Az Árpád év eseményei
Utólagos beszámolók
Kertai Zalán kiállítása
2007. május 31.
"Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted!"
Koszta Zoltán viseletkészítő kiállítása Árpád vezér halálának 1100. évfordulója alkalmából a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában.
Szerző: Hamvai Árpád
Forrás: Helyszín
Lovas történelmi zarándoklat
Verecke-Budapest-Kisrozvágy (2007. június 1. - július 7.)
2007. június 14.
Átkeltek a Tiszán
Az Árpád fejedelem halálának 1100. évfordulójára szervezett lovas történelmi zarándoklat - amely június 3-án a Vereckei-hágótól indult - résztvevői átkeltek a Tiszán, és Nagykörűbe érkeztek. A Bodrogközi Régi Magyar Kultúra Közhasznú Alapítvány által szervezett zarándoklat több magyarországi helységet érintve július 7-én Kisrozvágyon ér véget.
Forrás: Metro napilap rövidhíre az MTI alapján
2007. június 15.
A lovas zarándoklat Vereckéről Budapestre vonul, és a tervek szerint szeretne tisztelegni a Hősök terén, Árpád fejedelem és vezéreinek szobrai előtt. A hatóságok azonban kitiltották a lovakat a Hősök teréről. A szervezők mindent megpróbáltak, kértek engedélyt a Fővárosi Önkormányzattól, majd a rendőrségtől, de azt a választ kapták, hogy a lovak nem mehetnek rá a díszburkolatra, még bebugyolált patával sem. Így az új terv szerint a találkozó a Városligetben lenne, ahonnan gyalog mennének át a Hősök terére.
Forrás: inforadio.hu - Tenczer Gábor
2007. június 16.
A történelmi zarándoklatot már Budapest határában feltartóztatták arra hivatkozva, hogy a lovak összepiszkítják a főváros közútjait. A szervezők felajánlották, hogy pelenkát tesznek a lovakra, de ezt sem fogadták el, így a résztvevők gyalog indultak el a Hősök terére.
Árpád emlékezete
Az MTA Történettudományi Intézete és az MTA Európa-történeti Munkacsoportja által rendezett tudományos konferencia a honfoglalást lezáró pozsonyi csata 1100. évfordulója alkalmából
2007. november 13.
Helyszín:
MTA Társadalomkutató Központ Jakobinus Terem
1014 Budapest, Országház u. 30.
Glatz Ferenc
Megnyitó
A szakma szép oldala a közgondolkodásból jövő kihívások. Ehhez járul a történelmi kíváncsiság. Most éppen a középkorral foglalkozom és megpróbáltam rekonstruálni a pozsonyi csatát.
A történettudomány nagy terhe az egyre újraéledő tabuk: fasizmus, kommunista párt története, Szovjetunió története. A rendszerváltás után a politikai tabuk eltűntek, viszont új hasadás jött létre: jobb- és baloldali történettudományi kisajátítás. Nekünk az a dolgunk, hogy mindennel foglalkozzunk. A mi közhasznunk, hogy a szakmát képviseljük. Nekünk nem szabad politikai nézeteket képviselni. Tavaly tavasszal kezdtünk el foglalkozni Árpáddal, akkor erős volt a félelem a szomszéd országok történészeivel való nézetkülönbségek felújulásától. Nem nemzeti, hanem történészi állásfoglalások vannak.
Van egy elterjedt fogalom: "Marad a bejgli..." (Utalás egy régi szilveszteri humoreszkre: idővel minden változik, csak a bejgli nem akar elfogyni.) Örülnünk kell, hogy a régi emberek még élnek, de nem kell törődni a hadonászásukkal.
Fodor István
Árpád és népe régészeti nézőpontból
Szabad-e jellemezni valakit, aki alig jellemezhető? Az egykorú nyugati kútfők még a nevét sem említik. Akkor legalább próbáljuk meg láttatni Árpád népét, hiszen az eredettudat, a honszerzés története a nép számára nagyon fontos.
A millennium idején sok minden született. Józsa András kifigurázott honfoglalóknak nevezte őket 1912-ben. Egyedül Munkácsyval tett kivételt, ő olyan nagy művész volt, hogy nem volt ideje utána nézni: Árpád oldalán 1847-es jurátuskard lóg, a honfoglalók pedig törökkori szablyákkal hadonásznak. Nagy Géza és Nemes Mihály művén már érződik a szkíták, avarok és a nagyszentmiklósi kincs hatása a honfoglalók viseletén. Györfi Sándor szobra a szabolcsi földvárban egy pocakos kunt ábrázol kerek pajzzsal, amilyet sosem használtak. Szőke András filmje a magyarok bejöveteléről pedig nyilván szellemi elmaradottaknak készült.
Árpád halálának évét Anonymus 907-ben adta meg. Györffynek igaza lehet, hogy a pozsonyi győztes Árpád lehetett.
Egy évszázada, 1907-ben jelent meg az Árpád és az Árpádok című díszmunka. Van benne egy fontos tanulmány a régészeti leletekről Hampel Józseftől. Ez az elméleti summázata a feltárt anyagokat bemutató monográfiáknak. Itt fogalmazza meg a lovastemetkezések lényegét. Pulszky véleménye az volt, hogy csak a fegyverrel eltemetettek a magyarok, a többiek csak behurcolt szolgák. A magyarok csak harcoltak és uralkodtak, nem voltak mesterembereik. A veje, Hampel korábban ellenállt ennek a nézetnek, de itt beadta a derekát és az elmélet egészen az 50-es évekig tartotta magát. Pedig ha ez így lett volna, rég asszimilálódtak volna a szlávságba. Posta írta le, hogy az ún. S-végű hajkarikák a magyar köznép jellemző viseletét alkották, nem a szlávságét.
Trianon után az utódállamok lelkesen fogadták Hampel elméletét: hisz a magyarok maguk mondták, hogy csak a lovas a magyar, tehát látható, hogy itt sosem éltek magyarok. Hampel volt a magyar történettudomány legnagyobb öngólja.
Új színt hozott László Gyula: "A sírokat jól meg kell figyelni és a ruházatot úgy kell rekonstruálni, ahogy használták." Már Hampel rájött, hogy a honfoglalók nyerge azonos kell legyen a magyar pásztorok nyergével. László el is készíttette a tiszafüredi nyereg rekonstrukcióját. László a társadalmat is megpróbálta rekonstruálni: nagycsalád. Révész László ma már úgy látja, a nagycsalád nem igazolható.
Szőke Béla számolt le az S-végű hajkarikák szláv elméletével. A Szlovákiában talált temetők nem tekinthetők szlávnak, hanem további helynévi, stb. kutatások szükségesek.
A magyar hitvilág nehezen rekonstruálható. A művészet nem pusztán díszítő szerepű, hanem jelentése volt.
Embertan: 170 cm volt az átlagmagasság!
Az írott forrásokat néha korrigálnunk kell. Illyés Gyula egyébként nagyon szép verse vitte be a köztudatba a "férfiak asszonyok nélkül" fogalmát. A honfoglaló magyarság férfi/nő aránya megfelelő volt, tehát a besenyők nem irthatták ki őket.
Szólni kell a tv káros hatásáról is. A múltkor is úgy tagadta valaki a finnugor rokonságot, hogy nem tudta, melyek a finnugor népek.
Langó Péter
Az ország határainak megállapítása
Szinte hihetetlen, hogy elfeledtük a pozsonyi csatát! Az osztrákok kiállítással emlékeztek meg Hainburgban: "Die Schlacht bei Pressburg und das frühmittelalterliche Niederösterreich". De nálunk ez az időszak nem tartozott a régészeti kutatás fősodrához.
A honfoglalás magyar megünneplése éppen a monarchia másik felében váltott ki nagy ellenérzést. A magyarok kivont karddal emlékeztek, a többiek pedig a pusztulás emlékével.
Még 2000 nyarán találtak Gnadendorfban egy magyar sírt. Elgondolkodtató: egy gazdag sírnak a határvidéken hagyása valószínűtlen, talán odébb volt a határ...
Mende Balázs Gusztáv
Az Árpádok génjei nyomában
A DNS három formátumában alkalmas a temetők népességének jellemzésére:
1. mitokondriális DNS (anyai rokonság vizsgálatára használható)
2. Y-kromoszóma (apai öröklődés vizsgálata)
3. autoszomák (közvetlen vérségi kapcsolatok vizsgálata)
Az első kettő hosszú távú, az utolsó rövid távú.
Az anyag csontból vagy fogból származik, nagyon töredezett, nagyon kicsi mennyiségben áll rendelkezésre, ráadásul a talajkörnyezet rontó hatása miatt megviselt állapotban.
Érdekes, hogy az összesen 68 mintából 13% ázsiai eredetű karakterünk van a haplocsoport megoszlásunkban! Ugyanakkor viszont a hartai temető (19 minta az előző 68-ból) leleteiben ez az arány 35-37%-os! Nem mindegy tehát a mintavételezés módja az adatbázisból.
A honfoglalás korából van egy adat és napjainkból van adat, sehol máshol, ez az egy adat viszont nem lehet bizonyító erejű.
A hartai temetőt kiscsaládi temetőnek hittük, de kiderült, hogy kizárható az anyai ági rokonság (még a nő melletti kisgyermek sem volt rokona!).
Tat mutáció: az uráli nyelvcsalád jellemzője, nálunk összesen 1 példát találtak!
Laktóz intolerancia: a mai lakosság 37%-a intoleráns, nem tudják megemészteni. Archaikus minták között is megtalálták.
Hiába van X. századi adatbázisunk, ha nem tudjuk mi volt előtte és utána.
Fodor István hozzászólása
Nincs magyar faj. Érdekes módon a bronzkor óta az Altájban sem voltak ázsiai elemek, sokkal később jelentek meg. Továbbá a hartai temető nagyon kicsi, meg nem hiszem, hogy máshonnan hoztak volna oda halott gyerekeket.
Tóth Sándor
Tudatos vagy kényszerű honfoglalás?
A sztyeppei országúton lévő magyaroknak előbb vagy utóbb be kellett sodródnia a Kárpát medencébe. A hunok hódítóként, az avarok vert népként bemenekültek. A magyarok érezték a keleti nyomást, északon nem volt jó a klíma, a Kárpát medence viszont széttagolt volt.
A kutatás klímaváltozást tételez fel, nagy szárazság 720-820 között. 892/93 telén pedig nagy hideg volt, ekkor lehetett átkelni a folyókon.
A kései magyar krónikás hagyomány a hunok örökségének visszafoglalását említi. Véleményem szerint azonban nem a honfoglalás hun típusa, hanem az avar típusa zajlott le, amit a besenyőktől elszenvedett súlyos vereség indított el.
Európa nem érzékelte, hogy a magyarok letelepedtek. A hadjáratok ténye eltakarta ezt a fontos tényt. Ezért nem tudjuk mi sem, hogy mikor történt.
Veszprémy László
A pozsonyi csata (907)
A csata helye 1921 óta ismert: Breslarapuch. Mi ezt ma Pozsonnyal azonosítjuk.
A humanista Aventius írása kétségbevonhatatlan: van egy oklevél, ez a kiindulópont. Torma Béla tett kísérletet a csata rekonstruálására a hainburgi konferencián 2007-ben, a csapatok felvonulását modellezve.
A humanisták írásaikat egy elbeszélői struktúrába illesztették be, de ettől függetlenül az esemény mégiscsak megtörtént.
A csapatok 907. június 17-én Enns várától indultak három hadoszlopban: északon, délen és a Dunán. Június 28. - július 14. között összecsapás-sorozat zajlott. Mindez nagyon emlékeztet Nagy Károly 791-es avarok elleni hadjáratára.
A seregek hármas tagolására több példa van, amikor ráadásul az egyiknek vízen kell menni. Különben túl hosszú lett volna a hadoszlop. Bekerítő hadműveletre is van példa a keleti frank hadtörténetből. Amikoris a hiba a lovasság túl korai támadása volt. Mindenesetre a frankoktól nem volt idegen az összetett hadműveletek alkalmazása. A színlelt menekülés is beletartozott a taktikájukba.
Figyelemre méltó, hogy a magyarok most nem kímélték meg magas rangú foglyaikat, holott ez egyébként szokásban volt. Kurszánék meggyilkolása után a magyarok valószínűleg bosszúra készültek, ezért nem ejtettek foglyot.
A Bécs - Pozsony távolság 270 km. Június 24-én jártak a bécsi erdőnél, június 28-án volt az első összecsapás, július 3-án volt a pozsonyi, július 4-én pedig az utolsó csata.
Nem tudni mi vezetett a morva összeomláshoz. Kulcsfontosságú a magyarok 906-os vonulása Morávián keresztül Szászországba, ami tehát akkor már magyar fennhatóság alatt volt. A pozsonyi csata kapcsán a morvákat már nem is említették.
Miként lehetséges, hogy a mai Szlovákia területén nem voltak összecsapások, holott itt volt a magyar felvonulás, az őslakosság miért nem állt ellent?
Bécs és Pozsony neve is elsőként ezen események kapcsán tűnik fel.
Szovák Kornél
Árpád a középkori magyar történetírásban
Györffy foglalkozott vele egy a Valóságban megjelent cikkében. Mályusz is tudatos hagyományformálásnak tekinti a honfoglalás elfeledtetését. Húztak egy vonalat a pogány és keresztény kor közé, a pogány kort befeketítették.
A keresztény történetíró kötelessége volt, hogy népét elhelyezze a többi közé, innen jön a bibliai származástudat. A kámita eredetszemlélet is a barbár pogányok közé sorol bennünket. A sötét tónusú ősgeszta és kámita hagyomány mára átment a köztudatba.
Kézai szerint Jáfet az ős és Ménrót/Nimród. A Képes Krónika még részletesebben kifejti.
Érvényesült a "Vesszen az emlékezete" elv. Az Árpádra vonatkozó adatok legfontosabb része a fehér ló monda beemelése az ősgesztába.
A magyarok már a pogányságuk idején is az Úr bosszúálló kezeként tevékenykedtek.
Szabados György
Árpád emlékezete a XVI-XIX. században
Középkori hagyatékból valami keveset tudunk. (Anonymust nem ismerték, mert lappangott és csak későn találták meg.)
A fehér ló mondában Árpád nem közvetlen szereplő.
Érdekes volt az időszemlélet: a régi múlt legnagyobb megszemélyesítője Attila. Thuróczi is Attilával és Mátyással szemlélteti a múltat és a jelent. Így aztán a köztes időről nem tudunk semmit.
Bonfini bővíti az előidő tagolását: hun, avar, magyar előidő. A hunok és magyarok közti időárkot az avarokkal be lehetett tömni. A monarchikus kettős (Attila-Árpád) és a népiség hármas (hun-avar-magyar) szemléletet nehéz összeegyeztetni. Thuróczi óta 744-re tették Árpád bejövetelét, tehát Nagy Károly elé. 1663-ban Nadányi János teszi helyre a kronológiát, ezóta a IX. század utolsó éveire tesszük a magyarok bejövetelét.
Otrokócsi Fóris Ferenc 1693-ban kritizálja a besenyő támadás tényét - még a DAI ismerete előtt. 1740-ben aztán előkerül a DAI a magyar történettudomány számára, majd 1746-ban Bél Mátyás szöveggondozásában megjelenik Anonymus is. Ekkor indul meg Árpád előretörése.
Az első magyar fejedelem Anonymus szerint Álmos, míg a DAI szerint Árpád volt. Mindkét nézetnek van tábora.
A következő probléma a magyarok bevonulásának lokalizálása. Pray György vetette fel a többirányú bevonulás gondolatát.
A dinasztia elnevezése is problémás. Katona István 1799-ben Álmos első nagyfejedelemsége mellett teszi le a voksát, de mégis természetesnek tartja, hogy mivel a fiú híresebb lett, róla nevezzék el a dinasztiát. Ő terjeszti el a magyar köztudatban az Árpád-ház fogalmát. Fogadjuk el: Álmos az első magyar nagyfejedelem és Árpád az első kárpát-medencei magyar nagyfejedelem.
Régen nem voltak képek, szobrok, filmek, csak költészet. Ráday Gedeon és a többiek mind Árpádot akarták megénekelni, de csak a Zalán futása lett sikeres. Ez terjesztette el azt a képet, ami megjelent a milleneum művészetében és napjainkig meghatározza a közgondolkodást: Árpád nagyfejedelem helyébe Árpád vezér lépett.
Miklós Éva
Árpád örök
Árpád képi megjelenítése a magyarországi populáris irodalomban
Árpád ábrázolásának kialakult szokásrendje van. A Nádasdy Mausoleum óta illik buzogánnyal és párducbőr kacagánnyal ábrázolni. Virág Benedek nevezi először párducbőrös Árpádnak. Ezt követi aztán Bucsánszky Alajos naptára 1849-ben. Őseink esküformáját Kiss Bálint Vérszerződés című képe viszi be a köztudatba. Bizonyos műalkotások időtlenségének szép példája a Nádasdy Mausoleum képeinek megjelenése a XIX. század népies naptáraiban.
A szövegek csoportosítása (legitimáció keresése)
1. A zsidók egyiptomi kivonulásának hatása: Árpád=Mózes, az Úr a magyar népet tettek végrehajtására szemelte ki, akárcsak a zsidókat.
2. Mondák előadásával támasztja alá érvelését (legitimáció)
3. Történeti narratíva: a magyarok toleránsak, nem igázzák le az itt talált népeket, hanem egy jobb életet hoznak, a hódítás szelíd voltát hangsúlyozva. A honfoglalás terv szerint történt.
A mitikus mondák és a történeti valóság összeegyeztetése hosszú és nehéz folyamat.
A XVIII. század végén lett a narratív hagyomány része Árpád pajzsra emelése, Tacitus nyomán (szerinte germán szokás volt, később német metszeteken is megjelent).
Árpád legfőbb erényei földi természetűek, nem válik isteni alakká, Árpád apánk lesz. Jellemző, amit a követeknek mondott: "Kérni kérhettek, de ha követelni akartok, akár el se kezdjétek!".
Zsoldos Attila
Árpád és kora
Én 997-el kezdődően kutatom a történetet. Mindent Szent Istvánnal szoktak kezdeni, Árpádról csak annyit tudunk, amit a honfoglalás történetébe beágyazva tudni lehet. Kettejük között húzódik a vonal.
Egyikük születési idejét sem ismerjük. Apjuk nevét igen. Géza méltósága ismert, Álmosé vitatott. Álmos előbb gyula volt, majd főfejedelem, kende. Vitatott, hogy 893-ban (ha gyula volt), vagy 859-ben (ha kende volt) lett nagyfejedelem.
István feleségét jól ismerjük, Árpádét nem. Imrét biztosan ismerjük, több testvére meghalt. Árpádnak a bizánci császár szerint 4 vagy 5 fia volt. István halálának pontos ideje ismert, Árpádénak csak az éve, Anonymus után.
Ezek alapján egy biográfia összeállítása nehéznek tűnik, legfeljebb hipotézis szinten. Csak vázlatok léteznek.
Valamikor 850-855 között (840?) született, a tisztségét Álmos gyulától örökölte. Tudjuk, hogy 894/5-ben az Aldunánál tárgyal, majd 895-ben lépett Álmos kende örökébe.
Mikor csatlakoztak a kabarok és hová lettek 950 után? Miért nem különíthetőek el régészetileg a magyaroktól? Mióta van nagyfejedelemség: a kende és a gyula tisztség egyesítése óta, vagy már Etelközben is az volt?
A törzsek neveit a DAI tartotta fenn, a magyar krónikák nem említették. Krónikáink nem ismerik a kettős uralkodó-megoszlást sem. A krónikák hét kapitánya mégiscsak a törzsek létének emlékét tartja fenn.
Úgy tűnik, a Gyulák is részvettek Pannónia megszállásában, majd életmódváltás után visszatelepültek Erdélybe. Mikor és miért, nem tudjuk.
Érdekes probléma a kárpát-medencei szállásváltások elmélete is. Csaba magyarjainak Bizáncba költözésén kívül más kiköltözésről nem tudunk.
Hozzászólások
A "színlelt megfutamodás" problémájához. Az íjászoknak közel kellett menni, hogy pontosan lőhessenek, de a dárdák még ne érjék el. Ezért visszafordultak, nyilaztak, majd megint visszatértek. Én (Fodor István) nem hiszem ugyanis, hogy a színlelt megfutamodással többször át lehetett volna verni az ellenséget.
Ha a Hampel/B (a fegyver és ló nélküli temetkezések) is magyar, akkor hol vannak a többiek temetői? Nem a ló másik oldala ez?
Az Árpádok szakralitásának a bizonyításához. Általában az a szokás, hogy előbb mindenkit legyőznek, aztán jöhet a koronázás. Szent Istvánt viszont egyből koronázták, tehát nem volt kétséges a jogosultsága.
A nomádság problémájához. Ma már jól látjuk például Tuva példáján, hogy hatalmas és iszonyú gazdag nomád társadalmak jöhetnek létre, mert kitalálták, hogyan lehet megélni mostoha körülmények között is (i.e. VIII. sz.). Csak azután az i.u. VIII. századra új termelési módok alakultak ki, földművelés, stb. ami fejlettebb lett. A Kárpát-medencében nem lehetett nomadizálni, minden ide került nép letelepedett. Köznépnek a honfoglalás korában is kellett lennie, de rekonstrukciókat csak a gazdag mellékletű sírok alapján lehetett készíteni.
Vannak szláv jövevényszavaink (tömegével), de hol van a szláv régészeti anyag? A régészek ugyanis egységfrontba tömörültek Kristó ellen.
Forrás: A konferencián készített saját jegyzetek. A teljes anyag megjelenése folyóiratokban és külön kötetben is várható.
|