Szihalom




mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 32. Örsúr vára és az Eger vize

Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kácsnak mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak, Örsúr apjának, Örsúr, a fiú aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak. Árpád vezér és övéi innen továbbmenve eljutottak az Eger vizéig. Kunyhókat készítve több napig ott maradtak, s azt a hegyet, amelyen a vezér számára leveles színt vertek, Színhalomnak nevezték el. Táboruk az Ostoros-pataktól egészen Poroszló váráig húzódott. Azután útjukat folytatva elérték a Zagyva folyót; ennek a folyónak a partján tábort ütöttek a Tiszától egészen a Mátra-erdőig, s meghódították annak a földnek minden lakóját a Köröstől a Zagyva folyóig meg a Szepes-erdőig. Akkor Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra-erdőben, ahol az unokájuk, Pata, később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak.

Fordította: Pais Dezső

Forrás: www.mek.iif.hu



P mesternek mondott, de a késői utókor által Anonymusnak nevezett krónikás ekképpen tudósít bennünket:

~ 32. Ursuur / Őrsúr vára és az Egur / Eger folyó

Ezután Árpád fejedelem és nemesei erről a részről elindulva a Naragi / Nyárád folyóhoz jöttek és tábort ütöttek a patak vize mellett azon a helyen, ami most Casu / Kácsnak neveztetik. Ott nagy földet adott Ousadu / Ócsádnak, Ursu-ur / Őrsúr apjának és itt később fia Ursuur / Őrsúr várat emelt, - a fejénél annak a folyócskának -, ami ma is Ursu-ur / Őrsúr várának neveztetik.

Innen ezután Árpád fejedelem és övéi elvonulva az Egur / Eger folyóig mentek és ott előre elkészített hajlékokban / sátrakban több napig maradtak és azt a hegyet, - azonfelül hogy a fejedelemnek leveleket / kéziratokat készítettek -, elnevezték / kinevezték Zenuhalom / Szihalomnak és táboraik voltak az Ystoros / Ostoros folyótól Poroszló váráig.

Innen / ekkor megindulva továbbmentek a Zogea / Zagyva folyóig és tábort vertek / kimérték / kicövekelték nagy zajjal, (csörög, zörög, csörömpöl), vagy örömlármával, a Thyscia / Tisza folyójától a Matra / Mátra erdejéig és behódoltatták maguknak a föld minden lakosát, a Grisio / Köröstől a Zogea / Zagyva folyóig és a Zepus / Szepes erdőig.

Akkor Árpád vezér a Matra / Mátra erdőben nagy földet adott Edu / Ednek és Edumen / Edöménnek ahol később Pota / Pata az unokájuk várat épített. Az ő sarjadékukból hosszú idő múltán Samuel / Sámuel király származott, aki 1. kegyességéért Oba / Abának 2. jóságáért (j)Ópa / Abának (déd-nagyapának) neveztetett.

Fordította: Berenik Anna

A hadak útja Szerencstől Szíhalomig (Berenik Anna)

Berenik Anna értelmezése:

~ 32. Ursuur / Őrsúr vára és az Egur / Eger folyó

A megtett út probléma nélkül követhető, míg a részletek homályosak. Árpád fejedelem ezúttal nem nemeseivel, vagy első embereivel, hanem övéivel vonul az Egur / Eger vizéig. Emődnél egy hónapig várakoztak, Casu-nál ismeretlen esemény (casu) történt, majd a Zenuhalomnak elnevezett helyen ideiglenes hajlékokat állítottak fel, miközben valamire készülődtek és napokon át maradtak. Ez idő alatt a tábor a Thyscia / Tisza parti Poroszlótól a mai Ystoros / Ostoros patakig ért, tehát a háttérben volt. A Zogea / Zagyva folyóig terjedő területet Salan / Zalán fejedelem átengedte, ha nem is jószántából, de nem foglalták el egyik napról a másikra, hanem harcok és behódoltatás nélkül, rövid lépéseket tettek. Mire vártak?

A tugurium szó (= kunyhó, viskó, szín, fészer, hajlék) ezúttal irodalmi kicsinyítése valami nagyobbnak, ami a szótárakból kimaradt. Biztos, hogy honfoglaló őseink nem kunyhókat készítettek pár napra a fejedelem és övéi (családja) számára, és nem "leveles színt" vertek, ami (lombsátor) casa frondea lett volna, hanem összecsukható, hordozható sátrakat állítottak fel az Egur / Eger folyó mellett, előretolt állásban, szinte védtelenül.

Mert ezen a helyen történt valami. Az irodalmár P. magisternek megint kapóra jött a lehetséges szójáték, mégpedig az, hogy a magyar nyelvben a falevélnek és az írott levélnek közös a szava.

Árpád fejedelem levelet íratott vagy neki írtak, mindkét lehetőséggel fordíthatnánk a szót, de pontosabb lenne, ha a fóliák alatt kéziratokat, okiratokat értenénk.

Az események színhelyét elnevezték Zenuhalomnak, tehát kisebb magaslaton kellett lennie és napjainkra Szihalom formára változott. Zenu>szín>szent>széna>zenta? Az értelmezés bizonytalan. (Megoldások nem jönnek megrendelésre.)

Szihalom! Ki gondol ma a helyszínen arra, hogy az enyhe magaslaton lévő templom és a paplak helyén valamikor Árpád sátra állott? Ahonnan a messzeségbe tekintett nyugatra, a végcél, Pannónia felé. És itt fogadta Arnulf király követeit, akik magukkal hozták a szerződés fóliáját, Morvaország megtámadásának ügyében. Ez színvallás volt Kelet és Nyugat között.

A tárgyalások már a Zeremsu / szerencsi tartózkodás alatt megkezdődtek. Mikor Árpád fejedelem Borsu / Borsot felküldte a Honrad / Hernád folyó mellett a lengyel határig, feladata a németek által elzárt határ (vasfüggöny) megtekintése volt. Ezt követte a követküldés a németek királyához, a felajánlott katonai segítséggel, akinek saját országában nehézségei voltak, nemcsak a választó fejedelmekkel, hanem a morvák hercegével Szvatoplukkal is, aki egyébként a saját sógora volt.

A német krónikák szerint Arnulf király és Árpád fejedelem között tárgyalások történtek, mikoris a magyar fejedelem követe Preslav herceg volt. Neve kevés írásbeli változtatással a Gestában Puroslou / Poroszló formában áll előttünk. Személy szerint nem volt más, mint akit P. magister Borsu / Borsnak nevez, akinek már eddig is fontos szerep jutott, majd a továbbiakban is a cselekvő vezérek közé tartozik.

A kor diplomáciai játékszabályaihoz tartozott, hogy ha egy uralkodó ajándékokkal követeket küldött egy másik uralkodóhoz, mert valamit akart tőle, vagy mint esetünkben Árpád fejedelem részéről történt a segítség felajánlása, és a tárgyalás eredményes volt, úgy a követek megajándékozva a másik uralkodó által, annak hivatalos engedélyével térhettek haza urukhoz. Így zajlottak a követjárások Salan / Zalán és Menumorout / Mén-Marót, valamint Árpád között. A jelen esetben a követek Arnulf király azon beleegyezésével tértek vissza Árpádhoz, hogy leromboltathatja a Honrad / Hernád menti határzárakat.

Ez a megállapodás tette lehetővé Árpád fejedelem részéről a merész lépést, hogy a Zogea / Zagyváig terjedő területet, mint jogos tulajdont követelje Salan / Zalántól, aki mögött a bolgárok cárja Wladimir és mint szövetséges, VI: Leó bizánci császár állott. Az új határ lényeges feladata volt az esetleges bolgár támadási felület leszűkítése, ha azok a morvák elleni hadjáratba beavatkoznának. A felszínen az állatállomány részére szükséges legelőterület volt az indok. Ezen kívül az íjász hadseregnek sík térre volt szüksége, amire alkalmas volt a Jászság.

A Souyou / Sajó folyó átlépése, mivel Salan / Zalán a területet (fogcsikorgatva) átengedte, legálisan történt. A hónapos tartózkodás Emeud / Emődnél további részletek megtárgyalására enged következtetni, vagy éppen a határ megnyitásának munkálatai folytak. Ennek elkészülte a továbbmenetelt tette lehetővé a "keresztútig", azaz Mezőkeresztesig. Preszláv herceg, azaz a kumán Borsu / Bors a német krónikák szerint kétszer járt Arnulf királynál. Másodszori visszaérkezését Árpád fejedelem és főemberei itt várták, s mivel az ilyen megállapodásokat írásba szokták foglalni, kétségtelenül magával hozta a szerződés egyik példányát a döntő lépésről, a morvák elleni hadjárat közös megindításának megvalósításáról és a feltételekről.

A diplomáciai játékszabályok következő lépése, hogy az eltávozott követek után a másik uralkodó elküldi a saját követeit a megállapodások végső legalizálása végett az első uralkodóhoz, vagyis Arnulf Árpádhoz.

Árpád fejedelem Arnulf király követeit nem a táborban, az Ystoros / Ostoros patak mentén fogadta, hanem elébük ment és Zenuhalom / Szihalomnál várta őket. Itt megtörtént Árpád fejedelem részéről az aláírás, a fóliák kicserélése és a követek többnapos vendégül látása. De még valami történik ilyenkor. A túszok kölcsönös kicserélése. A német krónikák ezt nem részletezik. Ennek egyszerű oka van: a tárgyalások titkosak voltak és a megállapodások csak a morvák elleni támadás megindulásakor kerültek be a köztudatba.

Ezután a követek megajándékozva az uralkodótól, hazatérhetnek urukhoz, a másik uralkodóhoz. Ezúttal arra következtetünk, hogy a sikeres megegyezés után mindkét uralkodó követei együttesen mentek a németek földjére, ahonnan aztán az itteniek visszajöttek. (Hasonló eset volt a Priscos rhetortól ismert történet, amikor a hun és bizánci követek együtt indultak Attila király udvarába, csak aztán már az első vacsoránál összevesztek és különváltak.)

A következtetés abból adódik, hogy elkísérték hazájukba a szerződés zálogait, "Ágnest és Beátrixot, akiket Arnulf királynak a görög császár leányától, Ágnestől született két fia, Arnold és Wernher vettek feleségül, akik a magyar király leányai voltak".

Ez a történet a TABULA PERANTIQUA SCHIRENSIS-ben olvasható, aminek a legrégebbi ismert másolata a 14. századból való. A helységet ma Scheyer-nek hívják. Nincs messze Münchentől. A várat Arnulf császár építtette, majd a további birtoktörténet két fia nevéhez fűződik és itt volt egyúttal az utódok temetkezési helye is. Majd a 12. századi örökösök a bencés rendnek ajándékozták a várat és napjainkig megmaradt kolostornak. A történetet a kolostor egyik apátja írta ónémet nyelven. Többek között azt is olvashatjuk, hogy itt keresztelték meg István királyt is, aki azután itt tartotta eljegyzését Gizellával, Henrik bajor herceg (később császár) húgával.

A 14. század végén Fridrich herceg, egy Wittelsbacher utód 16 festményen örökíttette meg ezen elődökhöz visszavezetett családjának történetét. Ma is láthatók a kolostorban, az első három kép magyar vonatkozású.

Igaz-e a történet, vagy csak fantáziált a kolostor apátja, amikor megírta a patrónus hercegi család történetét, amit a késő utódok is vallottak? Későbbi nézetek szerint ugyanis a két fiú apja nem Arnulf király volt, hanem a pozsonyi csatában elesett Luitpold bajor őrgróf, de magyar feleségeik nem vitatottak. Ez a változat teljesen ellentmondásos, de alaposabb tisztázása kívül esik jelen munka irányvonalán. A scheyeri krónika alapján viszont érthetővé válik, hogy húsz év múltán Arnold herceg családostul, tehát Ágnessel együtt, miért éppen Magyarországra menekült a frank I. Konrád király (911-918) elől.

Zenuholmu / Szihalomnál Ágnes és Beátrix elbúcsúztak családjuktól és elindultak új hazájukba, a bajorok földjére, ahová kétségtelenül magyar kíséret ment velük. A fejezet első mondatának fogalmazása, hogy Árpád fejedelem az övéivel ment pár napra Zenuholmu / Szihalomra, nem véletlen.

A magyar történelemírás a német krónikák szövegére, helyesebben a krónikák német fordításaira építve, Árpád követét Preslav-ot a Dráván túli területek hercegévé teszi meg, ez azonban valószínűtlen. A német krónikákban többszörösen találjuk, hogy Preslav lengyel volt.

Árpád követségét Arnulf királynál több korabeli krónika (Regino, Fulda, Luitprand püspök) megemlítette, de főként az addig lezárt határok megnyitását nehezményezik. Ezek az írások azonban már Arnulf halála után láttak napvilágot, mikor a második házasságából származó utódja, Gyermek Lajos, helyesebben annak tanácsadói ellenségek lettek, majd a magyaroktól vereséget szenvedtek és a német krónikák hangneme ehhez igazodik. Majd később a hatalom a szász Ottók kezébe ment át (935), akikkel aztán a magyarok folytonos harcban álltak, míg a bajorokkal baráti viszony állt fenn.

P. magister a saját módszerével pontos leírást adott az eseményekről, csupán fel kell ismernünk a politikai hátteret. Ezen események lezajlása után az apró előrehaladásuk helyébe a nagy területfoglalás következik.

A tábor ekkor a tiszamenti Poroszlótól az Ystoros / Ostoros patakig, nagyjából észak-déli irányban húzódott, most pedig hatalmas területnövekedés keletkezett. Ismét a térkép figyelembevételével nem lehet elkerülni a gyanút, hogy a további védelmi vonal összefüggésben állt a Csörsz-árokkal.

A Csörsz - árok a Földrajzi nevek szótára szerint "a Római Birodalom védelmi sáncrendszerének maradványa az Alföld peremén". A meghatározás úgy is lehetséges lenne, hogy az árok az őslakosság védelmi sáncrendszere volt a rómaiak ellen, annál is inkább, mert a védősánc a déli oldalon van. Nem kétséges, hogy ez lett Árpád hadainak is az új védővonala, hasonlóan, mint a Thyscia / Tisza-kanyarban, ezúttal Salan / Zalán hadainak esetleges támadása ellen. Hogy már korábban is megvolt, vagy ezúttal épült, a régészet adhat feleletet. Az ún. árok kelet-nyugati irányban húzódott a Thyscia / Tiszától a Zogea / Zagyváig, a névnyomok alapján Ároktőtől Árokszálláson keresztül Hatvanig. Esetleg itt volt a 60. őrhely.

Ha a Csörsz-árok nevéből elhagyjuk a kezdőbetűt, Örsz>Örs marad és csekély magánhangzó kiejtési változtatással Ursu-úr bukkanhat elénk, akinek apja Ousadu itt lett birtokos és így szinte magától értetődik, hogy a "lövészárok" munkálatainak a vezetését a fiatalok, az Ursuruk végezték. Emberei nagy zajjal, vidám csörömpöléssel dolgoztak, majd a védelmi vonal elkészülte után az "őrsön" álltak, bizonyos távolságban egymástól, a távolban párába, ködbe vesző határt figyelve, ahol észrevétlenül még a madár sem juthatott át.

Később, amikor a határok már a messze távolban voltak, a Csörsz-árok elveszítette védelmi jelentőségét. Az eddig itt foglalkoztatott csörszök azonban továbbra is megmaradtak, mert a falvak körüli termőföldeket, a határt, fogalomváltoztatással, továbbra is őrizni kellett, ezután a tolvajok ellen. Nevükből később kikopott az r betű és később csőszöknek hívták őket.

Az új határ délen és nyugaton a Zogea / Zagyva folyó lesz, a tábor a Thyscia / Tiszától a Matra / Mátráig, azaz a Csörsz-árok mentén helyezkedik el. Északon említésre kerül a Zepus / Szepes-erdő. Pontos helye vitatott. Ha a Tarca folyó mentén mentek, akkor keletről érintették a Szepességet, ha pedig a Honrad / Hernád folyót követték, akkor eljuthattak Poprádig. Biztonsággal nem derül ki.

A kumán Ed és Edemen már birtokosok a hegyalján, most a Matra / Mátra vidékének urai lesznek. A vár lehet Gyöngyöspata, míg a pietas szó számos variációja közül válogathatunk. Az általános tudós vélemény szerint a Gesta írójának valami köze volt az Abákhoz. Az ópa olvasat ezt alátámasztaná. A Matra / Mátra erdő és nem hegy. Ismét egyetlen betűbetoldás és mater=az anya és eredő a visszatérő Abák eredetföldje. Talán a közeli Tarnaszentmária románkori temploma a titkok őrzője.

Fentebb Zenuholmu / Szihalommal kapcsolatban megjegyzést tettem, hogy a megoldások nem jönnek megrendelésre, így megmaradt a kérdés, hogy miért kapta éppen ez a helység ezt a nevet? A színvallásról? Lehet. A latin nyelvből hiányzik a Z betű, szójátékra nem alkalmas. Zeno név alatt ismert volt egy görög császár (474-491), akinek ifjú évei egybeesnek Attila király utolsó éveivel.

Véletlen-e az írásmód, Eger helyett Egur? Ennek olvasata Ég Úr is lehetne, ami istennel azonos? A magyarok Istenével?

A helységről P. magister csupán annyit közölt, hogy mögötte, azaz keletebbre az Ystoros patak folyt, amit felbonthatunk Yst-oros-ra. Az első szótag szintén ist-en szavunkkal rokon, -oros pedig mint orosz népnév a kumánok Kijev környéki tartózkodási helyére is emlékeztethetett, avagy Ursu-úrra is változtatható. Ma Ostoros a neve, az ostorról pedig úgy tudjuk, hogy a végén csattan.

A görög Zeusz isten nevének másik írásmódja is volt, a második betű ae változatával zaen, zaenos, s ez már kezd hasonlítani a keresett Zenu-hoz, annak halmához, ami mögött az Ystoros, ma Ostoros patak csobog. Nem az Isten és ostora gondolat rejlik a szavak mögött?

Ystoros egyetlen hangváltozással ysteros = a később jövő, az utána következő, a leszármazott. Árpád, az új Isten ostora? "A magyarok nyilaitól ments meg uram minket!"?

Mindez véletlen lenne? Tagadjuk, vagy inkább valljuk, hogy P. magister nagyon is jól ismerte a honfoglalás történetét, ha nem is úgy írta meg, mint azt 19/20. századi történészek a könnyebb megértés kedvéért elvárták volna tőle?

Forrás: Berenik Anna: Árpád fejedelem nyomában(2001)

Szihalom

Az Eger-, illetve Rima-patak mellett sík vidéken, termékeny kötött talajon, az Alföld északi peremén, Egertől délre fekszik. 1950-ig Borsod megyéhez tartozott, de a Sósrév környékét és a Koszperium nevű rétet korábban is Heves megyéhez számították. Szihalom község keletkezésének ideje ismeretlen. Borsod vármegye monográfiája szerint - mely Anonymus történeti művére hivatkozik - már a honfoglalás idejében megvolt. Az azelőtti időben valószínűleg szlávok lakták. Története: Az Árpádvár vagy Földvár jelentős, kora- és középbronzkori telep volt. A határban kora rézkori és későbronzkori edényeket találtak. A vasút építésénél urnatemetőre bukkantak, az árpádvári bronzkori telepen Árpád-kori sírok kerültek felszínre. A falu nevét már Anonymus megemlíti Zenuhalmu néven: "Árpád vezér az Eger vize felé tartván, itt megpihent, s övéivel több napig e tájon tartózkodott. Azt a halmot, amelyen számára leveles színt készítettek, Zenuhalmunak (vagyis Szín-halomnak) nevezték". Árpád a táborát erre a halomra építette, a többi törzs pedig körülötte telepedett le. A község később Szénhalom néven ismeretes, mint Szent István király által az egri püspöknek adományozott birtok, mely földesúri joggal bírt, s e kiváltságban 1261-ben IV. Béla király megerősítette. Ebben az időben már plébániája volt. Borsod megye fő útvonaláról 1067 körül tesznek említést, mely a Szihalomról Csabára vezető út volt.

Szihalom

Zenhalom, Zenholm, Scenhalom néven említik a XIII. századi oklevelek. A XV. században már a Zyhalom névalak olvasható az oklevelekben. Hogy a község mai nevét mikor vette fel, arra vonatkozó adatok nem találhatók.

Szihalom

Összetett típusú, halmazos és útféli település a 3. sz. műút mentén, a Rima-patak keleti partján. A település közepe táján, a templom keleti szélén a hajdani uradalom gazdasági épületei emelkedtek, délkeleti része őskori földvárra épült. A község nyugati szélén található a Rima-patak, a határ északi szélén az Ostoros-patak, melyek vize kevés, nyaranként teljesen kiszárad. A határ nyugati szélén folyt még az Eger-patak, mely elegendő vízbőségű volt malomhajtásra.

Az M3-as mentén feltárást végző régészek - Váradi Adél és munkatársai - szerint, a Pamlényi táblán, vagyis a Sóhajtó-dombon feltárt nagytelep, település, az egymással párhuzamosan futó két Csörsz-árok között terült el. Vagyis az vette közre, mely valahonnan a Dunától indul a Tiszáig és Ároktőig tart, majd a Tiszántúlon továbbmenve Debrecen környékén fordul dél felé, - a Tiszával párhuzamosan - fut egészen a Marosig vagy még azon is túl. Nyomai még Egerfarmoson fellelhetők, óriási munka volt. Csörsz árka = ördög árka. A csörsz szláv szó, ördögöt jelent.

Szihalom, a leletekből eredően bizonyítottan 5500-4000 éves település, vagyis lakott hely volt, később a szarmaták és a hunok által. Joggal feltételezhetjük, hogy a 250 évig uralkodó avarok is éltek itt.

Szihalmon Árpád vezér részére leveles színt emeltek a Tobánban, a később róla elnevezett Árpád-halmon és úgy ünnepelték elért katonai sikereiért, Szihalom ezért nevezetes hely. A fő katonai erőket megelőzték az előre, jobbra és balra országrésznyi területeket beszáguldó, úgynevezett repülő katonai egységek, melyeknek feladata volt a felderítés, a lakosság hódoltatása, esetleges ellenálló erők semlegesítése, erődítmények, földvárak építtetése, melyeket nem utolsó sorban a sereget követő nép nyugalmának megóvása érdekében hoztak létre. A talált népek előkelőbbjeinek fiait túszként begyűjtötték, ezen erősségekbe, ez lett a békesség záloga. A honfoglalókra jellemző volt a sűrű telepek létrehozása, ami nagymértékben elősegítette a hódolt népek asszimilációját, különösen akkor, ha nyelvük sok hasonló szót tartalmazott.

Szihalom községünk legrégebb idők óta lakott helye a Tobán, vagy Tobány. A név: vár alatti kertet jelent, mely minden bizonnyal ótörök eredetű név, különös tekintettel arra, hogy Árpád hadainak tekintélyes részét ótörök eredetű kabar-magyarság képezte. Mivel ezen helyet félkörben mocsár vette körül, az Eger folyócska vizéből eredően palánkkal, vagy sövénnyel és árokkal körülvéve jól védett erősségnek számított, de a török hódoltság alatt már elveszítette hadászati jelentősségét.

A helységet és annak nagy határát Árpád magának tartotta fenn, az Árpád-házi királyok birtokát képezte. Híres lovakat neveltek itt a királyi udvar részére, még a színüknek is egyformának kellett lenni. Királyi és hercegi udvarhely volt a XI. században. Mit jelent ez? Azt, hogy nádori országgyűléseket tartottak itt, vagy olykor több megyére kiterjedő un. generál kongregációt.

Forrás: www.szihalom.hu

Szihalom Árpádvár

A helyszínt a magyar régészet már régóta ismeri és nagy részben mint őskori, kisebb részben mint honfoglalás kori lelőhelyet tartja nyilván. A várra vonatkozó okleveles adatot nem ismerünk, de a helység nevét megtaláljuk Anonymus Gestájában, ahol elmondja, hogy a honfoglaló magyarok e helyen Árpád vezérnek leveles színt építettek. Tény, hogy a birtokon a XI. században királyi vagy hercegi udvarhely volt.

Szihalom Árpádvár

A község délnyugati oldalán egy kinyúló hosszúkás félszigeten találjuk a várat, a központjában egy szabadon álló dombot, amelyen egy újkori kőkereszt áll. Ezt nevezik Földvárnak. A vár többi része teljesen be van építve. A félszigetet a Rima nevű, ma már szabályozott vízfolyás öleli félkörbe. A környezeten ma is látszik, hogy a mocsaras területből kiemelkedő félsziget és a rajta lévő vár egykor jól védhető terület volt. A vár elhelyezkedése, mérete és alakja Bükkábrányhoz teszi hasonlóvá, így a közepes motték közé sorolhatjuk. Bükkábrány közelsége és a vele való hasonlósága valószínűvé teszi, hogy a két vár közel egyidős. Ha figyelembe vesszük, hogy Szihalom a XI. században királyi, vagy hercegi udvarhely volt, és a motte típusú várak a korai feudalizmus első várai, akkor még korábbi eredetet is feltételezhetünk. A motte korának pontos meghatározása azonban még a jövő feladata.

Szihalom Árpádvár alaprajza

Nováki Gy. és Sándorfi Gy. közös munkájukban, "A történeti Borsod megye várai az őskortól a kuruc korig" című könyvben, a Szihalom -Földvárat /Árpád várat/ az őskori várak között tárgyalják. A jelenleg is beépített területen csak a terep domborulataiból következtethetünk az egykori mocsárvár helyére.

Forrás: mars.elte.hu/varak/szihalomarpadvar

Csörsz árok

Az avarok hazánkbani lakásának s uralkodásának emléke fenmaradt azon több mérföldnyi hosszú, hol elmosódott, hol tisztán kivehető földmélyülés és árokvonalokban, melyek hazánk külön vidékein, különböző irányban, sőt a szomszéd tartományokban is láthatók, s Kis árok, Csörsz árok, Balás árka, Ördög árka, Avar árok, Hon árok, Ördög útja, Ördög barázda, Kabos barázda, Rabsonné útja, Papok sáncza, Attila útja, Tündérek vagy Szép asszonyok útja, Traján fala, Római sánc neveket viselnek a különböző vidéki s ősmondákkal egybekötött elnevezések szerint.

A felső Csörszárka Heves megyében Hort és Atkár közt Csány helység mellett egy halomnál kezdődik, mely "Csörsz kán dombja" nevet visel; innét az árokszállási határon, azután Zsadány, Bód, Kál, Erdőtelek, (hol legtetemesebb s valószínűleg teljes eredeti magaslatában áll) Dormánd, Füzes-Abony határ területén keresztül borsod megyei Ároktő helységénél egy dombbal végződik.

Azonban a Csörsz árkának egy oldalága Füzes-Abonytól átcsap Borsod megyébe, jelesen Szihalomtól vonul Cserépfalvához, melynél déltől észak felé az un. mészoldali szőlők alatt, s innen északkeleti irányban a kis és nagy Gallya hegy között, ezeken túl ismét észak felé hajolva az árka változó mélységű, partja néhol két öl magos - itt a partok oldalaiban, az árokalján mindenütt, és a mészoldali szőlőkben is számtalan különféle alakú és színű cseréptöredékeket szedhetni - sokszor egész edények is hamu és földnemű maradványokkal találtattak. Innét Diósgyőrön keresztül egész Sajószentpéterig felnyúlik; s úgy látszik a zaztyi apátság alapító levelében 1067. körül erről tétetik említés, midőn Borsod megyei Scenholm falu határai leírásánál mondatik, hogy a besenyők temetkezési helyeitől jön az ember a "nagyárokhoz", mely egész Arukszegig - talán a mai Ároktő - terjed a kis Egur - vize - és Aruk szegletéig.

A Csörsz árokról Székely István krónikájában azt írja, hogy ez nem onnét nyerte nevét, mintha - a nemzeti monda szerint - Csersz király ezen hozott volna magának feleséget, hanem azért, hogy ez árkot az ország oltalmára, legelőször ezt csináltatta még Etele előtt. Ezután leírja ez árok alkotását Aventin nyomán, rendeltetése az volt, hogy midőn "valami ellenség az országra támadott, tehát mind oda az árokra futottak, és úgy oltalmazták az országot. Nemcsak egy vagyon pedig a fele, hanem több is vagyon, jelesben a Tisza Duna között, kik mind e napiglan megláttatnak, de immár a hosszú idő miatt betöltettek, kivel nem a magyarok éltenek, hanem az ő előttök való nemzetsígek".(Gyárfás István: A jász-kunok története, 1870)

A Csörsz-árok és a Barbaricumot átszelő utak

Forrás (térkép): www.szentesinfo.hu

A római irányítással, valószínűleg 322-332 között, a szarmata szövetségesek területén kivitelezett alföldi Csörsz-árok (Ördög-árok) a legmonumentálisabb Kárpát-medencei építmény a maga közel 600 km-es hosszúságával. Ezeknek a limeskutatással összefüggő alföldi hosszanti földsáncoknak a kérdése a 20. században jutott el az első szintézisekig. Bakay Kornél szerint a Csörsz-árok nem köthető a szarmatákhoz (1997). (Magyarország a XX. században)

A ma Csörsz-árokrendszer néven ismert sáncárok-rendszer több egymással párhuzamosan futó védelmi vonalból áll. Ezeket két nagyobb részre szokás osztani, az úgynevezett belső és külső sáncokra. A belső sáncrendszer befejezett és összefüggő, szemben a külsővel, ami szaggatott, bizonytalan vonalvezetésű és befejezetlen. Vagyis a belső sáncok épültek régebben, mivel a külsők befejezetlensége arra utal, hogy a rendszer felbomlott a munkálatok befejezése előtt. Mindezek alapján a befejezett belső sáncokat kell régebbinek tekintenünk.

Építésüket a III. századtól a IX. századig a Kárpát-medencében élt összes néphez próbálták már kötni. A Csörsz-árokrendszer a közvetett bizonyítékok alapján nem lehet régebbi a III. századnál, mivel Mezőkövesdnél és Jászfényszarunál II.-III. századi szarmata gödröket vág át, valamint Tarnazsadánynál egy 220-300. között keltezhető szarmata sírra épült. A IX. századnál pedig azért nem lehet újabb keletű, mert a magyar betelepülés után már biztosan tudjuk, hogy nem épülhetett, mivel akkortól már jól dokumentált a térség történelme, és értelme sem lett volna megépíteni a sáncárok-rendszert.

A kérdéses időszakban csak a szarmaták szállásterületei estek teljes egészében a sáncok határain belülre, ez alapján automatikusan adja magát a sáncrendszer szarmatákkal való kapcsolatba hozása. Vagyis ez a sáncok építésének III-V. század közé datálását valószínűsíti. Az 1559-es Krakkói Krónika is, amelyben először szerepel a Csörsz-árok név, ebbe a korszakba helyezi a sáncok építését, azaz a hun idők elé.

Régészeti tény, hogy a késő szarmata leletek szinte csak a sáncokon belülről kerültek elő, azokon kívül csak szórványleleteket találtak, de azok sem voltak pár kilométernél messzebb a sáncoktól. Tehát a sáncok megépítését mindenképpen a szarmatákhoz kell kapcsolnunk. A kérdés csak az, hogy tényleg a szarmaták építették-e? Valószínűleg a konkrét munkálatokat ők végezték, de római irányítás alatt, erre utal a sáncok szerkezete és tervszerű rendszere, valamint az is, hogy az írott források rómainak tartják őket.

A Csörsz árok térképe (Bernát Péter) A Csörsz árok térképe (Bernát Péter)

Felvetésem szerint a sáncárok-rendszer belső vonalát 334/335-ben kezdték el építeni, a munkálatok pedig évekig elhúzódtak. Azt, hogy pontosan meddig tartottak az építkezések, nem tudjuk, mindenesetre a védelmi rendszer ünnepélyes átadásaként a 339-es év a legvalószínűbb. Ekkor ugyanis a 338. júniusi sirmiumi megegyezésben Pannóniát megkapó I. Constans császár több hónapot a térségben töltött, melynek során felvette a sarmaticus címet. Az építkezéseket római mérnökök irányították, sőt, a római csapatok részvételét sem lehet kizárni, de római őrségnek a belső sáncok vonalán mindeddig nem akadtak a nyomára. Sokkal inkább az látszik valószínűnek, hogy római irányítás alatt álló szarmaták adták a sáncok őrszemélyzetét.

Mind a belső, mind a külső sáncok ugyanazt az irányt követik. Északon Dunakeszi térségéből indulnak ki és haladnak keletnek a Duna-Tisza-közén, majd a Tiszántúlon délre fordulnak és Debrecenen, Aradon valamint Temesváron áthaladva Viminacium és Margum között érik el az Al-Dunát. Mint látjuk, ez a rendszer észak, észak-kelet felöli támadásoktól védelmezte az Alföldi szarmatákat, vagyis a gepidáktól, vandáloktól és gótoktól. Mindazon által a sáncok voltak az eszközei annak a politikának, amely a békét kívánta biztosítani Valeria és Pannonia Secunda előterében. A szarmaták ugyanis érdekeltté váltak a Rómával való jó viszony fenntartásában, ezért nem támadtak római területekre. A rómaiak viszont nyertek egy ütközőzónát a germánok és Pannonia Secunda valamint Valeria között. (Bernát Péter)

Forrás: www.vfmk.hu/vfek/Szak/gyarfas; mek.oszk.hu/02100/02185/html/1330.html; www.gportal.hu/portal/romaierod

Gyöngyöspata

Anonymus elbeszéléséből tudjuk, hogy "Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edöménnek a Mátra erdőben, ahol az unokájuk, Pata később várat épített. Az ő sarjadékukból származott hosszú idő után Sámuel király is, akit kegyességéért Abának hívtak." Eszerint tehát a község mellett emelkedő 260 m magas Várhegyen egy kisebb várat épített földből és fából s azt nevéről Pata várának nevezte el. Miután Pata vezér Taksony idejében élt, így e vár a X. század második felének elején épülhetett. Ezt bizonyította Kovács Béla régész vezetésével 1965-ben történt ásatások eredménye is, ugyanis a felszínre került megszenesedett gerendaszerkezetekből, gerendákból, de különösen a vörösre átégetett sánc maradványából megállapítható volt a vár X. századi keletkezése.

Gyöngyöspata várdomb

A 120-140 m átmérőjű Várhegy tetejének szélét követve 400 m hosszú sánc húzódott, melynek szélessége 16-17 m és ebből a várárok 4,5 m széles, s mintegy 1.5 m mély volt. Az árok belső oldalától közel 2 méterre emelték az alig 1 m széles, kőből rakott falat, ennek magasságát azonban nem ismerjük. A falhoz csatlakozva találták meg a 2-3 méter hosszú, 20-25 cm átmérőjű, egymás mellé rakott, ezekre keresztbe fektetett és az alsókkal összekapcsolt megszenesedett állapotban lévő gerendaszerkezetet, melyre a vörösre égett sánc került. E vár a XIII. században feltehetően elpusztult, mert a XV. századig nem említik.

Gyöngyöspatai vár alaprajza

Bóna István vitatja a vár X. századi keletkezését és a következőket írja: "Pata keltezését (ti. az Anonymus közlésén alapuló X. századi keltezést) eleve gyanússá kellett hogy tegye 'népvár' jellege, faluja, a XI. század közepe után épült plébánia temploma és XI-XII. századi sírjai, a vár mellé a XI. század végén épült esperességi templom, s az a körülmény, hogy a XII-XIII- században nem hagyták el. Még Mátyás király is hadakozott a falai közt megbújó huszitákkal, ismert volt, hogy ő rombolta le a várat. Ennél fontosabb, hogy a korai Patavár korát illusztrálni kívánó cserepek XI. és XII. századiak, s éppúgy nem támogatják a 'történeti' keltezést, mint a sánc földjében talált vasszög."

Gyöngyöspata várdomb

A község már a késő vaskorban is lakott terület volt, de letelepedtek itt az avarok csakúgy, mint a honfoglaló magyarok. Anonymus szerint Árpád fejedelem két vezérének adományozta a Mátra erdeit, kiknek unokája - "névadó ősünk" - Pata a X. század második felében várat épített. E vár környékén telepítették le a várvédő és szolgáló népeket, melyeket a környező települések mai nevei is megőriztek (pl. Halász, Jobbágyi). Pata Árpád-házi rokonsága révén későbbi leszármazottja, Aba Sámuel lehetett a király. A vár mellett épült 1010-ben a főesperességi templom, amely több mint 40 település egyházi irányítását szolgálta. A várat 1460-ban cseh husziták szállták meg, ahol Mátyás király első és győztes csatáját vívta.

Amikor Patát Mátyás király megszabadította a huszita zsoldosoktól, épült fel a ma is látható gótikus templom, melynek legszebb dísze a Jézus családját bemutató későreneszánsz Jessze-fa, mely egyedülálló az országban.

Forrás: mars.elte.hu/varak/gyongyospata; falvak.hu/gyongyospata

Tarnaszentmária

A hegyek által körülzárt, stratégiailag fontos völgyszűkület már a honfoglalás előtt is lakott település volt. Erre utalnak a régészeti leletek. Éltek a 3. században itt vandálok, majd a 4. században szarmaták. A honfoglaló magyarok is hamar benépesítették a vidéket. A faluról és templomáról az első írásos feljegyzés csak 1417-ben datálódik. Az összeírásban a település neve Zenthmarya formában szerepel.

Tarnaszentmária

A templomról részletes feljegyzéseket csak a 18. századból találunk. A templom építésével kapcsolatban megosztott volt a kutatók véleménye. Györffy István király korára tette az alapítás dátumát. Az 1970-es években indult ásatások során a felszínre került Árpád-kori, középkori edények arra utaltak, hogy a település már igen korán lakott volt. Külön figyelmet érdemel a templom hajójának közepén feltárt családi sírhely, melynek eredete a 15-16. századra tehető. A templom eredetkérdésének vizsgálata szempontjából igen fontos volt az altemplom szentélyében feltárt aknás sír. A leletek alapján a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a tarnaszentmáriai templom "fejedelmi építészeti alkotás". Ennek magyarázata lehet, hogy a honfoglalást követően a megkeresztelkedett Géza fejedelem ellátogatott a német-római császárhoz. Küldöttségében ott lehetett öccse, Mihály herceg, aki a Tarnaszentmáriával szomszédos területek birtokosa volt. A német császár halála után emelt székesegyházzal sok rokon vonást mutat a tarnaszentmáriai templom is.

Tarnaszentmária

A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templom tetőszerkezete zsindellyel fedett. Az utólag, a XIX. században hozzátoldott tornyos épületrészt a kő színéhez igazodó színű vakolatréteg fedi, jelezve annak későbbi építési idejét. A templombelső sokat visszaad az eredeti tér hatásából. Valószínű, hogy a négyzetes tér boltozott volt. A lefedés lehetett hevederívekkel erősített dongaboltozat vagy csegelyes boltozat. Ma faszerkezetű boltozatkupolát láthatunk. A templom elbontott nyugati falát, kapujának helyét a belsőben szintváltozás mutatja. Körben faragott kőpadkák találhatók, ahol a helyi hagyomány szerint "nagy emberek" tanácskoztak, fő helyen a fejedelmi hely látható. Az oszlopok érdekessége, hogy az élő fa törzsét utánozva alulról fölfelé keskenyednek.

Tarnaszentmária

A román kori, egyhajós műemléktemplom valószínűleg Magyarország legrégebbi és egyben legkisebb ma is működő temploma, amely alatt kicsi altemplom is tanúskodik a régmúlt időkről. Az emelt szentélyű, altemplomos építmény egyedülálló egyházi építészetünkben: korai építőtechnikával épült, karcsú faoszlopokkal tagolt, egyedi térformálású. A hajó déli falán román ablakok nyílnak palmettás jellegű díszítéssel.

Forrás: www.matrainfo.hu/telep_tarnaszmaria.php; www.vendegvaro.hu; www.geocaching.hu

Mátra

A Mátra származása szerint Európa legnagyobb fiatal vulkáni övezetéhez tartozik. A Tarna és a Zagyva völgyétől körbefogva terül el, két legmagasabb csúcsa az 1014 m-es Kékes és a 964 m magas Galyatető.

Mátra

A Mátrát több jól elkülöníthető részre lehet felosztani. Délnyugatról a Jobbágyi község fölött található Nagy-Hársas lepusztult vulkáni kúpjával kezdődik. A hegytől északra fokozatosan emelkedő előhegyekkel a Nyugati-Mátra a Muzsla csúcsával tetőzik. Az ún. Központi-Mátra a Mátrabérc fennsíkjából, a Galyatető és a Kékes vulkáni kúp csoportjaiból áll. Meredek, zord hegyoldalak, kőfolyások, törmeléklejtők, suvadások váltogatják egymást zárt bükkösökkel borítva. Délre lankásabb, párhuzamos völgyek futnak le, melyek közül legmeghatározóbb tájosztó vonal az ún. Nagy-völgy. A Nagy-patak völgyével párhuzamosan alakult ki a Mátra "főbejárata" Mátrafüredtől Mátraházáig. A Mátraalja erdőmentes, szőlőkkel borított megművelt tájairól szinte átmenet nélkül jutunk az erdős hegyi tájba. Keletre a Saskő 898 m-es ormának meredek letörése után a Keleti-Mátra 650 - 750 m magas hegyei sorakoznak. A hegység északi részét Mátralábának nevezik. Elszórt, kb. 250 - 400 m magas kis vulkáni kúpokkal borított dombvidék ez, már többnyire művelt mezőgazdasági földekkel.

Forrás: matrahegy.hu; www.pannonremark.hu

Scheyern

Forrás: matrahegy.hu; www.pannonremark.hu

Árpád
Egy arc a múltból
Igazság
Eposz
Anonymus
Életút
Ősök
Etelköz
Alduna 1 Cirill és Metód
Kijev
Verecke
Munkács
Ungvár
Bodrogköz
Bereg
Zemplén
Sárospatak
Tokaj
Szerencs
Turtur hegye Bors vezér hódoltatása
Bihar 1 Ösbő és Velek követjárása; Tas, Szabolcs és Tétény vezérek hadjárata
Erdély Tétény vezér hadjárata
Emőd
Mezőkeresztes
Szihalom
Gömör Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hódoltatása
Garam vize Bors vezér hódoltatása
Nyitra Szovárd, Kadocsa és Huba vezérek hadjárata
Alduna 2 Levente vezér hadjárata
Tetétlen
Alpár
Árpádhalom
Pusztaszer
Ópusztaszer
Csongrád
Titel
Zalánkemén
Bolgárfehérvár
Zágráb Bulcsú, Lél és Botond vezérek hadjárata
Bodrog
Csepel 1
Maros-Duna köz Szovárd, Kadocsa és Vajta vezérek hadjárata
Nis Szovárd és Kadocsa vezérek hadjárata
Ecilburg
Százhalom
Baranya Ete és Vajta vezérek hódoltatása
Veszprém Ösbő és Őse vezérek hadjárata
Bodajk
Bánhida
Székesfehérvár
Szt Márton hegy
Csepel 2
Bihar 2 Ösbő és Velek vezérek hadjárata
Csepel 3
Brenta Szalárd vezér hadjárata
Óperencia Kurszán vezér hadjárata
Pozsony
Fejéregyháza
Emléke
Történetírás
Irodalom
Képzőművészet
Munkácsy Mihály
Feszty Árpád
Zala György
Székely Bertalan
Than Mór
Zene
Film
Néprajz
Hagyományőrzők
Neve
Árpád hegy
Árpád halom
Árpád kilátó
Árpád forrás
Árpád fa
Árpád híd
Árpád hajó
Árpád sínbusz
Árpád vonal
Árpád Múzeum
Árpád fürdő
Épület
Egyéb
Hét vezér
Értékelés
Gyalázkodók
Idegen tükör
Rovás
Zusammenfassung
Summary
Árpád év
Száz éve
Felhívás
Hírek
Előzetes
Utólagos
Kapcsolatok