végére kiformálódott krónikás tanítástól sokban eltéro szemléletet tükröz egy történeti szempontból eddig kevéssé vizsgált szöveg. Az országvívásról szóló históriás ének - honfoglalási epikánk legosibb ránk maradt verses emléke - Árpád és népe bejövetelét a hun-magyar krónikás kettosségtol függetlenül tárgyalja. Az Ének Pannónia megvételérol néven ismert költoi muvet irodalomtörténet-írásunk Csáti Demeterhez köti. A XV-XVI. század fordulóján élt ferences szerzetesrol azonban keveset tudunk. Biztosan csak három strófa fuzodik hozzá, ami Árpád utódlásáról emlékezik. A két vers krónikákhoz mérheto ellentétes viszonya arra vall, hogy az Ének Pannónia megvételérol nem Csáti elméjében fogant. Mivel a szemlélet eltért, de a stílus egyezett, ezt az ellentétet úgy oldottam fel, hogy a két emléket két alkotói folyamat eredményének ítéltem. A hosszabb vers épebb állapotban orzi a fehér ló mondáját, mint a latin próza, ami sokszor a hun örökjogra utal, így tördeli a gondolatmenetet; közöttük mellérendeltségi viszonyt állapítottam meg, mindketto a szájhagyományra mutat vissza. Csáti pedig az ének régi változatát dolgozta fel; önálló alkotása a toldalék, amibol három versszak maradt, s ezek a krónikás muveltség nyomait viselik. Csáti Demeter a honfoglalási epika legmélyebb idorétegébol hozott fel kincseket, amelyekbol az elbeszélo történeti költészet osi emléke sejlik fel.

Forrás: www.arts.u-szeged.hu/mediev - Szabados György

Jókai Mór

Levente

Jókai Mór a Levente című művének utószavában fejti ki a magyar nyelvről és a honfoglalásról vallott nézeteit.

Tóth Árpád

Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz (1913)

Próza

Szerző:

Zusammenfassung:

Gesang über die Eroberung Pannonien's von Demeter Csáti
Der älteste bis heute gebliebene, in ungarische Sprache geschriebene historische Gesang (1526). Die deutsche Übersetzung unter dem Titel "Erinnern wir der alten uns" von K. A. von Gruber erschien in Verl. v. Wilhelm Friedrich "Schwicker: Geschichte der ungarischer Literatur" (Leipzig, 1889).